Az UNESCO olasz nemzeti bizottsága a szavazási körök után az olasz kávékultúra helyett az olasz operakultúra szellemi világörökséggé nyilvánítását kezdeményezi.
Az UNESCO az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, amely az 1972-es világörökségi egyezmény kiterjesztéseként 2003-ban fogadta el a szellemi kulturális örökség megőrzéséért létrejött egyezményt. A szellemi világörökség része lehet: szóbeli hagyomány és kifejezési forma, tradicionális előadó-művészet; társadalmi szokás és rítus, ünnepi esemény; a természettel és a világegyetemmel kapcsolatos ismeretek; valamint a hagyományos kézműves termékek előállításához szükséges tudás és készség.
Magyarországról a mohácsi busójárás, a táncházmozgalom, a matyó népművészet, a Kodály-módszer, a solymászat, valamint a kékfestés található a szellemi világörökségi listán.
A jelöléssel, emelte ki Dario Franceschini kulturális miniszter,
Olaszország elismerést szerezhet egyik leghitelesebb és legeredetibb kulturális kifejezésmódjának.
A világ legrégebbi operaháza, a nápolyi San Carlo francia származású igazgatója, Stéphane Lissner megjegyezte, hogy létezik Európában más jelentős operatradíció is, a francia vagy a német, de egyik sem hasonlítható az olaszhoz.
„Az opera Itáliában született. Olaszul énekelni az opera szerelmeseiből a legmélyebb érzelmeket váltja ki” – tette hozzá Stéphane Lissner, emlékeztetve arra, hogy márciusban Odessza romjai között az opera kórusa Verdi Nabuccójának Szabadságkórusát énekelte.
A műfaj a 16. század végén Firenzéből indult világhódító útjára. A legrégebbi fennmaradt operának Jacopo Peri Eurudide (Eurüdiké) című művét tekintjük. Manapság Olaszországban mintegy hatvan operaház működik, az opera világában pedig harmincezren dolgoznak. Lissner elmondta, a pandémia nagyon erősen érintette a szektort, amely most az újjászületésére vár.
Nyitókép: Teatro di San Carlo, Nápoly. Forrás: Wikimedia Commons
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
