Nőket is temettek el fegyverekkel a honfoglalás korában

A közlemény szerint a sárrétudvari-hízóföldi temetőből származó embertani leleteket az SZTE Embertani Tanszék gyűjteményében őrzik. Ez az ország egyik legjelentősebb embertani gyűjteménye, ami nagyjából harmincezer csontvázat foglal magába. Amikor a Hajdú-Bihar vármegyei község határában felfedezett temetőt 1983 és 1985 között föltárták, az egyik leglátványosabb mellékletegyüttes egy íjászfelszerelés volt. Az íjászfelszerelés és a fegyverek tipikusan olyan tárgytípusok, amelyeket hagyományosan férfiakkal hoztak összefüggésbe, ezért a sírban eltemetett embert férfiként határozták meg.

Néhány évvel ezelőtt Tihanyi Balázs és William Berthon, akik ekkor még doktoranduszhallgatók voltak, elkezdtek dolgozni a sárrétudvari temető leleteinek antropológiai vizsgálatán: ekkor merült fel az első gyanú, hogy a fegyverek ellenére az illető nő lehetett. Az antropológiai és archeogenetikai vizsgálatokból egyértelműen kiderült, hogy a fegyverekkel eltemetett személy nő volt.

Tihanyi Balázs, a kutatás eredményeiről a PLOS One folyóiratban beszámoló cikk első szerzője kifejtette, a férfiak esetében például a nagyobb izomtömeg sokkal markánsabb vonásokat eredményez a csontokon, erőteljesebbek az izomkapcsolódási területek. Az általuk is alkalmazott magyarországi módszer 12 különböző jelleget vizsgál a koponyacsontokon, többek között a szemöldök, a tarkó, a halánték vagy éppen az állkapocs régiójában. A koponyából és a váz csontjaiból vett minták archeogenetikai vizsgálatai is azt erősítették meg, hogy a sírba egy nőt temettek el.

A szintén fegyveres melléklettel eltemetett férfiakéhoz hasonló sérülések felvetik annak gyanúját, hogy a nő harcos lehetett, azonban ennek biztos megállapítása további összehasonlító kutatást igényel. Egyes sérülések nem csak harc során keletkezhetnek, illetve számos elváltozás anyagcserezavarokból is fakadhat – a lelet csontjain pedig csontritkulásra utaló jeleket találtak a kutatók.