Az időtlen, a klasszikus és a pöttyös a divatban

Olyan, az idő próbáját kiálló klasszikus sziluettekre épül, mint egy jól szabott zakó, ingruha, rakott szoknya vagy egy ceruzanadrág. Kellemesen elegáns, kifinomultan egyszerű, és „a kevesebb több” elvén a visszafogott, letisztult, minőségi darabokból biztosít erős megjelenést. Kellő megfontoltsággal alkalmazza a kiegészítőket, még az egyébként vonzó „statement” daraboknak sem adja át a főszerepet. Bizonyos kontextusokban, például a művészetben vagy az építészetben, az időtálló lehet a biztos választás.

A klasszikus az a legmagasabb minőséget képviselő hagyományos stílus, amelyet a kiváló, a minőségi vagy az időtálló szabványaként széles körben elfogadnak. A klasszikus stílus gyakran a hagyomány és a történelmi érzés jelképe, amely ugyan egy-egy adott időszakhoz köthető, de kiállta az idő próbáját, régóta népszerű, emellett tartós vonzereje van. A klasszikus tárgyak is egy-egy korszakhoz vagy időszakhoz kötődnek, és jellegzetes, felismerhető stílusukat az évek során sokan utánozták. Klasszikus autó például az, amelyet egy adott időszakban gyártottak, és kialakítása azóta is ikonikusnak tekinthető. A klasszikus irodalom az, amelyet nemzedékek óta széles körben olvasnak és értékelnek, és olyan időtlen tulajdonságai, gondolatisága van, amely ma is visszhangra talál.

A divatban a klasszikus szintén maradandó értéknek és követendő viszonyítási alapnak tekinthető. A gyorsan változó divat vagy a design területén a klasszikus a biztos választás, ez alapozza meg a luxusmárkák filozófiáját, az örökség és a presztízs értékét reprezentálják a modern vagy trendi aktualitásaival szemben. A klasszikus szabás és stílus mindig mindenhol megfelelő és időtálló lesz. A klasszikusokat a jövő választja ki, és az a lényege, hogy túlmutat minden stíluson. Az egyik oka ennek, hogy a klasszikus képes a kortárs stílusokat tükrözni, miközben soha nem veszíti el alapvető identitását. A klasszikus stílus nemcsak önismeretről, hanem megjelenésünk hatásainak ismeretéről is szól. Aki tudja, mi működik, mi nem, és mi az, amiben önmaga maradhat az aktuális divatban, az az időtlen klasszikus stílust választja, mert annak ismeri a hatását, és azt magabiztosan viseli.

A kis fekete ruha például egy klasszikus darab, amely soha nem megy ki a divatból, a Chanel kosztüm pedig az időtlen elegancia klasszikus példája. A ropogós fehér ing és a sötét farmer mára olyan klasszikus öltözetté vált, amely szinte bármilyen alkalomra megfelel. A klasszikus és az időtálló kifejezések jelentésében érdekes kivételek adódhatnak például a kulturális különbségekből, hiszen ami az egyik kultúrában klasszikusnak vagy időtlennek számít, nem biztos, hogy ugyanaz a másikban is. Az egyéni ízlések és preferenciák is befolyásolhatják a klasszikus és az időtlenség megítélését. Míg sokan időtlennek tarthatnak egy bizonyos műalkotást vagy designt, mások elavultnak vagy irrelevánsnak találhatják.

A klasszikus design az örökség és a presztízs érzetét idézi, széles körben elfogadják a kiváló minőség szabványaként. Az időtlen design olyan univerzális vonzerő, amely mindig stílusos lesz, nem kötődik egy adott divatirányzathoz, felülmúlja a trendeket, és a következő nemzedékek is mércének tekintik. A trend egy sajátos esztétikai kifejezés, amely gyakran egy szezonnál is rövidebb ideig tart, és akár vizuális szélsőségekkel is azonosítható.

A divat egy hatalmas iparág által támogatott, „a legújabb különbséget” jelentő jellegzetes kifejezés, amely hagyományosan a divatszezonokhoz és kollekciókhoz kötődik. Azt a pillanatot, társadalmi és időbeli rendszert jelenti, amely bizonyos időben és kontextusban befolyásolja és „aktiválja” az öltözködést. A stílus több évszakon át tart, és gyakran kapcsolódik kulturális mozgalmakhoz és társadalmi jelzőkhöz, szimbólumokhoz, osztályokhoz és kultúrához (például barokk és rokokó).

Szimbolika az időtlen pöttyös mögött

A pöttyök elbűvölő aprólékossága a természet csodás díszítőmotívuma, amelyet számos állaton és növényen megcsodálhatunk – a gyöngytyúkok puha pöttyös tollait, a gepárdok fenséges foltjait csakúgy, mint a katicabogarak, a lepkék, bizonyos békák és ráják foltjait. A begónia, a gomba és a tigrisliliomok is pöttyösek, a csillagos éjszakai égbolt pedig a mindannyiunk által ismert legnagyobb pöttyös minta.

