„Életrajzot kérnek tőlem? Két fontos adatot közlök. Az egyik: 1885 virágvasárnapja. Ekkor születtem. A másik: 1909 szeptembere. Ekkor írtam meg a legkedvesebb könyvemet, amit ma is a legjobban szeretek: A szegény kisgyermek panaszait. Minden, ami fontos nekem, e két dátum közé esik, s nem tagadom, hogy minden örömöm és szenvedésem benne van ebben a kis füzetben, mert az élményeim ma is gyermekélmények, és a szenzációim gyermekszenzációk” – írta az 1885. március 29-én, Szabadkán született Kosztolányi Dezső író, költő, műfordító, újságíró.
Édesapja Kosztolányi Árpád, a helyi középiskola matematika-fizika szakos tanára, édesanyja Brenner Eulália, akinek alakja több Kosztolányi-írásban feltűnik. Elemi és középiskolai tanulmányait Szabadkán végzi. 1901-ben jelenik meg első verse nyomtatásban a Budapesti Naplóban. Ugyanebben az évben egyik diáktársával az Előre című lapot szerkeszti. Virtuozitása, nyelvi leleménye már ekkor megmutatkozik. „Kossuth Lajos élete meglehetősen monoton./ Született Monokon” – olvasható A Kossuth Lajos élete című, 1903-as versében. 1904-ben Reviczky Gyula költőről írt színdarabot, amit a gimnáziumban be is mutatnak. Nyolcadikos korában az egyik tanárával, Révfy Zoltánnal szemben tanúsított viselkedése miatt kizárják az iskolából. Tanulmányait magántanulóként folytatja tovább, szülővárosában tesz érettségi vizsgát.
Egyetemi tanulmányait Budapesten kezdi meg magyar-német szakon, Négyesy László stílusgyakorlatain életre szóló és irodalomtörténeti jelentőségű barátságot köt Babits Mihállyal és Juhász Gyulával. Ebben az időszakban veszi kezdetét újságírói tevékenysége, szegedi és bácskai lapokban publikál. Rövid ideig a bécsi egyetemen is tanul, Emil Reich filozófiai és Wilhelm Jerusalem lélektani előadásait látogatja. 1906-ban a Budapesti Napló munkatársa, a versrovat szerkesztője. 1907-ben jelenik meg első, Négy fal között című verseskötete. 1908-ban a Hét, az Élet, a frissen megalakult Nyugat munkatársa. 1913-ban köt házasságot Harmos Ilonával.
Az első világháború alatt többek között a Pesti Napló munkatársa. 1916-ban a Világ című szabadkőműves páholy tagjai közé választják. 1917-ben Tóth Árpád, Karinthy Frigyes, Hatvany Lajos mellett az Esztendő szerkesztője. A Tanácsköztársaság megszűnését követően az Új Nemzedék belső munkatársa, 1919-ben elhagyja a lapot, innentől 1936-ig a Pesti Hírlapnál dolgozik. 1922-ben jelenik meg Nero, a véres költő című regénye, amelynek 1923-as német fordításához nem kisebb tekintély, mint Thomas Mann ír előszó-levelet. 1926-ban adja ki Édes Anna című regényét. 1924-es olaszországi látogatásakor XI. Pius pápa magánkihallgatáson fogadja. 1931-ben Münchenben találkozik Thomas Mannal, júniusban a nemzetközi Pen Club kongresszusán vesz részt. Londonban Rothermere lord ezer fontot ad neki azzal a megbízással, hogy azt az 1931-ben kiadott legjobb magyar regény szerzőjének adja. Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond közt osztja meg a díjat.
1932-ben megkapja a francia becsületrendet. 1933-ban fedezi fel betegsége első tüneteit az ínyén, erről Harmos Ilona férjéről írt könyvében részletesen beszámol. 1935-ben találkozik a Szeptemberi áhítat című versét ihlető Radákovich Máriával. 1936. november 3-án hal meg a budapesti Szent János Kórházban. Sírja a Kerepesi Temetőben található.
