Khatib 1800 orosz avantgárd műalkotásból álló gyűjteményét szeretné visszaszerezni, amelyet 2019-ben loptak el egy wiesbadeni raktárból. A gyűjteményben Kazimir Malevicsnek, Vaszilij Kandinszkijnak, El Lissitzkynek és Natalja Goncsarovának tulajdonított művek is megtalálhatók. A szövevényes, nem könnyen követhető történetet az ArtNet cikke foglalta össze.
Az ellopott festményekből két évvel ezelőtt több százat már lefoglaltak Frankfurtban, ahol Khatib tavaly márciusban beperelte az állítólagos tolvajt: a bíróság előtt az ellopott művek visszaszolgáltatását vagy 310 millió euró kártérítést követelt Mozes Frischtől.
További 135 műtárgyat a francia hatóságok tavaly tavasszal foglaltak le az ArtAnalysis párizsi székhelyű műtárgy-hitelesítéssel foglalkozó cégnél. A vállalkozás tulajdonosa, Laurette Thomas azonban Mozes Frischsel és egy műgyűjtővel, Olivia Amarral összefogva, Frisch és Amar tulajdonjogára hivatkozva Khatibot perelte. Meg (vagy vissza, attól függ, honnan nézzük) akarták kapni a festményeket, ezenfelül követeltek Khatibtól még harmincmillió eurót kártérítésként, továbbá a perköltségek kifizetését. A bíróság elutasította követelésüket, és Khatibnak adott igazat.
A Khatib család állítása szerint az ellopott 1800 festmény közül sok még mindig hiányzik. Szerintük ezeket Izraelben, Monacóban és Franciaországban árverezték el.
Gyanújukat a párizsi bíróság ítélete is megerősítette, amely kimondja, hogy Uthman Khatib a műalkotások tulajdonosa; a tulajdonjogot Mozes Frisch egész egyszerűen semmibe vette, amikor a képekből néhányat eladott. A párizsi bíróság nem csupán elutasította Thomas, Frisch és Amar összes jogi igényét, de arra is kötelezte őket, hogy térítsék meg a perköltséget is. Thomasék fellebbeznek az ítélet ellen.
A bíróság ítéletében megállapította, hogy Amar állítólagos tulajdonjogát kétségessé teszi, hogy hallgatott, amikor a képeket a német rendőrség lefoglalta. Emellett rendelkezésükre áll egy olyan dokumentum is, amelyet szintén a német hatóságok foglaltak le, ebből pedig kiderül, hogy 2013 előtt a művek nem voltak az Amar család birtokában. A dokumentum szerint a művekhez mellékelt proveniencia-nyilvántartást, azaz a műtárgy korábbi tulajdonosainak nyilvántartását meghamisították.
Itzhak Zarug műkereskedő gyűjtötte össze, akinek Wiesbadenben volt galériája. Az állítólagos lopást megelőzően azonban egy szélesebb körű bírósági eljárás részeként a műveket elkobozták, mivel felmerült a gyanú, hogy azok hamisítványok, Zarugot pedig kiterjedt hamisítói hálózat működtetésével vádolták.
Öt éven át tíznél több nemzetközi szakértő működött közre az 1800 mű eredetiségének vizsgálatában. A hatóságok ugyan nem tudták megállapítani a gyűjtemény nagy részének eredetiségét, de mindössze négy festményt nyilvánítottak hamisítványnak, a wiesbadeni bíróság pedig 2018-ban ejtette a Zarug elleni vádak egy részét.
Csak enyhébb ügyekben, a származási adatok meghamisítása és csalás miatt kapott büntetést, a képeket pedig visszakapta. 2020. augusztus 13-án Zarug, Frisch és Khatib aláírta a művek tulajdonjogának megosztásáról szóló megállapodást, amelynek értelmében 871 mű került Khatib tulajdonába.
Ő most azt állítja, Frisch kisajátította az őt megillető művek egy részét. Ezt a Frankfurt am Main-i bíróság is elismerte, és elrendelte, hogy 2023-ban Khatib követelésének biztosítékaként foglalják le a Frisch tulajdonában, Frankfurtban található műveket.
A Párizsban frissen lefoglalt 135 festmény a Doerr Dallas Valuations független becsüs szerint mintegy 200 millió eurót ér. Ezeket a párizsi bírósági végrehajtó őrzi mindaddig, amíg a frankfurti bíróság ítéletet nem hoz a képek állítólagos eltulajdonításával kapcsolatban.
Khatib állítása szerint a képek egy részét az izraeli Hammersite aukciós házon keresztül adták el, amelyet állítólag Frisch és Amar társai 2024 márciusában vásároltak meg.
Az orosz avantgárd alkotások piacát jó ideje elárasztották a hamisítványok. Miután több intézményi kiállításon véletlenül hamisítvány műveket állítottak ki, a kölni Ludwig Múzeum 2020-ban olyan kiállítást rendezett, amely a saját gyűjteményéből származó művek hitelességét állította fókuszba.