A Katona József Színház igazgatója úgy fogalmazott: „ha pesszimista vagyok, szeptemberi kezdéssel számolok, ha optimista, akkor is azt gondolom, hogy előbb nem érdemes kinyitni a színházat.” Máté Gábor hangsúlyozta: a színházigazgatóknak felelősségük van, „nem mondhatjuk a nézőknek, hogy gyertek, itt biztonságban vagytok, ki kell dolgoznunk egy egységes protokollt: miként fogjuk beengedni a nézőket, milyen messze ültetjük őket egymástól, hogyan állnak majd sorba a toalettnél.”

Máté Gábor
Forrás: a Katona József Színház Facebook oldala

 „Ahhoz, hogy játszani tudjunk, műsortervet kell hirdetnünk, próbálnunk kell, a régi darabokat fel kell újítani, hat-nyolc hét intenzív munka előzi majd meg a nyitást” – fogalmazott a József Attila Színház igazgatója. Nemcsák Károly szerint a budapesti színházak esetében az őszi kezdés tűnik reálisnak. „Úgy tervezzük, hogy augusztus 24-én kezdődhetnek a próbák. Egy bérletes bemutatónk elmaradt, ezt szeptemberben szeretnénk pótolni.” Hozzátette: a jelenlegi helyzet lehetőséget ad egy átfogó leltározásra, így a háttérszemélyzetnek tudnak munkát adni, a színészek helyzete nehezebb, mert őket nem alkalmazottként foglalkoztatják.

A Miskolci Nemzeti Színház igazgatója elmondta: náluk május 21-én kezdődnek a próbák. „A színház Művészeti Tanácsának tervezete szerint július harmadik hetéig próbáljuk a jövő évad előadásait, és abban bízunk, hogy ősztől játszhatunk. 130 bérletes előadásunk maradt el, ez óriási szám, tehát az új bemutatók mellett ősztől játsszuk majd a régi előadásainkat is. A tervek szerint készen leszünk négy új produkcióval és a nyolc-tíz elmaradt előadást is játszani tudjuk, augusztusban két-három hetes felújító próbaidőszakot tartunk.” Béres Attila megjegyezte: minden igazgató maga dolgozza ki a próbára vonatkozó szabályokat, ám „a Francia rúdugrás című darab esetében például igen nehéz távolságtartással próbálni”. Náluk zömében eladott, bérletes előadásokról van szó, az anyagi veszteség tehát nem számottevő, az előadások pótlása elsősorban bizalmi kérdés. „A házi telefonos – nem reprezentatív – közvéleménykutatásunk azt mutatja, a nézőink szeretnék az előadást megkapni, így nem váltották vissza a bérleteket, várják az új időpontok meghirdetését.”

Visnyiczki Bence, Szegedi Dezső és Zalányi Gyula Lee Hall Szerelmes Shakespeare című romantikus vígjátékának próbáján a Miskolci Nemzeti Színházban.
Fotó: MTI / Vajda János

Nemcsák Károly arról beszélt, hogy tizenkét bérletes előadásra van kötelezettségük, egy bemutatójuk maradt el. „Április végéig több mint 70 előadást töröltünk, ezekre 54 millió forintért vásároltak a nézők jegyet, most úgy látszik: maximum húsz százalékuk váltja vissza. Így is komoly kieséssel számolunk, az idei év egészére mintegy 200 millió forinttal.”

A kieső jegybevételek kompenzálására nincs lehetőség, az állami támogatások elsősorban a művészeket, illetve a produkciók létrehozását segítik – tette hozzá. „A nagyszínházban 20-22 előadással, a stúdióban mintegy 12 előadással tudjuk pótolni a jegyes igényeket.”

Máté Gábor elmondta: a Katona József Színház esetében „brutális a pénzkiesés”, júniusig 180 millió forintos veszteséget könyveltek el. „Ha hozzáveszem, hogy ősszel ritkábban játszunk majd, ráadásul nem száz százalékos telítettséggel és nem minden darabot, várhatóan további jelentős kieséssel számolhatunk.” Hozzátette: „a Ne váltsd vissza a jegyedet mozgalom gáláns kezdeményezés, jól esett, a következőkben előnyt élveznek majd azok, akik nem váltották vissza a jegyeiket.” A fizetésemeléseket a magas bevételekből finanszíroztuk, erre most biztosan nem lesz mód – jegyezte meg. „Az előző években felhalmozott tartalékokból tudjuk fizetni a munkatársainkat, de mindenki kevesebbet visz haza, mert nálunk az alapbér nem túl magas, elsősorban a teljesítményt honoráltuk, az keresett sokat, aki sokat dolgozott.”

A Miskolci Nemzeti Színház jobb helyzetben van: „a látogatottságunk csaknem 80 százaléka tavaly szeptemberben el volt adva, nálunk a bérletes nézők a meghatározóak” – fogalmazott Béres Attila. „Én azt gondolom – hurráoptimizmus nélkül – , hogy az emberek el fognak jönni színházba, a hiány felerősítette az igényeket, ez a budapesti nyitás után teltházas teraszokon is látszik.”

Nemcsák Károly hozzátette: hisznek abban, hogy a nyitás után visszajönnek a nézők, de már az eddigi kiesés is drámai. „Nem várhatjuk el, hogy a bevételünket a fenntartó pótolja, mindenkinek a saját intézményén belül kell kihasználni a gazdasági mozgásteret.”