A közhiedelemmel ellentétben a pöttyös minta nem volt mindig divatos, sőt a középkori Európában, amikor a kiütéses betegségek szedték áldozataikat, a pontmintázatok negatív érzéseket keltettek. Ilyenek voltak az európai civilizációt sújtó betegségek, a bubópestisben szenvedők, a véres foltok a zsebkendőn, a himlő foltos bőrkiütései vagy a leprát szimbolizáló pontozott szövetek, amelyek tiltott tárgyak voltak. Akkoriban a foltokat, pontokat a tisztátalansággal és a kifejezetten rossz körülményekkel hozták összefüggésbe.

Ugyanakkor a világ más részein ősidőktől fogva fontos díszítőelem volt a pontminta. Évszázadokkal az európai középkor előtt Ázsiában, Afrikában, Indiában és a Közel-Keleten már használtak olyan gyönyörű festési technikákat, amelyekkel pöttyöket vittek a textíliákra. A sibori festés eredetileg Kínából származik, és Japánban teljesedett ki, egyenletesen elhelyezett pontokat tartalmaz, és finom, fehér körök rácsát hozza létre a sötétindigó háttéren.

Afrikában már a 12. században vastag sárszöveteket készítettek feltűnő pontmintákkal: a strapabíró szöveten pontok és cikcakkvonalak voltak a díszítőmotívumok, amelyek az erjesztett iszap felhordásával alakultak ki, mert az iszap nem vette át a festék színét. A batik, az ősi indonéz festéktechnika egy másik ellenálló festési módszer. A festékálló viaszcseppekkel létrehozott minták gyakran tökéletes kis köröket, pöttyöket, vonalakat mutatnak. Az ausztrál bennszülöttek évszázadok óta használnak pontmintákat, ők teremtették meg a „pöttyfestmények” művészi műfaját. Hasonlóan, mint a franciaországi barlangfestmények pontmintái, az afrikai törzsi szertartások testekre festett pöttyei vagy az ókori Egyiptom női tetoválásai mind azt bizonyítják, hogy bár a pöttyös az idők során átalakult, de korántsem új.

Az 1700-as években Európában végre számos betegséget legyőztek, és a pontmintázatok már nem a szörnyű fertőzésekre emlékeztettek. Az 1760-as években az ipari forradalom új technikai eszközei lehetővé tették, hogy az addig kis kézi szövőszékeken kivitelezhetetlen kerek foltokat felváltsák a hibátlan, szimmetrikus pöttyös minták. Egy évszázaddal korábban egy svájci textilcég St. Gallenben áttetsző pamutszövetet kezdett gyártani, amelyet kis domború pöttyök díszítettek. A „pontozott svájci” néven ismert textil csak egy volt a szabályosan elhelyezett foltos minták közül. A francia quinconce egy öt pontból álló mintát jelentett, a német thalertupfen pedig egy, a tallér méretével megegyező pontokkal díszített szövetet jelölt. Ám a korábbi minták egyike sem vált olyan népszerűvé, mint a pöttyös, egyszerűen azért, mert az ipari forradalomig nem létezett olyan technológia, amellyel egyenletesen elosztott és egyenletes méretű foltokat lehetett volna nagy mennyiségben létrehozni a szöveteken. Mivel az 1850-es években a közép- és felsőosztály már nem viselt házilag szőtt ruhákat, minden tavasszal friss darabokat vásárolhattak, aktuális mintákkal és színekkel. A pöttyös mindenki számára elérhetővé vált, és a divat élvonalába került.

A pöttyök és a táncok időrendje

Az 1840-es években kialakult egy új, divatos páros tánc, a polka. A cseh „pulka” szó jelentése, a „kis fele”, valószínűleg a tánc körkörös lépéseit írja le. A valóságos táncőrülettől az emberek szinte megvadultak. 1843-ra a népszerű tánc Franciaországba is eljutott, és a világ divatfővárosában a körminta nemcsak tovább erősödött, de innen Amerikába is könnyen eljutott. A Godey’s Lady’s Book 1857-es számában úgy írtak egy muszlinsálról, amely ideális könnyű nyári viselet, hogy „kerekített pöttyökkel hímzett szél veszi körül”. Ez volt az első alkalom, hogy a „pöttyös” szó nyomtatásban megjelent. Valahogy ez a kifejezés – amely egyszerűen összekötött két népszerű dolgot, a körös táncot és a pötty alakú foltokat – lett a minta hivatalos névadója, pedig a pöttyöknek igazából nem volt közük a polkához. Később egy másik tánctípushoz társultak, amikor a spanyolok „holdoknak” kezdték nevezni a pontozott textíliáikat, amelyeket az 1840-es évek óta használnak a flamencoruhákhoz.

