A táncszínházi produkció a táncost mint néma zenészt és a tökéletlenségben rejlő szépséget állítja fókuszba.
Az előadás két részből áll: az első felvonásban a Beszélő testek az emberi testre mint az önkifejezés egyik legerőteljesebb formájára épít. Az est második felében a Törés/vonalak a japán kultúrában gyökerező úgynevezett kincugi filozófiát dolgozza fel: a kincugi a tökéletlenségben rejlő szépséget jeleníti meg, amelynek fő ismérvei az aszimmetria és a hiányosság.
A darab rendezője és koreográfusa Egerházi Attila, aki szerint „a balett költői módon jeleníti meg az ember, valamint az emberi kapcsolatok lelki és érzelmi sérülékenységét és az elengedés szükségszerűségét”.