Béres Attila úgy vélte: az online közvetítés nem színház, a kapcsolattartás miatt fontos, valamint a szakmai érdeklődés kielégítésére alkalmas. „Ez egy pótcselekvés, színház az, ami élő, itt és most történik.”

Máté Gábor hozzátette: nincsenek valós nézettségi adataik az online előadásokról, „az emberek rákattintanak, de hogy hányan nézik végig, nem tudjuk. Nekünk fontos, mert tartjuk a kapcsolatot, és bizonyára vannak elfogult rajongók, akik minden este színházban akarnak ülni és köhögni, de a színházba járás ennél jóval összetettebb dolog. Fontos a társaság, hozzá tartozik, hogy közben megjegyzéseket teszünk a színészek játékára, megesik, hogy sokkal érdekesebbnek találom a mellettem ülőt, vagy az előttem ülő kontyát. A színházhoz hozzátartozik a néző jelenléte. A kezdeti streamelési téboly hatására üres nézőtér előtt felvett előadások nem működnek, örülök, hogy ezeket megúsztuk.”

A Katonában két bemutató maradt el, a következő évad végére halasztották őket, így jövőre négy premierjük lesz a Katonában és négy a Kamrában. „Elsőként a színházakat zárták be és azokat nyitják ki utoljára, amivel tulajdonképpen egyetértek, tehát nem a rendeleteket átkozom. De augusztusban mindenképpen elkezdünk próbálni.”

Béres Attila arról beszélt, hogy 14 helyett 7 bemutatójuk lesz a következő évadban. „Mivel öt állandó rendezőnk áll alkalmazásban, úgy döntöttünk, hogy ők bár kettő előadást rendeztek volna az évadban, csak egyet fognak, így meg tudtuk tartani a vendégrendezőinket, Ascher Tamást, Mohácsi Jánost és Markó Róbertet, ami egyrészt büszkeség, másrészt így fair.” A Miskolci Nemzeti Színházban a következő évadban nem lesz bérletrendszer, csak jegyeket fognak árulni. „Ez átmeneti, a következő évadra szól. Nálunk van olyan bérletes, akinek 90 éve van színházbérlete, a nagyapjától örökölte. Ezt nem vehetjük el, de egy évre muszáj felfüggesztenünk, a szükség és a gazdasági racionalitás így diktálja.”

A művészek megjegyezték: a próbákon nem lehet távolságot tartani. Nemcsák Károly szerint „ezek az óvintézkedések csalóka biztonságérzetet keltenek, a tényleges megoldást a védőoltás jelenti majd, akkor visszatérhet a bizalom.”

„Maszkban, kesztyűben próbálunk, de rendesen” – mondta Béres Attila. „A mimikát majd elmeséljük, szoktam mondani a boltban is, hogy most mosolygok, csak nem látszik.”

A Francia rúdugrás próbája

Máté Gábor ezt mondta: „A tapasztalataink azt mutatják, hogy szeptemberben nincs értelme bemutatót tartani, nem akarjuk megbuktatni a saját darabjainkat csak azért, hogy bebizonyítsuk, hogy mindenáron színházat fogunk csinálni. Az első hónapokban biztosan kis létszámú darabokat fogunk játszani, hogy gazdaságilag nehogy fejre álljunk. Én tervezem, hogy lázat mérünk majd, ez bizalmat kelt a nézőkben és tényleg haza fogjuk küldeni a hőemelkedéssel küzdőket, hogy jöjjenek vissza egy hónap múlva.”

A színházvezetők egyetértettek abban, hogy vigyázniuk kell a nézőinkre, olyan szabályokat kell kidolgozniuk, amelyek biztonságos körülményeket teremtenek.

„Két alkalommal végeztünk teljes fertőtlenítést, biztos vagyok benne, hogy a próbák kezdetekor ez ismét indokolt lesz. Sok emberben látok komoly félelmet, ezért az elővigyázatosság fontos, ahogy az óvintézkedések kommunikálása is” – tette hozzá Nemcsák Károly. „Gazdaságilag súlyos kiesés lenne félháznak játszani, ha estéről estére mínuszt termelünk, az tarthatatlan.”

Nemcsák Károly
Fotó: A József Attila Színház Facebook oldala

Béres Attila azt reméli, hogy nyáron már játszhatnak szabad téren. „Nekünk van egy hatszáz férőhelyes szabadtéri színházunk, a hírek szerint hamarosan lehet kétszáz fős előadásokat tartani szabadtéren, ha így lesz, a kamaradarabjainkat szeretnénk ott játszani.”

Az intézményvezetők egyetértettek abban, hogy egységes protokollt kell kidolgozni. „El kéne felejteni, hogy Magyar Teátrumi Társaság meg Magyar Színházi Társaság, föld-, vagy marsközeliek, a vírus ráébresztett bennünket arra, hogy milyen sérülékenyek vagyunk, bárhonnan kapod a pofont, jobbról vagy balról, ugyanúgy fáj. Úgyhogy jó lenne, ha egy ezen dolgozó bizottsággal túl tudnánk lépni a filozófiai, erkölcsi, morális és politikai különbségeken” – fogalmazott Béres Attila.

Nyitókép: Görög László színművész segít feleségének, Czakó Julianna színművésznek felvenni a maszkot Mohácsi István Francia rúdugrás című vígjátékának próbája előtt a Miskolci Nemzeti Színházban. Fotó: MTI / Vajda János