„Az üzenet, amit közvetítünk” – Balázs Gyula Kowa az újrakezdésről

Mennyire viselt meg benneteket a pandémiás időszak? Mennyit tudtatok zenélni, alkotni, koncertezni az elmúlt másfél évben?

A banda tagjaival viszonylag sokat találkoztunk, mert múlt nyáron szinte végig ingáztunk Budapest és Debrecen között. Ott vettük fel a háromlemezes, ötven dalt tartalmazó, Esszencia című albumunkat, amely a harmincéves munkásságom leképezése. Számos új dallal, klippel is kijöttünk, azokkal is sok feladat volt: próbák, felvételek, forgatások. A koncertezéssel is egészen szerencsések voltunk. Tavaly februárban éppen a lezárások előtt még megtarthattuk az arénás nagykoncertünket, és aztán nyáron is felléptünk még pár helyen, például Debrecenben és Siófokon. Ha hullámzó is volt a csapat hangulata, azért azt mondhatom, hogy nagy mélyrepülések nem voltak; mindig támogattuk egymást, amikor valamelyikünknek arra volt szüksége.

A
zeneipar nagy részének anyagilag is megterhelő volt ez a periódus, hiszen a
legtöbb bevétel ma már a koncertezésből jön. Nálatok volt ezzel probléma?

Ebben is jó összetartás volt köztünk. Szerencsések vagyunk, mert zenekarként volt tartalékunk, így amikor a csapat egyben tartása érdekében szükség volt rá, ahhoz hozzá tudtunk nyúlni. Nem is elsősorban a zenekarra, hanem a 23 fős csapatra kellett vigyáznunk. Nagyon fontos volt, hogy a kényszerű leállás alatt mindenki a felszínen tudjon maradni, és a stábtagok ne köteleződjenek el végleg másfelé. 

Szükség
is van rájuk, hiszen végre elkezdődnek a nyári fellépéseitek. Ácson melegítetek
be, majd jön a VéNégy Fesztivál, a Budapest Park és a többi. Mekkora drukk van
bennetek?

Rettenetesen várjuk
már, de érdekes, hogy a hosszú kihagyás ellenére olyan nagy lámpalázunk nincs.
Annyi volt már a csalódás! Az időpontok folyamatosan tolódtak, ezért talán teljesen
még el sem hisszük, hogy végre újra a színpadon állhatunk. A járvány előtti
évekhez képest kevesebb koncertünk lesz, hiszen sok nagy rendezvény, fesztivál
elmarad, de nagyjából havi tízszer így is fel fogunk lépni.

Hogyan
állnak össze a koncertek? Kötött struktúrát követtek, mindig ugyanazok a számok
jönnek egymás után, vagy variáltok?

Minimális módosítások előfordulnak, de azért van meghatározott sorrend. Egy fellépésünk ugyanis nemcsak abból áll, hogy összerakjuk a hangcuccot, és játszunk. A látvány, a vizuális effektek is szorosan követik, kiegészítik a mondanivalót. Ezért viszonylag kötött a program. Nagyjából harminc dalból dolgozunk, ezekből állítjuk össze a műsorokat attól függően, hogy mennyi időt kapunk a színpadon.

Vannak
olyan számaitok, amelyek soha nem maradhatnak ki, amelyeket a közönség mindig
követel, és ezért muszáj őket eljátszanotok?

Jó ideje már, hogy
premierdalokkal jövünk elő, amelyekhez klip is készül. Ezek nagy százalékban
slágerekké is válnak, a közönség ismeri és szereti őket. Így ha csak ezeket
játsszuk, már akkor is megvan a másfél órás show. Most éppen a Tombold ki! című számunkat várják sokan,
talán azért is, mert a megjelenése óta élőben még nem tudtuk előadni. A
régebbiek közül az Egy világon át nem
nagyon maradhat ki, bár ha rövidebb a koncertidőnk, akkor sokszor a lassabb
dalaink esnek áldozatul. Úgyhogy valójában egyik számunk sincs biztonságban.

Ha már biztonság… Az össze stábtag be van oltva, ilyen szempontból is fel vagytok készülve a szezonra?

Igen, mindannyian. A
menedzserünk, Csapó Tomi szigorúan kiadta az ukázt, hogy mindenki oltassa be
magát, hiszen várható volt, hogy korlátozó szabályozások lesznek, és sok
mindent a védettségi igazolványhoz kötnek majd. De nem is volt ellenkezés
senkiben: amikor lehetett, mentünk, és beoltattuk magunkat.

Akkor
már tényleg semmi akadálya, hogy nekiinduljatok, és élőben zenéljetek. Amit már
a több százezres rajongótáborotok is nagyon vár, legalábbis a közösségi médiás
kommentek alapján. A követőitek tábora rendkívül széles és színes. Szerinted
mitől vagytok ennyire sokféle ember számára népszerűek?

Ami megfogja az
embereket, az egyértelműen az üzenet, amit közvetítünk. A dalainkban olyan
témákkal foglalkozunk, amelyek mindenki életében jelen vannak, és mély
értelműek: ember, Isten, születés, halál. Ugyanakkor igyekszünk mindent
egyszerűen megfogalmazni, ezért közérthető a mondanivalónk. Amikor elkezdtem a
Kowalsky meg a Vegát, már torkig voltam a durva frekvenciákkal, a zúzósabb
zenékkel, ezért ez a könnyedebb, akusztikusabb vonal szinte adta magát. És úgy
tűnik, a közönségnek is bejön.

A lágyabb stílusra talán a jóga is ráerősít, amit már több éve gyakorolsz, idén januárban pedig elindítottad a kowajóga oldalt, ahol online jógaprogramokat kínálsz. Hogyan tudod összeegyeztetni a rock and roll életmódot a jógázással, különösen a koncertszezonban?

Valóban nem könnyű, hiszen a jóga időt és rendszerességet kíván, így nemigen adódik rá lehetőség, amikor turnéban vagyunk. 12 éve kezdtem el, és az első öt évben intenzívebben foglalkoztam vele, több tanfolyamot is elvégeztem. Ahogy nőtt a népszerűségünk, és egyre többet koncerteztünk, úgy lett egyre hullámzóbb a gyakorlás, ezt az elmúlt években meg is éreztem. A kowajóga oldalt a pandémia hívta életre. Mostanra négy-ötszáz fős tábora van, amelynek tagjai stabilan követik. Ezért biztos, hogy tovább csinálom az oldalt, mert nem szeretném ezt a közösséget magára hagyni. Hogy személyesen fogok-e tudni oktatni, az még a jövő zenéje.

És
a jelen zenéje mi? Mármint ha éppen nem a saját szerzeményeiden dolgozol, kiket
hallgatsz, kiknek a koncertjén tombolsz szívesen?

Nagyon régen nem volt már olyan, hogy mások koncertjére eljutottam volna. A járvány előtt, ha éppen nem léptünk fel, leginkább a családommal mentem ide-oda. Négy gyerekem van, sorban jöttek, mindig volt velük dolog. Ezért az újabb együtteseket nem is nagyon ismerem. A régebbiek közül a Tankcsapdát meg a Quimbyt szeretem, de például a hiperkarmát is szívesen hallgatom. Depeche Mode-, Alice in Chains- vagy Pearl Jam-koncertre is boldogan elmennék.

Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu