Az egyik bajnok lenyomja, a másik meg leüti Debrecenben

Az Orgona versus zongora című program szervezői elárulják annak, aki eddig nem tudta volna, hogy a zongora neve a nyelvújítás korából származik, és a zengő orgona rövidítéséből született. Nem véletlenül, hiszen az akkoriban elterjedő hangszerek egyik legfeltűnőbb tulajdonsága az volt, hogy egy pedál segítségével össze lehetett zúgatni, zengetni a hangokat, melyre az addigi billentyűs hangszerek nem voltak képesek. Az orgonának is volt zengése, de míg azt a templomok akusztikája adta, a zongora esetében maga a hangszer rendelkezett egy szabályozható zengéssel.

Hogyan zeng a zongora a templomban?

A két rokon hangszer szinte sosem találkozott egymással azóta sem, és a zeneirodalomban sem jellemző, hogy együttesen alkalmazzanak zongorát és orgonát. Pedig a két hangszer rokonsága ellenére sok különbséggel is rendelkezik. Míg az orgona hangjai mindaddig szólnak, amíg egy billentyűt lenyomva tartunk, addig a zongora leütött hangjai elhalnak. Az orgona billentyűit bármilyen erősen nyomjuk, a hangerő nem változik, ellentétben a zongorával, ahol a hangszínt leginkább a billentéssel lehet formálni. A zongorán viszont nincs több billentyűsor és hangszínregiszter, míg az orgonán ezek bőséges tárháza áll rendelkezésre.

Itt az alkalom, hogy találkozzék a két külön-külön ismert rokon, és valami olyan köntösben mutassanak meg néhány fontos zeneművet, amilyenben igazán ritkán hallani. Az est két előadója, Szamosi Szabolcs orgonaművész, a szegedi dóm zeneigazgatója, a Filharmónia Magyarország ügyvezetője és Balázs János, Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, a Cziffra György Fesztivál művészeti vezetője pedig gondoskodni fog róla, hogy sem a programból, sem az előadásból ne hiányozzék az innováció.

Műsor:

Improvizációk,

Bach–Busoni: D-dúr prelúdium és fúga, BWV 532,

Bach: D-dúr prelúdium és fúga, BWV 532,

Bach: f-moll concerto, BWV 1056.