A pöttyök művészete

Az 1880-as években új festészeti stílus érkezett, a pointillizmus, amelyben pontok tömegéből hoztak létre lenyűgöző képeket. A stílus az impresszionizmusból származott, Georges Seurat volt a pointillizmus megalkotója, akit jobban inspiráltak a látásról és a fényről szóló kortárs tudományos elméletek, mint a divatirányzatok. A műfajt bevezető európai művészek, az optika tudományát kihasználva, a fény hatásait sok apró ponttal érzékeltetve hoztak létre lenyűgöző műalkotásokat. A pointillisták – köztük George Seurat, Paul Signac, Henri-Edmond Cross, Camille Pissarro, Van Gogh és Pablo Picasso – túlzottan tudományos megközelítését kezdetben nem tartották tiszteletben, még a műfaj elnevezése is tiszteletlen volt. Végül a pontok nyertek, a pointillizmus elveszítette negatív konnotációját, és nagy tekintélyű művészeti műfaj lett. A művészetek jelenlegi zűrzavaros világában szinte minden kultúrában és szubkultúrában jelen vannak a furcsa pöttyök. Az utóbbi évtizedekben a pöttyös megjelent a queer kultúrában, az 1980-as években pedig szinte visszatért az ősi tartalomhoz: a Kaposi-szarkóma, egy, a HIV/AIDS-szel kapcsolatos rák ábrázolására használták. Tudományos eszmék művészi megnyilvánulásainak megalkotására is használták, vagy szimbólumokként, hogy rámutassanak a marginalizálódott csoportokra a gyermekiesség, a nőiesség vagy a felnőttkor megalapozásának szimbólumaként. Egyes összefüggésekben a pöttyös a közös zenei ízlést és esztétikát jelenti, mint például a rockabilly, míg más esetekben a női szexualitás hagyományosabb és konvencionálisabb kifejezésének módja.

A pöttyös ruha, az időtlen divattrend

A divatban a pöttyös azért tökéletes, mert nem kell mást mutatnia, mint ami. Kevés minta hordoz annyi kulturális asszociációt, mint ez, és kevésnek ennyire jellegzetes a neme. A pöttyök tisztának és egyszerűnek tűntek. A pöttyöst azonosították már a női aurával, az anyával, a kerekded női testtel, de gyermekbarátsága okán is nőiesnek tekintik. Bár lehet, hogy egyszerűen csak azért nőies, mert annyira divatos, és a divat inkább nőiesnek számít, még akkor is, ha semmi köze a női testhez.

A pöttyös mintákat európai népszerűségük ellenére a múlt század elején az amerikaiak sajátjuknak tartották, igaz, némi hollywoodi segítséggel. A pöttyök nagy lehetőséget kaptak a filmvásznon és a képernyőkön egyaránt. 1926-ban pöttyös fürdőruhában nyerte meg a Miss America-versenyt egy fiatal lány, 1928-ban pedig már Minnie egér nézett vissza a képernyőről jellegzetes pöttyös ruhájában. 1930-ban a rajzfilmfigurák szexszimbólumaként emlegetett karakter, Betty Boop is pöttyös ruhát viselt, majd 1934-ben Shirley Temple pöttyös ruhában táncolt az Állj fel és szurkolj! című, a nagy gazdasági világválság idején Amerika moráljának javítására tett erőfeszítésekről szóló filmben. A pöttyös a zenén keresztül is beszivárgott az amerikai kultúrába, amikor Frank Sinatra 1940-ben felvette a Pöttyök és a holdfény című dalát. Christian Dior 1947-es haute couture kollekciójának gyönyörű pöttyös sorozata Amerikában nemcsak sikeres volt, de az ’50-es évek filmsztárjai – köztük Lucille Ball, Marilyn Monroe, Elizabeth Taylor és Audrey Hepburn – is ezeket viselték, és a pöttyös ruhák uralták a televízióműsorokat is. Az ártatlansággal, a boldogsággal és a kislányossággal való kapcsolata miatt a pöttyöst az 1950-es évekhez kötik, de népszerűsége az 1960-as években újjáéledt, és azóta is a divat egyik alappillére. A nők az 1960-as és 1970-es években továbbra is pöttyös ruhákat hordtak, és a stílus azóta is rendszeresen felbukkant a divatirányzatokban. Évekkel később Julia Roberts pöttyös ruhája a 1990-es Micsoda nő! című filmben végleg bebizonyította, hogy a pöttyös minden évtizedben rendkívül divatos és vonzó maradt, változatos formákban és alkalmazásokban szimbolizálta az új nőiességet.

Fotók: Bézsenyi Zsolt / Katti Zoób Divatház

A teljes cikk a Magyar Kultúra magazin 2024/01. számában olvasható. Fizessen elő a lapra, hogy havonta, első kézből olvashassa! A magazin további tartalmai itt érhetőek el.