Az úgynevezett hosszúház a 800-as években épült, az első viking menekülők letelepedésének eddig vélt időpontját évtizedekkel megelőzően.
Az ősi hosszúház a település nyári lakhelye lehetett, egy későbbi épület alatt rejtőzött eddig. Az újabb, 2007-ben felfedezett hosszúház az eddigi leggazdagabb kincslelet, amelyet Izlandon valaha feltártunk, könnyen következtethetünk arra, hogy a törzsfőnöké volt.
A hosszúházak keskeny facsarnokok voltak, hatméteres szélességükhöz akár 75 méter hosszúság is társulhatott, náddal vagy gyeppel borították őket. A házakat szobákra osztották, ahol több család is lakott. Kőkemencékben gyújtottak tüzet a csarnok közepén, az állatokat is elhelyezhették a házban, hogy a hidegtől megvédjék őket.
Mindkét hosszúház a sziget keleti részén, Stöd településen, Stödvarfjördur falu és fjord mellett került elő. Az újabb építmény 874-ből származik, ez az általánosan elfogadott időpontja a norvég I. Harald király elől menekülő vikingek letelepedésének.
A házban Skandinávia egyik leggazdagabb kincsleletére bukkantak, amely római és közel-keleti ezüstérméket is tartalmaz.
A kincsekkel teli hosszúház alatt egy még régebbi épületet találtak, amely a 800-as években épült, jóval korábban, mint az állandó települések létrejötte.
Einarsson szerint a régi hosszúház időszakos településre vagy táborra utal, amelyet csak nyáron, esetleg ősz elején laktak a területen dolgozók. Az eddig feltárt részei arra utalnak, hogy ez lehetett az egyik legnagyobb hosszúház Izlandon.
