A Magyar írórezidencia programnak köszönhetően februárban két hetet Pécsen tölthetett, ahol új kötetéhez gyűjtött forrásokat.
Korábban ügyvédként praktizált, most mégis történelmi témájú könyveket ír. Honnan az érdeklődés?
Az egész életemet átszőtte a történelem. Komáromi vagyok, ahol a mai napig fájó realitás a trianoni békediktátum miatt kettészakított város megosztottsága. Édesapám középiskolai történelemtanár volt, aki megjárta a II. világháborút, túlélte a Don-kanyar borzalmait is. 1956 októberében, a forradalom legnagyobb felfordulásában, nagy nehézségek között, császármetszéssel születtem meg, ami miatt anyám hosszú ideig félkómában volt, a pontos dátumra ezért még ő sem emlékezett. Sokakhoz hasonlóan, akik szintén az idő tájt jöttek világra, úgy kaptam végül anyakönyvi kivonatot, hogy visszadátumozták a születési időpontomat október 17-ére. Így aztán nemcsak a felmenőim életében, hanem az én világrajövetelemben is helyet kapott a történelem.
A történelem mellett a kriminalisztika is foglalkoztatja. Több ilyen témájú kötete jelent már meg. Ez a jogászmúltjának köszönhető?
Valóban szerepe van benne. Úgy gondolom, hogy minden kritikus történelmi eseménynek van jogi szála is. Az első könyvem 2013-ban, Gróf Tisza István meggyilkolása címmel jelent meg. Ebben a miniszterelnök halálának körülményeit jártam körül, amely a közhiedelemmel ellentétben nem spontán, ismeretlenek által elkövetett gyilkosság, hanem szervezett-tervezett bűncselekmény volt. A következő kötetem dokumentarista munka: Hasfelmetsző Jack – Egy sorozatgyilkos fantomképe a címe. Bár a története közismert, magyarul korábban érdekes módon nem jelent meg róla könyv. A harmadik kötetem, a Parancs nélkül is a trianoni döntéssel fegyveresen szembeszálló magyarok és az ellenük elkövetett tömeges gyilkosságok történetével foglalkozik. Ők sajnos teljesen kiestek a történelmi tudatból, nekik szerettem volna emléket állítani a könyvvel.
A Halálkanyar ugyan szépirodalmi mű, de egyetlen mondat sincs benne, amely ne lenne a valóságnak megfelelő, hiteles, mivel az édesapám II. világháborús történetét írtam meg benne. Tavaly jelent meg a Kriminális történelem – A 20. század híres magyar bűnügyei című munkám, amelyben húsz ismert vagy éppen elfeledett bűnügyi esetet mutatok be. A hatodik, legutolsó könyvem egy-két hét múlva jön ki a nyomdából. A Szerbusz Palci az 1958-ban nagy port kavart szőnyi gyermekgyilkossággal foglalkozik, amelynek a tízéves Pintér Palika volt az áldozata.
A most készülő művével ismét történelmi témához nyúl: Linder Béla hadügyminiszter tevékenységét dolgozza fel. Miért választotta éppen őt?
Ezzel a tervemmel ismét szűz területre léptem, mivel róla sem jelent még meg átfogó történelmi munka. Linder Béla 1918. október 31-én lett hadügyminiszter, mindössze kilenc napig töltötte be a tisztséget. Ő volt az, aki az I. világháborút követően nem akart többé katonát látni, és gyakorlatilag feloszlatta a másfél milliós magyar hadsereget; éppen akkor, amikor minden oldalról területrablásoknak voltunk kitéve. Az életét vagy legalábbis a működését szeretném feldolgozni. Azért különösen érdekes számomra a története, mert nála is találkozik a történelem a joggal. Hadügyminisztersége idején megszületett rendelkezései, rendeletei, parancsai szinte „emberfeletti” képességekre utalnak, mivel egyetlen ember képtelen lett volna olyan rövid idő alatt annyi jogforrás megalkotására. Ennek a háttere, mikéntje is igen érdekel.
A Magyar írórezidencia programmal február második felében két hetet Pécsett tölthetett. Honnan tudott a lehetőségről?
A sajtóban olvastam róla, és nem sokat hezitáltam: azonnal elküldtem a jelentkezésemet. Nagyon hálás vagyok, hogy megkaptam ezt a lehetőséget, ugyanis nekem mindig sokat számított, hogy szép helyen, inspiratív környezetben alkothassak. A Zsolnay-negyedben lévő lakás tökéletes körülményeket biztosított a munkához.
Miért éppen Pécset választotta alkotási helyszínül?
Linder Béla 1920 szeptemberétől rövid ideig Pécs polgármestere volt, ezért jelentkeztem a pécsi helyszínre. Sajnos elég kevés dolgot találtam róla a levéltárban. Az iktatókönyvekben nyomuk van a különböző rendeleteinek, személyes vonatkozású iratainak, a konkrét dokumentumok azonban már nincsenek meg. Persze ennek is van információértéke: az iratok hiánya azt mutatja, hogy valamikor tisztogatás történt a levéltárban. Mindössze néhány, polgármesterként meghozott rendeletét, tárgyalási jegyzőkönyvét találtam meg. Jártam a szülőfalujában, a Pécstől nem messze fekvő Majson is, ahol találkoztam a leszármazottaival. Ígéretet kaptam tőlük, hogy előkeresik a hozzá kapcsolható emlékeket a családi archívumból.
Hogyan haladt az írórezidencia program által támogatott könyvírással? Máshol is kutat még források után?
A Pécsen töltött két hetem nagy részét a forráskeresés és -feldolgozás tette ki, de emellett már a bevezető részt is sikerült megírnom a könyvhöz. Így a korábban megfogalmazott, magamnak tett vállalásomat sikerült megvalósítanom. Természetesen tovább kutatok. Potenciális forráshelyszínnek látom a Hadtörténeti Levéltárat és az Országos Széchenyi Könyvtárat is. Linder Béla Kell-e katona? címmel írt egy könyvet is, amelyben a teljes leszerelésre vonatkozó álláspontját védi.
Három országban szeretnék még kutatni, ha sikerül támogatást kapnom. Mivel Linder az élete második felét Szerbiában töltötte, Zenta és Belgrád mindenképp szerepel a céljaim között. A csehországi Morvafehértemplomba is szeretnék ellátogatni, ahol a katonai középiskolát végezte, valamint Bécsbe, ahol szintén hosszabb ideig tartózkodott.
Milyen típusú könyv születik majd Linder Béla történetéből? Mikorra várható? Ön szerint kik lesznek az olvasói?
A korábbiakhoz hasonlóan dokumentarista könyvet szeretnék írni. A megjelenés időpontja nagyban függ attól, hogy mikor tudok eljutni az említett kutatási helyszínekre. A korábbi könyveim kapcsán azt tapasztaltam, hogy azok a történelmi események, személyek, amikről vagy akikről korábban még senki sem írt, nagy érdeklődésre tartanak számot. Különösen akkor, ha nem lehetett róluk beszélni vagy valamiért kikoptak az emlékezetből. Erre a könyvemre vonatkozóan is erre számítok, hiszen Linder Béla személye és történelmi szerepe nem ismert a nagyközönség számára.
Fotók: Mohay Réka/ Dunántúli Napló
