Az 1911 óta többszörös átalakuláson átesett teátrum visszakapja eredeti helyszínét, az épületet, amit 2016 óta nélkülözni kényszerültek. A színház modern eleganciával, új, kreatív koncepcióval tér vissza Kaposvár központjába.  

A rekonstrukció során megőrizték belőle mindazt, ami értékes, és megteremtettek minden újat, ami kell a 21. századi, modern színjátszáshoz – hangsúlyozta Kaposvár polgármestere, Szita Károly. Szerinte az egykori nyári színházból igazi kőszínház lett, ami alkalmas arra, hogy egész évadokat, egy állandó társulatot és a lelkes közönséget is kiszolgálja.

Fotó: Arker’s Kft.

Dr. Fülöp Péter büszkén mondta el, hogy a társulat a felújítás ideje alatt sem esett szét, sőt, megerősödött. Az összetartás, a várakozás öröme nemcsak a színművészek körében volt észlelhető, hanem Kaposvár közösségében is. A projektfelelős, tervező főépítész L. Balogh Krisztina fontosnak tartotta, hogy a városlakók könnyedén nyomon követhessék, mi, mikor, hogyan és miért épül. Emiatt az építkezés folyamatáról nem csak sajtómegjelenésekben tájékoztatták az érdeklődőket, hanem rendszeres kisfilmes összefoglalókban számoltak be arról, hol tart a felújítás, valamint az e célra létrehozott közösségi média oldalukon is nyomon követhetőek voltak az események. 

Chicago
Fotó: Memlauer Imre

Fülöp Krisztina belsőépítész elmondta: a belsőépítészeti koncepció lényege az volt, hogy felszabadítsák, levegőssé, frissé tegyék a tereket. „A korábban megszokott hangsúlyos kéket és rózsaszínt a zöld, a törtfehér és a sárgaréz színei váltották fel. Vannak a színházban olyan ismétlődő elemek, melyek az egész épületegyüttesben vissza-visszatérnek. Ilyenek például a pálcás burkolatok, a tört vonalú falak, a tükrök és a színharmóniák.”

Tanulmány a nőkről
Fotó: Memlauer Imre

A színház marketing igazgatója, Fehér Euridiké szerint az új arculat elegáns, finom és bátor. „Az elegancia és a bátorság keveredése fedezhető fel benne – lázad, segítő kezet nyújt vagy épp gyönyörködtet – mindezt klasszikus elemekkel, intenzív színekkel és bátor portrékkal.”

Forrás: Csiky Gergely Színház