Az orosz fogság sem törte meg Munkácsy-díjas festőművészt
Megnyílt az Ujváry Lajos 100 - A Kisképző legendás festő tanára című kiállítás a kápolnásnyéki Halász-kastélyban. A művész több, mint három évtizeden át tanította a jövő művészeit, festőként kimagasló volt, de csak halála előtt egy évvel vehette át a Munkácsy-díjat.
„Képeiből árad az alázat, amit a táj iránt érzett”, és emiatt a szemlélő úgy érezheti, hogy a festő jelen van és fogja az ecsetet – fogalmazott. L. Simon László, a tárlat kurátora a megnyitón. Majd azzal folytatta, hogy Ujváry Lajos munkássága ennyi év távlatából is hat, pedagógusi, művésztanári tevékenysége sok-sok nemzedék számára meghatározó. A művész 100 éves születésnaphoz méltó kiállítást sikerült létrehozni, köszönhetően a családnak, amely a hagyaték nagy részét őrzi.
– tette hozzá, majd kifejtve a gondolatot leszögezte, hogy egy életmű gondozása a művész halálával nem ér véget, hanem valójában akkor kezdődik. Ujváry Lajos esetében azért vállalkoztak a kiállítás megrendezésére, hogy ne csak a festőművészt és középiskolai mestertanárt, hanem a kiváló grafikust is bemutassák.
Csendes mester
Ujváry Lajos (Kaposvár, 1925. február 21. - Budapest, 2006. március 22.) festőművész, képzőművészeti tanár, néprajztudós a Fejér vármegyei Örspusztán járt elemi iskolába. Tízévesen került a veszprémi piarista gimnáziumba, majd két év után a Dombóvári Királyi Katolikus Esterházy Miklós Nádor Főgimnáziumba, ahol 1944-ben érettségizett. Felvették a Képzőművészeti Akadémiára, de a háború miatt tanulmányait már nem tudta megkezdeni: 1945. január 1-jén az oroszok munkatáborba hurcolták, majd másfél év után betegen jutott haza. 1946 végén újra elkezdte tanulmányait, de politikai és morális véleményét nem rejtette véka alá, nem is szólva a szovjet munkatáborokban szerzett keserves tapasztalatairól. Kis híján eltávolították az iskolából, de tanárai mellé álltak, így befejezhette az akadémiát. 1951-ben diplomázott Pór Bertalan és Szőnyi István növendékeként.
Erről ő maga így mesélt:
„1944-ben felvettek a képzőművészeti akadémiára (akkor így nevezték). A háború már az országban pusztított, nem kezdhettem el a tanulmányaimat. Helyette
1946 tavaszán jutottam vissza a lágerbe, de a legyöngült szervezetemet ismét megtámadta a kór. Falubelijeim, akik Öcsinek szólítottak, megkérdezték, mi volna az utolsó kívánságom. Nem túlzás, már elköszönőben voltam. Még egyszer szeretnék szárazbablevest enni. És a drága asszonyok, az orosz civilektől vettek (nem tudom mennyibe kerülhetett) s egy pohárnyi babból levest főztek. Megelevenedtem. Nekik köszönhetem, hogy életben maradtam. Ezt mindig elmondom, leírom, mert ott a fogságban, a legkiszolgáltatottabb helyzetben az emberség életmentést jelentett. 1946. október ötödikén betegszállító vonattal érkeztem haza. Gyógyulás után elkezdhettem végre a képzőművészeti főiskolát. 1949-ben, mert túl sokat fecsegtem »a nagy hazáról« eltávolítottak, de Szőnyi és Bernáth mesterek ajánlására visszavettek.”
A diploma utána Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanára lett, és majdnem 35 évig, 1985-ös nyugdíjba vonulásáig nevelte, tanította a fiatalokat.
Diákkorában a magyar irodalom legjobbjaival levelezett, ekkor ismerte meg Szabó Lőrincet, Kassák Lajost, Remenyik Zsigmondot, Tersánszky Józsi Jenőt és Tamási Áront. Szinte valamennyiükről készített portrét, amelyeket 1960-ban a Csók Galériában mutatott be. Számos hazai és külföldi kiállításon szerepelt munkáival, ahol több díjat, művészdiplomát nyert el. Élete folyamán egyetlen hivatalos kitüntetést kapott, halála előtt egy évvel ismerték el munkásságát a Munkácsy-díjjal. Sokoldalúságát jellemzi, hogy a hatvanas években Erdélyben végzett értékes néprajzi gyűjtőmunkát.
Művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, magán- és közgyűjteményekben, közintézményekben. Állandó kiállítása 2005-ben nyílt meg Hőgyészen a Gróf Apponyi Kastélyszállóban.
– Minden generációnak felelőssége, hogy tovább vigye az olyan életművet, mint a 100 éve született Ujváry Lajos festőé – mondta a Kulturális és Innovációs Minisztérium kulturális kapcsolatokért felelős államtitkára a szombati megnyitón. Kiss-Hegyi Anita nagyon fontosnak nevezte, hogy egy művész halála után az életműve hogyan jelenik meg nemcsak itthon, hanem külföldön is. Hangsúlyozta, hogy a világ 24 országában 26 Magyar Intézet működik, amelyek különös figyelmet fordítanak erre, és igyekeznek olyan művészeket is bemutatni a külföldi közönség számára, akikről nem biztos, hogy ismert, hogy magyarok. A kulturális diplomácia kiemelt feladata a generációk közötti párbeszéd erősítése és az olyan közösségek kialakítása, ahol a magyar kulturális értékeket és hagyományokat viszik tovább – mutatott rá. Az államtitkár Ujváry Lajos festészetét méltatva arról beszélt, hogy a művész a színek és az ecsetvonások összetett, mégis békét árasztó rendszerében alkotott maradandót.
