Az ismeretlen Uránia: megjelent a Nemzeti Filmszínház illusztrált monográfiája

A könyv a Nemzeti Filmszínház Nonprofit Kft. kiadásában, a Méry Ratio kiadó gondozásában jelent meg. Az Uránia Nemzeti Filmszínház 2021-ben több évfordulót is ünnepel. 125 éve épült az intézménynek otthont adó Rimanóczy-ház, amely pár évre rá Uránia néven az ismeretterjesztés fellegvára lett. 120 éve pedig ez az intézmény forgatta le az első, már játékfilmes elemeket is tartalmazó magyar filmalkotást, A tánczot, amelynek 1901. április 30-i Uránia-beli bemutatója a magyar filmtörténet kezdete.

A tudományok népszerűsítésére létrejött Uránia Tudományos Színház már a kezdetektől használt egyperces kis mozgóképeket. 1901-ben azonban Pekár Gyula tánctörténeti előadásához elkészültek az első saját felvételek: Zitkovszky Béla fotográfus, az Uránia technikusa az általa fejlesztett felvevővel, többnyire az épület tetőteraszán rögzítette azokat az egy-két perces táncjeleneteket, amelyekben Blaha Lujzától Hegedűs Gyuláig a kor színpadi sztárjai vállaltak szerepet.

Az első magyar film tekercsei ugyan elvesztek, de emlékezetüket őrzi az Uránia, amely 120 éve állandó helyszíne és szereplője a magyar filmtörténetnek, 2002-es műemléki helyreállítása óta pedig Nemzeti Filmszínházként szolgálja a magyar filmkultúrát. A most megjelent kötet először kísérli meg mélységeiben feltárni a világ legszebb mozijai között számon tartott Uránia, valamint a neki otthont adó épület történetét.

A Buglya Zsófia filmesztéta által szerkesztett kiadvány tanulmányait interjúk, irodalmi szövegrészletek, visszaemlékezések, korabeli újságcikkek és mintegy 260 illusztráció – látványterv, térkép, tervrajz, plakátgrafika, képeslap, dokumentumértékű fotó – egészíti ki.

A 340 oldalas kötet négy nagyobb egységre tagolódik. Az első az épület históriáját mutatja be.

A Rimanóczy-ház keletkezés- és felújítástörténetét Kelecsényi Kristóf művészettörténész bontja ki; Torma Ágnes művészettörténész az Alhambra-stílus európai divatjának kontextusában helyezi el az épületet; a 2002-es rekonstrukciót pedig Mányi István, a felújítás vezető építésze és Szebeni Nándor, a restaurálások irányítója idézi fel.

A második szakasz az épület átadásának idejébe visz vissza,

és a névadó Uránia megnyitása előtti három év eseményeivel foglalkozik: Molnár Dániel színháztörténész az Oroszi Caprice mulató rejtelmeit tárja fel, Csordás Lajos városkutató pedig a ház szűkebb környezetéről, az egykori Kerepesi (ma Rákóczi) út világáról ad képet.

A harmadik szövegblokk az Uránia Tudományos Színház működésére koncentrál.

Új megközelítésben mutatja be az intézmény programját Perényi Roland társadalomtörténész, Magyar Bálint 1966-os némafilmtörténetének friss jegyzetekkel ellátott részlete az Uránia filmgyártásának dimenzióit vázolja, míg A táncz keletkezéstörténete a korabeli sajtó beszámolóin keresztül elevenedik meg. Az intézmény szűkebb értelemben vett teátrumi múltjának részleteiről Gajdó Tamás színháztörténész nyújt áttekintést.

A leghosszabb időszakot, bő száz év fejleményeit az Uránia mozi múltjára összpontosító negyedik fejezet öleli fel.

Az 1910-es évek mélyreható változásait, a mozivá válás folyamatát Buglya Zsófia világítja meg, Barkóczi Janka filmtörténész a német érdekkörbe tartozó UFA–Uránia időszakát (1930–1944) dolgozza fel. Murányi Gábor történész a II. világháború után a kommunista párt kezelésébe vett Uránia programjának erőszakos szovjetizálásáról ír. Az ötvenes évek filmkultúrájában Forgács Iván és Varga Balázs filmtörténészek jelölik ki az Uránia helyét; az ezt követő évtizedeket, amelyekben a filmszínház besimul az egy kézbe vett fővárosi mozik állományába, a filmtörténész Kelecsényi László visszaemlékezése idézi fel. Végül az olvasó bepillanthat a Nemzeti Filmszínház kulisszái mögé.     

A gyors eligazodást megkönnyítendő a kötetet kronológiai áttekintés zárja. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megjelent album az Uránia forgalmazásában lesz kapható. A könyvbemutatót a közeljövőben, a járványhelyzet alakulásának függvényében tartják.

Nyitókép forrása: az Uránia Facebook-oldala