Az elvágyódás és a magány spiráljában – Interjú Felméri Cecíliával

Egy férfi, egy titokzatos módon eltűnt apa, egy várostól távol eső, magával ragadó szépségű tó. Halak, madarak, természet, egymást követő évszakok. Két nő, ismétlődő kapcsolatok, elengedés, konfliktusok, melyeket elnyelt a víz, valamint a szembenézés, mégpedig minden nehézségével együtt – Felméri Cecília lélektani filmje számos síkon mozgatja meg a nézőt.

A Spirál az első nagyjátékfilmed. Mennyire érzed
személyesnek?

Személyesnek érzem. Nem önéletrajzi ugyan, de a jelenetek, a
dialógok, a különböző megoldások miatt abszolút személyes, szerintem nem is
lehet ezt máshogy.

A forgatókönyvvel már 2018-ban elkezdtél foglalkozni, ha
jól tudom, a bemutató pedig – a Covid miatt – idénre tolódott tavaly ősz
helyett. Milyen érzés volt ilyen hosszú időn át dolgozni ezen a filmen?

Azt hiszem, valahol ez szükségszerű is volt. A forgatókönyvírás elég lassan ment, azután pedig három etapban fejlesztettük a Filmalapnál. Természetesen az előkészítésnek is megvan a saját tempója: fontos volt megtalálni a jó helyszínt, mert egy helyen játszódik a történet, és idő kellett ahhoz is, hogy meglegyenek a színészek. Nehezen találtam meg a főszereplőt, mert olyasvalakit kerestem, akiről el tudom hinni, hogy egy elszigetelt tó partján lakik, és meg tudnak történni vele a forgatókönyvbeli események, emiatt elhúzódott kissé a casting is. Maga a forgatás is négy évszak alatt zajlott, mert mind a négynek szerepe van a filmben. Azt hiszem, a legtöbb dolog a maga ritmusában zajlott, és én közben nem is éreztem, hogy sok idő telik el, de visszagondolva persze hosszú volt.

Akkor a Bencét alakító Bogdan Dumitrache megtalálása ment
a legnehezebben a szereplők közül?

Igen, és tulajdonképpen a történet három főszereplőjét egymáshoz képest is kerestem. Akkor tudtam véglegesen dönteni a női színészekről is, amikor Bogdant már megtaláltuk. Fontos volt, hogy el tudjam képzelni őket együtt, erre nagyon figyeltem.

Bogdan a dialógokat milyen nyelven mondta a forgatáson?

Volt egy dialogue coach (dialógustréner – a szerk.), aki segített neki, hogy megtanulja a dialógokat magyarul annyira, hogy később szinronizálható legyen. Azt reméltük, hogy ragad rá majd annyi a négy forgatási etap alatt, hogy ő maga tudja szinkronizálni a szövegét, de nyilván így is maradt akcentusa, és ez túlságosan kizökkentő volt, ezért Fekete Ernővel készítettük el a szinkront.

Elég elszigetelt helyszínen forgattatok. Okozott ez
nehézségeket a munka során?

Sződligeten forgattunk, valóban elszigetelt kicsit a helyszín, de azért megközelíthető, ki tudtunk költözni a felszereléssel a tó közelébe. Egy erdélyi csapat felépítette a házat, annak azért voltak nehézségei, és persze a végén le is kellett bontani. A legrizikósabb talán az volt, hogy befagy-e a tó, ugyanis jégen kellett forgatnunk. A téli forgatással szerettünk volna indítani, de nem fagyott be a tó, így a következő év tele volt az utolsó esélyünk. Végül ezzel az etappal zártunk, és éppen az utolsó olyan napon tudtunk forgatni, amikor még volt jég a tavon, szóval igazán szerencsések voltunk.

A karakterek – leszámítva Kiss Diána Magdolna Jankáját, bár a múltból róla is derült ki ilyesmi – elvágyódnak az urbánus civilizációtól. Bencére és a Borbély Alexandra alakította Nórára is igaz ez. Mennyire mondható ez személyes elemnek?

Amikor a forgatókönyvet írtam, ez az elvágyódás nem volt
annyira személyes, de mostanában egyre inkább kezd azzá válni számomra is. Az
elszigetelt tó a civilizációtól elvágyódó ember számára ideális hely, a szereplőink
számára egy idő után viszont a magány helyévé, csapdává válik.

Bence korábbi traumáiba is belelátunk kissé. Az édesapja
„misztikus” eltűnésének, elvesztésének ennyi szerepe volt a forgatókönyvben is,
amennyit a vásznon látunk?

Igen, ennyi. Igazából Bence karaktere azért ragaszkodik a
tóhoz, mert ez az a közeg, ahol biztonságban érzi magát, aminek ismeri minden
elemét. Itt nem találkozik különösebb kihívásokkal, mindent tud a helyről.
Jankával mégsem működik az ittléte, de nem vesz róla tudomást, mert nem akar
visszamenni a világba, ahol egy csomó bonyodalom történik az emberrel. Azért
van itt, mert itt egyszerűbbek számára a paraméterek, és a múltbéli élményei és
traumái, a családi emlékei is ide húzzák vissza.

Sokáig nem is engedi el maga mellől a tó. Afféle gyászfolyamatban
való továbblépésként értelmezhető, amikor Bence végül mégis otthagyja a tavat?

Igen, mindenképpen továbblépés. Neki ez tulajdonképpen kilépés azokból a dolgokból, amikhez ragaszkodik, de már nem működnek.

Mennyit változott a film a vágás során?

A vágáskor azért kicsit mindig újraírjuk a filmet, a
jeleneteket. Politzer Péter vágóval elég sok olyan jelenetet vágtunk ki, amelyek
önmagukban jók voltak, de lassították volna a történetet. Azon igyekeztünk,
hogy a film során végig megmaradhasson a feszültség, elsősorban ilyen
megfontolásból váltunk meg jelenetektől. Nagyon jó volt a közös munka, két
kisfilm után már harmadszor dolgoztunk együtt.

Nekem különösen tetszett és érdekes is volt, hogy igazán
kevés zenét használtatok a filmhez.

Igen, azt szerettem volna, hogy nagy szerepe legyen a
hangoknak, amiket a szereplők hallanak. Az is meghatározza a világunkat, hogy
mit hallunk belőle, és ezt a hangmérnök, Császár Gábor igazán jól fel is
építette a filmben. Sok munka volt a zajok, zörejek, természethangok, a film
hangvilága felépítésében.

Most már azért több szakmai visszajelzés is érkezett, legutóbb például az Al Este filmfesztivál legjobb filmje lett a Spirál Peruban. Mi számodra eddig a legnagyobb elismerés?

A díjaknak is örvendek, és annak is, hogy elég sok pozitív visszajelzés érkezett, jó kritikákat kaptunk. Ha az ember elkészül egy filmmel – legalábbis én így vagyok ezzel –, azon aggódik, hogy hogyan fogadják majd a nézők. Én annyiszor láttam és olyan mélyen benne voltam, hogy már nem is igazán tudom megítélni, hogy milyen a film, és nagy megkönnyebbülés, hogy sokaknak tetszik, mond valamit az embereknek.

Mik most a terveid, dolgozol valamin? Van esetleg olyan
műfaj, ami távol áll tőled, de kipróbálnád benne magad?

Van egy ötletem, egy következő filmtervem, de még nincs
igazán kiforrott állapotban. Bármiben szívesen kipróbálnám magam, ha kapnék egy
megfelelő forgatókönyvet.