Különleges helyszín a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum Üvegváros című kiállítása, ahová már virtuálisan is bepillanthatunk. A tanulmányi raktár kincseiben gyönyörködve feltárul az üveggyártás gazdag története, de megismerhetjük a gyárban dolgozó legfontosabb iparművészeket és munkáikat is. A dekorkönyveket lapozgatva pedig rádöbbenünk, mekkora precizitás és micsoda művészi kvalitások rejlenek egy-egy üvegtárgyban.

A térség természeti adottságaiból fakadóan Salgótarján és maga Nógrád megye mindig is fontos helyszíne volt a hazai üveggyártásnak. Pásztón már a 11. század végétől termelt egy bencés, később ciszterci üveghuta. A 17. század végétől már nagyszámú főúri alapítási huta működött Nógrádban. A 19. század első harmadáig nagyon sok manufaktúra gyártott palackokat, butéliákat, rosoliós üvegeket, valamint patikai edényeket. Ezt követően sorra épültek a megyében a tömegtermelésre berendezkedő üveggyárak, amelyek gyakorta kísérleteztek új üvegfajták előállításával is (pl. irizáló üvegek). 

A Salgótarjáni Öblösüveggyár bejárata. 1982. Balra a falon Kanyák Zsófia üvegmozaikja (1972),
előtte az Üvegfúvó szobor (Ispánki József, 1961.) Forrás: Fortepan

A salgótarjáni üvegipar egyik előfutára volt a Szilárdy család forgáchi birtokán álló üveggyár, amely 1888-ban leégett. A salgótarjáni palackgyárat 1893-ban nyitották meg Huta néven: főként zöldpalackot gyártottak azzal a céllal, hogy megtörjék az osztrák palackgyártás egyeduralmát. Az 1900-as évek elején több név- és tulajdonosváltáson áteső üzem 1927-től kezd bele a fehér öblösüveg gyártásába. Ez már lehetővé tette az exportra való termelést is. Az 1930-as évek elejétől díszítő csiszoló műhely és festöde létesült, beindult a színes üveg gyártása. Ebben az időben már üvegtervező iparművészek is dolgoztak a gyárban, akiknek  keze alól csodálatos műtárgyak kerültek ki. Az államosítás után jelentősen növelték a sötétzöld palack gyártását, amelynek előállítása egészen 1968-ig kitartott. Az öblösüveggyár fénykora az 1970-es-1980-as években volt, a szocialista háztartás tipikus üvegtárgyainak nagy része itt készült. 

Üvegfújó a gyárban, 1982.
Forrás: Fortepan

A virtuális kiállítás részletesen mesél a nógrádi üveggyártás történetéről és az Öblösüveggyár 120 évéről, de a tanulmányi raktárban is megelevenedik ez a történet a kiállított tárgyakon keresztül. A teret keretező vitrinsorokban a Salgótarjáni Öblösüveggyár és jogelődjének, a Salgótarjáni Palackgyár termékeit tekinthetjük meg kronológiai rendben. Elsőként tehát a zöldpalack-gyártás termékei következnek: likőrös-, sörös-, boros-, szódás- és ásványvizes üvegek. Rengeteg unicumos palack is itt kapott helyet. Ez nem véletlen, hiszen a 20. század elején a Palackgyár a Zwack legnagyobb beszállítója volt. A zöld üvegek után jönnek a fehérek: gyógy- és vegyszeres üvegeket is találunk itt szép számmal. Majd háztartási üvegek, mint például befőttesüvegek vagy tortatálak, utána kelyhek és poharak, amelyek között számos csiszolt és festett kristálykészletek kerül a szemünk elé. Ezek a kollekciók a szocialista háztartások féltve őrzött és csak ünnepekkor elővett tárgyai voltak.

Csiszolt kristálypoharak
Fotó: Shah Timor

Végül pedig a francia és olasz exportra készült tömegtermékekkel, valamint a jelenkori üveggyártás termékeivel találkozhatunk. Bár ezeket nyilvánvalóan élőben az igazi nézegetni, azonban a virtuális kiállításon is megcsodálhatóak. A kiváló minőségű fotókon jól látszanak e munkák apró részletei is. Ráadásul ezen a felületen lehetőségünk nyílik, hogy egy-egy tárgyra jobban ráfókuszáljunk. A valós Üvegváros kiállításban inkább a típusok, az adott éra jellegzetességei domborodnak ki, míg ebben a virtuális térben az egyediségen van a hangsúly.

Hamutartó 1948-ból
Fotó: Shah Timor

A tárgyakon és az üveggyár történetén túl az Öblösüveggyár legfontosabb iparművészeit is megismerhetjük ezen a felületen. Asztalos Erzsébet, Bartus Ágnes, Dósa Zsuzsanna, Erdei Sándor, Gritz Viktor, Mánczos Viktor és társaik rövid életrajza mellett egy-egy kiemelkedő munkájuk is szerepel itt.

A tanulmányi raktárban az egyedi, exkluzív műtárgyak egy belső vitrinsorban láthatók. Ezek között vannak az iparművészek által készített egyedi darabok is. Itt szerepel még a raktár legkülönlegesebb kincse is: egy 1950-es években készült felvonulási váza, amit kézi fúvással és csiszolással készítettek. Itt láthatók a különféle díjakat nyert készletek és az exportra készült, speciális kollekciók is, így a svéd karácsonyi vagy a japán virágos készletek darabjai, valamint a salgótarjáni feliratokkal díszített munkák.

A valós térben még megismerhető az üveggyártás teljes folyamata a tervezéstől, a megmunkáláson át a festésig és a csiszolásig. Ezek az információk a virtuális kiállításon a videókon és a fotóanyagon keresztül követhetőek.

A tanulmányi raktár
Fotó: Shah Timor

Az online elérhető anyagok közül a legcsodásabbak a lapozható minta- és dekorkönyvek, amelyekből egy egészen elképesztő világ tárul elénk. Ezek a remekül kivitelezett lapok elárulják, hogy egy adott korban milyen díszítések hódítottak, hogy egy-egy jellegzetes minta hogyan alakult ki, majd hogy idővel miképpen formálódott. E könyvek rádöbbentenek arra is, hogy ugyan a festett és csiszolt készletek sok esetben szintén tömegtermelésre készültek, ám azok díszítését művészi igényességgel alkották meg. A másik könyvből pedig az derül ki, hogy nemcsak a díszítés, hanem a kivitelezés is magas minőségű, precíz munka eredménye volt. Minden milliméterre meg volt határozva, még ha csak egy egyszerű üveg almareszelőről volt is szó. Az aprólékosságot érhetjük tetten azokon a képeken is, amelyek egyik oldalán a tervrajz, másikon a kész mű látható.

A dekorkönyv egyik oldala
Forrás: uvegvaros.hu

Csoda hely tehát ez a tanulmányi raktár, és most nagyon jól jön az, hogy ilyen sok remek fotó és egyéb tartalom áll a rendelkezésünkre online is erről a helyszínről. Azonban ha lecseng a játvány, mindenképpen látogassunk el a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeumba, mert ezt a kiállítást a saját szemünkkel is látni kell!