A Magyar Természettudományi Múzeumban csodás nagyításokban voltak látható a 28. naturArt – Magyarország és Közép-Európa legrangosabb természetfotós pályázatának legszebb 111 munkája. Bár a járványügyi intézkedések miatt ezeket most egyelőre csak online formában élvethetjük, reméljük, hogy hamarosan vége ennek az időszaknak is és élőben is láthatók lesznek 2020 legszebb természetfotói. Addig is érdemes kattintani, mert az idei fotóanyag minden eddiginél színvonalasabb.

Ebben a helyzetben, amikor újra zár az egész világ és minden csatornán ömlik a korona, egészen reménykeltő és felszabadító elmerülni ezekben a képekben. Látva ezeket a fotókat elhisszük, hogy nem tart minket örökké fogva a félelem és a szorongás, és lesz még olyan, hogy szabadon, szorongások nélkül járjuk a gyönyörű természetet. A fényképeket nézve arra is ráébredünk, hogy mennyi csoda rejlik a természetben, micsoda kincsek, értékek bújnak meg, amiket sokszor a nagy rohanásban észre sem veszünk. 

Szembesülünk azzal is, hogy ha nem veszünk vissza a tempóból és továbbra is ilyen rohamosan zsákmányoljuk ki a bolygónkat, akkor már nem kell sok idő ahhoz, hogy e természeti csodák végleg eltűnjenek és ma még létező fajok teljesen kipusztuljanak. Ez a kiállítás tehát két irányba viszi el a gondolatainkat: megmutatja, hogy Magyarország (és a világ) még mindig csodás hely, de a vészvillogó már bekapcsolt: ha nem vigyázunk, ez már nem sokáig marad így.

Légy fegyelmezett! A nyár ellobbant már

– szólnak hozzánk a képek.

A fotók tizenöt kategóriába rendezve mutatják meg a bolygónk csodáit.

A képek között vannak olyanok, amelyek az állatok különleges szokásairól mesélnek. Ezek nem elsősorban a fotó esztétikája, hanem annak tárgya miatt keltik fel az érdeklődésünket.

A madarak viselkedése kategóriában szerepel például Pintér Csaba Légivadász című fotója, ami Az Év természetfotója díjat is elnyerte. Ezen a felvételen azt a pillanatot látjuk, amikor egy karvaly elkapja a citromsármányt, amely korábban békésen kutatott táplálék után a füves réten. A fotó nagyszerűen ragadja meg a madár sebességét, tekintetében tükröződik a vadász kegyetlensége. 

Számos olyan fotó is bekerült ebbe a válogatásba, amelyek ugyan ismeretterjesztő képként is működnek, mégis az esztétikájuk miatt hatnak ránk.

Az állatok viselkedése kategóriában szerepel például Daróczi Csaba Kannibalizmus képe, amelyen a hangyaleső a párzást követően elfogyasztja a párját. Nagyon szép ez a fotó. Az elmosódott háttér, a lágy színek festői bájt kölcsönöznek a jelenetnek és tompítják annak brutalitását is.

Daróczi Csaba: Kannibalizmus

Berényi Zsolt Mennyből az angyal felvételének finomsága a japán akvarellek kecsességét idézi meg. Ez a pasztelles, lágy kontúrokkal „megfestett” fotón azt a pillanatot látjuk, amikor egy fácánkakas felszáll a csipkebogyó bokor tetejéről.

A lég finom üvegét megkarcolja pár hegyes cserjeág.

A deres táj, a meseszerű háttér éteri környezetet kölcsönöz az épp felrebbenni készülő madárnak.

Berényi Zsolt: Mennyből az angyal

Vannak fotók, amelyek izzó színeikkel a giccs felé mozdulnak el, azonban a fotós érzékeny szemének köszönhetően mégis képesek megmaradni a művészet oldalán. A színekkel való játék sosem öncélű.

Lang Nándor Májusi vörös fotója egy pipacsmezőt mutat egy forró májusi délután utolsó fényeiben. Szinte magunkon érezzük a leszálló nap melegét. A hat, egymásra montírozott képkocka pedig olyan érzetet ad, mintha a tűzvörös virágok lávafolyamként hullámoznának.

Lang Nándor: Májusi vörös

Németh Tamás Homokdűne hold-nyugtával fotója egészen futurisztikus hatást kelt a dűne szikrázó sárgájával és sima felületeivel. Az előtér meleg színei a háttér hideg kékségével, a dűne puha, íves vonalai pedig a csipkézett hegyvonulatokkal izgalmas kontrasztokat alkotnak.

Németh Tamás: Homokdűne hold-nyugtával

Fontos kategóriák azok, amelyek nem pusztán elénk tárják a természet csodáit, hanem az ember pusztító tevékenységével és a bolygó törékenységével is szembesítenek.

A fenntartható energiatermelés és a természet kapcsolata kategória nyertese, Radisics Milán az El Romeral hegy tetején található szélerőműparkot örökítette meg. A vulkanikus domboldalon mozaikszerűen olívamezőket alakítottak ki, ami így meglehetősen szokatlan látványt fest. Az üzenet pedig egyértelmű. A növekvő népesség miatt minden talpalatnyi helyet ki kell használni, meg kell művelni, azonban talán mégsem ez a jó irány. Valóban itt az ideje változtatni a környezetünkhöz való hozzáállásunkon.

Mintha a szív örökről-örökre állna s valami más, talán a táj lüktetne, nem az elmúlás.”

Szintén Radisics Milán munkája az Érc-piac, ami felülnézetből mutatja a nyersanyag kinyerését, a Föld kizsigerelét.

Szép embertelenség.”

A felülnézeti perspektíva egy afrikai füszerpiac hangulatát kölcsönzi a fotónak.

Összekoccannak a molekulák.”
Radisics Milán: Érc-piac

Izgalmas csoportot alkotnak azok a fotók, amelyek az állatokat és a környezetüket ábrázolják. A kölcsönös egymás mellett élésről, a szimbiózisról mesélnek ezek. Arról, hogy az élet csak akkor lesz fenntartható, ha a kölcsönös segítés hajtja az élőlényeket.

Aliczki Manó Hajnali gyülekezet képe lélegzetelállító látványt nyújt. A tatai Öreg-tavon éjszakázó madarak tájat befedő rajokban húznak ki a ködös, hideg téli napokon kékes derengést adva a tájnak. A háttérből felsejlő templomtornyok és a kékek valami különös szentséget adnak a képnek.

Aliczki Manó: Hajnali gyülekezet

Potyó Imre a gyepi béka birodalmát tárja elénk. A sötétedő börzsönyi erdő kopasz fái tükröződnek a vízen, a víztükör alatt a petecsomók érdekes formákat rajzolnak ki. A kékülő erdő lidérces látványt nyújt, a kukucskáló kétéltű tovább erősíti ezt az érzetet.

Tündöklik, mint a gondolat maga, a téli éjszaka.

Külön kategóriát kaptak a fekete-fehér természetfotók. Ezek többségükben csendéletek, mozdulatlan, statikus képek, a pillanat kimerevítésének szép példái. Ceglédi Ádám Őz vágtáján a felriasztott őzek felröppennek a levegőbe, de ott meg is állnak. Nem a mozgásuk lesz a fontos, hanem a sziluettjük. Márki Levente havas tája pedig a téli csendről, a lelassulásról, a véget nem érő állandóságról mesél.

Ezüst sötétség némasága holdat lakatol a világra.”

A kiállítás online megtekinthető.

Az idézetek József Attila Téli éjszaka című verséből valók.

Kiállításfotók: Kultúra.hu/Hartyányi Norbert