A múzeum története
1969-ben André Malraux francia kulturális miniszter úgy döntött, múzeumot építtet Chagall Bibliai üzenet című sorozatának, hogy megőrizze és egyben tartsa, miután az alkotó az államnak adományozta ezeket a festményeket. Az építkezés 1970-ben kezdődött el egy nagy nizzai telken, amelyet a város adományozott e célra. Eredetileg a 20. század elején épült romos villa állt itt. Chagall maga is érdeklődéssel követte a projektet: például szerette volna, ha az épületben a termek mellett egy auditórium is helyet kap, amelyhez ólomüveg ablakokat és mozaikberakásokat is tervezett, s amely így olyan érzetet kelt, mintha szent térben vagy templomban járnánk.
A múzeumot 1973-ban adták át, a ceremónián a festő is jelen volt André Malraux és az akkori kulturális miniszter, Maurice Druon mellett. Sőt, Chagall 1985-ben bekövetkezett haláláig aktívan részt vett a múzeum életében: jelen volt a kiállításmegnyitókon, fogadásokon, formális eseményeken, és koncertprogramokat kezdeményezett.
Miután elhunyt, letétként került a múzeumba hagyatékának jelentős része: a gyűjtemény akkor több mint háromszáz alkotást tartalmazott, de azóta új szerzeményekkel bővült. A művész örököseinek támogatásával a múzeum teljes értékű monográfiai intézménnyé vált, amely Chagall munkásságának szellemiségéről és a 20. századi művészeti mozgalmakban elfoglalt helyéről egyaránt tanúskodik. 2000-ben az intézmény elnyerte a Heritage of the 20th Century címet. 2006–2007-ben jelentős felújítást végeztek rajta, a kertben pedig rotundát alakítottak ki a látogatók fogadására. 2008-tól Marc Chagall Nemzeti Múzeum néven működik.
Az épület
A múzeum megtervezésére André Hermant-t kérték fel, aki korábban Auguste Perret-vel és Le Corbusier-vel dolgozott együtt. Ő volt akkoriban az Art et Architecture en France című folyóirat igazgatója, részt vett a Palais d’Iéna felépítésében, valamint a háború után a Musée des Antiquités Nationales felújításában Saint-Germain-en-Laye-ban. Olyan tervet készített, amelyben a funkció határozza meg a formát, de a társadalmi cél is kulcsfontosságú volt számára e munkájánál.
A múzeum alapvető koncepciója illeszkedett az otthon mint spirituális lakhely szellemiségéhez. Chagall is olyan békés környezetet képzelt el, amelyben maga az épület nem dominál a jelenlétével, visszafogott falak és letisztult formák jellemzik. Az építész tökéletes választ talált a múzeumi világ egészen egyedi igényére: teremtsen megfelelő új helyszínt a már meglévő alkotások állandó kiállítására. A tizenkét képet befogadó nagyterem „három összefonódó gyémánt” elrendezésben bontakozik ki, mindegyik mű saját falat kapott, az egyik homlokzaton pedig Chagall mozaikja látható.
Isten a teremtés napjaiban megalkotta az édenkertet… Így teljesen természetes, hogy az első, amivel a látogatók a múzeumba való belépés előtt találkoznak, maga a kert. A tipikus mediterrán növények rímelnek a chagalli életmű gazdagságára: az olajfák, ciprusok, fenyők és zöld tölgyek között hosszan el lehet időzni. A kert tervezője, Henri Fisch Chagall beleegyezésével hideg tónusokat, valamint fehér és kék virágokat választott.
A Bibliai üzenet
„Korai ifjúságom óta lenyűgözött a Biblia. Mindig is azt hittem, hogy ez minden idők legnagyobb költészeti forrása – mondta Chagall. – Kerestem a tükörképét az életben és a művészetben. A Biblia az élet, a természet visszhangja, és ez a titok, amelyet igyekeztem továbbadni.”
Az ötvenes évek elején, Franciaországba való visszatérése után kezdett dolgozni Bibliai üzenet című ciklusán. A sorozatot eredetileg a vence-i Chapelle du Calvaire-be szánta, hiszen akkor a városban élt. Matisse és Picasso nyomába kívánt lépni ezzel a ciklussal: előbbi a szintén Vence-ban lévő Chapelle du Rosaire-be készített műveket, utóbbi pedig a vallaurisi kolostorban mutatta be monumentális Háború és békéjét. Végül azonban egy komplett intézmény épült e sorozat köré, ami azért is különleges, mert ez volt az első olyan múzeum, amelyet még élő művész munkáinak szenteltek.
Tágasabb terében 12 festmény körül bolyonghat a látogató, amelyek a Biblia első két könyvének, a Genezisnek és az Exodusnak a történeteit dolgozzák fel. A galériában további öt festmény látható, melyeket az Énekek éneke ihletett. Chagall illusztrációi szorosan követik a bibliai szövegeket, különös figyelmet szentelve az ember és Isten kapcsolatának. Az elrendezést maga a művész határozta meg: nem a kronológiát követi, így alkalmas arra, hogy a látogató szabadon fedezhesse fel a maga számára a történeteket, belépjen ezekbe. Ennek köszönhetően a térben haladva mély spirituális és emocionális utazáson vehet részt, amellett, hogy egy csodálatos alkotó kimagasló festményeit is megismerheti.
A gyűjtemény
A múzeum gyűjteménye az intézmény alapítása óta organikusan bővül és alakul. Alapját Chagall 1972-es adománya jelentette, amely az 1966-ban megfestett Bibliai üzenet mellett számos más alkotást is tartalmazott: az 1931-es Biblia-sorozat vázlatait, annak 105 elkészült metszetét és rézkarcát, egy kiemelkedő litográfiagyűjteményt, amelyben a Verve folyóirat két bibliai témájú képe is szerepel, öt szobrot, két domborművet, valamint egy kerámiát. Chagall egészen haláláig folytatta a gyűjtemény gyarapítását azzal, hogy illusztrált könyveinek példányait és az eredeti illusztrációkat letétbe helyezte a múzeumban.
1988-ban a kollekció tíz bibliai témájú festménnyel gazdagodott, amelyek a Musée National d'Art Moderne és a Pompidou Központ letétjeiként vannak itt. 1986-ban és 1988-ban Charles Sorlier, Chagall állandó litográfusa bibliai és világi témájú litográfiák nagy gyűjteményét adományozta a múzeumnak. Az egymást követő kurátorok gyűjteménygyarapítási stratégiája fokozatosan a művész munkásságának egészére kezdett összpontosítani.
A kiállítások
Az auditórium és a kör alakú terek mellett a múzeum további nagyobb egységét jelentik azok a részek, amelyek monografikusan közelítenek a chagalli életműhöz. Nem törekszenek teljes áttekintésre, csupán egy-egy jellemző motívumot vagy témát ragadnak ki, mégis képesek elérni, hogy belekerüljünk a hihetetlenül gazdag és szerteágazó chagalli univerzumba, amelynek van egyfajta szakrális dimenziója (A Szent Család, Húsvét), ugyanakkor a világi gyönyörűségek (Szerelem, Cirkusz) szintén hangsúlyosan jelen vannak benne.
A múzeum egy kisebb terében időszaki kiállításokat is rendez, amelyek valamilyen módon reflektálnak a chagalli életmű bibliai vonatkozásaira.
