Úgy tűnik, a szabadtéri színházak szerencsés helyzetben vannak, hiszen a járvány alig csorbította a nyári évadot. Milyen nehézségekkel küzdenek?
Egyrészt – bár nagyon szép reményeink vannak – még nem látjuk a teljes állami támogatás összegét, különböző pályázatok elbírálására várunk. A kulturális kormányzattól komoly biztatást kaptunk. Ők is úgy érzik, hogy nagy hangsúlyt kell helyezni az emberek lelkének felszabadítására. A kultúra ennek kiváló eszköze. Hangsúlyozom: egyelőre úgy tűnik, bármilyen válságos a helyzet, a kultúra területét nem sújtják elvonások.
A rendelkezésükre álló források ismerete nélkül hogyan indult el az évad a kőszegi Várszínházban?
Ez valóban nehézséget jelent. A jogi szabályozás értelmében fedezet nélkül nem írhatunk alá szerződéseket, így minden a levegőben lóg. Gond az is, hogy a korlátozások feloldásával most minden egy időben indul be: a kőszínházak egy része nyáron is játszik vagy tovább próbál, és ismét forognak a filmek, ezért a művészek egyeztetése rendkívül körülményes. És a szabadtéri rendezvények is csak védettségi igazolvánnyal látogathatók.
Ez így is marad?
Úgy tűnik, igen, bár egy ideig reménykedtünk abban, hogy kaphatunk könnyítést. Világos és érthető a kormány célja, hogy minél több ember oltassa be magát, ezáltal elkerülhető legyen egy esetleges negyedik hullám. Kőszegen karszalagos rendszert vezetünk be, ami azt jelenti, hogy aki akár jegyvásárláskor, akár az első színházlátogatás alkalmával igazolja a védettségét, az esztétikus textil karszalagot kap, amelyet hetekig viselhet, így nem kell minden alkalommal újra ellenőriznünk.
Mik a tapasztalataik, megnehezíti ez a beengedést?
Igyekszünk minél gördülékenyebbé tenni, de Kőszegen telt ház esetén négyszáz embert kell ellenőriznünk, és mindig akad, aki otthon hagyta a védettségi igazolványát, a párjánál felejtette, aki már bent van vagy a személyi igazolványát nem találja. A karszalagos rendszertől komoly könnyebbséget remélünk. A szabadtéri színházakban nem kötelező maszkot viselni, ez pedig bizonyára könnyebbség a nézők számára.
Bár a nyári évad csak most indult el, hogyan látja: töretlen a nézők lelkesedése?
Jóval lassabban és nehézkesebben indultak be a jegyeladások, mint máskor. Viszont azt tapasztaljuk, hogy aki június elején az ország valamely játszóhelyén részt vett a művészeti fesztiválok Grand opening – Összefogás elnevezésű zenei eseményén, az lelkesen váltotta meg a jegyeit a nyári szezon további előadásaira. Azt remélem, hogy az első néhány előadás amolyan bemelegítés, ám ahogy – akár szájhagyomány útján – elterjed, hogy ez egyfelől csodálatos élmény, másrészt nem hordoz komoly járványügyi kockázatot, többen jönnek majd. Én örömtelibben ébredek, ha tudom, hogy aznap valamilyen izgalmas kulturális élmény vár rám, és ezzel bizonyára sokan vannak így. Az előadóművészeken is érzem, hogy hihetetlen energiákkal dolgoznak, ki vannak éhezve a közönség előtti játék önfeledt örömére. Ezt az örömet szeretnénk megosztani a nézőkkel is.
Megnyitják a teljes nézőteret?
Igen. Bár valljuk be, az időjárás sem kedvezett nekünk, hiszen június elején úgy tűnt, soha nem lesz igazi nyár. 12 fokban, eső idején a szabadtéri jegyvásárlási hajlandóság is alacsonyabb. Több helyen a műsorhirdetés is csúszott, hiszen a már említett anyagi és egyeztetési nehézségek miatt sok volt a bizonytalanság. A tavalyi szabályozásban az elején még ki kellett hagynunk székeket, de idén erre már nincs szükség, és szerintem a közösségi élmény szempontjából is jobb így. Nagyon jót tesz, ha egymás mellett ülve szisszenünk fel vagy kacagunk: ennek hihetetlen ereje van.
A Szabadtéri Színházak Szövetsége kifejezetten sokszínű játszóhelyeket tömörít. Ebben a rendkívüli helyzetben is hatékonyan tudják képviselni a közös érdekeiket?
A szövetség egységes álláspontot képvisel, a problémát inkább az jelenti, hogy van-e rá fogadókészség. Úgy érzem, hogy most van. A kultúrát nem hagyták ki a számottevő területek közül, és ez nagyon jó érzés. Fontos, hogy a nyári színházak is új bemutatókat hozzanak létre. Idén 12 színházban ötven premiert tervezünk, ami nem kevesebb, mint két évvel ezelőtt. Kiemelt törekvésünk, hogy ezeket az előadásokat más szabadtéri színházakkal és kőszínházakkal koprodukcióban hozzuk létre, mert így nem csupán néhány nyári estét érhetnek meg, hanem ősztől kifuthatják magukat zárt térben. Ez azt jelenti, hogy már a terveket is úgy készítjük el, hogy az előadások könnyen utaztathatók legyenek. Benkő Nórával, a Városmajori Szabadtéri Színpad igazgatójával arról is egyeztettünk, hogy jövőre minél több vidéki szabadtéri premiert mutatunk be a fővárosban.
Kőszegen az efféle koprodukció évek óta bevett gyakorlat.
Igen. Bevált rendszerünk van: egyik évben prózai, a másikban zenés nagyszínpadi bemutatót tartunk, és az előző évi produkciót néhány este erejéig áthozzuk a következő évadra. Idén ez úgy néz ki, hogy a tavaly mindössze egyszer játszott, Az Öreghíd alatt című zenés „képzeletbeli ír darabot” is bemutatjuk a közönségnek, ahogyan Göttinger Pál idei évadra írt prózai darabját, a Manővert is. A színészegyeztetés is könnyebb, ha nem kettő, hanem tíz előadást ajánlunk.
Kőszegen már bemutatót is tartottak idén.
A szombathelyi Mesebolt Bábszínházzal közös, Fabatkák kertje című előadás már a tizedik közös produkciónk volt. Kifejezetten törekszünk arra, hogy kineveljük a közönségünket. Ez most kisiskolásoknak szóló darab, de csecsemőszínházi előadásunk is van. A kőszegi származású Gergye Krisztián koreográfus-rendező rendszeresen dolgozik nálunk. Idén Synesthesia című előadásából készít „kőszegi változatot”, amelyben képzőművészeti alkotások és táncos történetek kapcsolódnak össze.
Kőszegen év közben is tartanak előadásokat.
Ez újdonság, korábban csak gyermekbérlet meghirdetésére volt lehetőségünk. Idén viszont a Déryné-program, a Térzene-program és a „Köszönjük, Magyarország!” program, valamint az Emmi támogatása lehetővé teszi, hogy összművészeti küldetésünknek megfelelően egész évben koncerteket, kiállításokat szervezzünk, színházi produkciókat hívjunk meg. Júliusban Szentandrássy István nemrég elhunyt roma képzőművész munkáiból nyílik tárlat, amire ugyancsak büszkék vagyunk.
A nyitóképen a Manőver című előadás csapata. Fotó: Ohr Tibor
