A Kiskép Galéria szervezésében létrejött sorozat idei, április 24-én nyíló tárlata a technikai sokszínűségre hívja fel a figyelmet. Az évszázadok alatt kiművelt, speciális tudást igénylő üvegfújás, színezés, csiszolás, gravírozás, festés, üvególmozás mellett az újabb technikai vívmányokon, új anyagminőségeken alapuló melegeljárások, a rogyasztás, pâte de verre és casting, vagy a labortechnikával készült használati tárgyak és a szépművészeti alkotások körébe sorolható szobrok és kisplasztikák is megjelennek. De olyan különlegességgel is találkozhatunk, mint az ókori egyiptomi paszta, amely valójában „félüveg” anyag, és ehhez tartozóan egy technikai kísérletsor.
A díszítő funkcióval bíró üvegművészet felhasználja a 20. századi technológiákat, és a gyári közegből kilépve is tovább él, teret talál a fizikai határokat feszegető kreativitáshoz. Az üvegművészetet tehát elsősorban a művészi látásmód mozgatja, a technikának a látást kell elősegítenie: arra ösztönöz, hogy az üvegművészek ne elszigetelten dolgozzanak, hanem nyissanak egymás felé és más műfajok művelői irányába is.
Ezt a szándékot megerősíti, hogy az UNESCO szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára 2023 decemberében felkerült „a kézműves üvegkészítés tudása, mesterségbeli technikája és képességei” című örökségelem. A hat európai ország: Csehország, Finnország, Spanyolország, Franciaország, Németország, Spanyolország és Magyarország részéről mesterek, művészek, szakemberek, műhelyek, egyesületek és intézmények által jegyzett kezdeményezésben történelmi háttértől és gazdasági fejlettségtől függően országonként eltérő indokokat fogalmaztak meg.
Magyarország az oktatást állította a fókuszba, mert az üvegművesség mesterségbeli és művészeti tudásmegőrzése jelen helyzetben gyakorlatorientált formában iskolai, egyetemi, szimpóziumi és műtermi keretek között történik. Az ehhez kapcsolódó kutatási és megőrzési stratégiák kidolgozása, kapcsolati koordinációk kiépítése, a közösségi hagyományok ápolása is hozzájárul az üvegművesség megmaradásához, ahogy a széles körű ismeretterjesztés érdekében tett erőfeszítések is.
Az UNESCO főigazgatója által aláírt eredeti dokumentum alapján öt oklevél kerül méltó helyszínre, melyeket hosszú távú megfontolások alapján választottak ki, tükrözve a szakterületek határait és a közös szellemi és tartalmi összetartozást. Az okleveleket dr. Réthelyi Miklós, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság elnöke és dr. Csonka-Takács Eszter, a Szellemi Kulturális Örökség Szakbizottságának elnöke, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság vezetője adja át a szakmát hitelesen képviselő, köztiszteletben álló személyeknek.
A „céhes” világ szigorú szakmai szabályait követő üvegművesség mesterségbeli tudása átadásának helyszínei a középiskolák, szakképzésben résztvevő tanodák és felnőtt oktatási intézmények, melyekre épül a felsőfokú, akadémikus tudásmegőrzésben, az elméleti és gyakorlati tervezőművész képzésben, az Arts and Craft mai irányzatait is magába foglaló egyetemek. Ezeket egészítik ki a szimpózium-rendszerű tudásmegosztásban, üvegművesség-hagyományának felkutatásában korabeli üvegcsűrök régészeti feltárásában, a közösségi és nemzetközi kapcsolatok kiépítésében, alkotótelepek működtetésében példa-értékű munkát végző egyesületek. Az üvegművészet tudásának és gyakorlatának helyszínei, műtermek, restaurátor és rekonstrukciós műhelyek, valamint a történeti és kortárs tárgykultúrát megjelenítő stratégiákat kidolgozó intézmények, múzeumok, kiállítóhelyek és galériák a népszerűsítésben vállalnak fontos szerepet. Nem kis szerep jut mindazon iparvállalatok mecenatura tevékenységének is, akik évtizedek óta együttmüködnek és anyagilag hozzájárultak az oktatás magas színvonalához.
Az UNESCO nemzetközi ernyőszervezetként ráirányítja a figyelmet az üvegművességre, közösségi védettséget nyújt a közös értékrend elismeréséhez és megőrzéséhez, tudományos és művészeti kapcsolatrendszert kínál, együttműködési teret teremt a „műgonddal alkotó” emberek, az európai történeti gyökerű üvegművesség gyakorlói számára.
