Igyekszik a kiváltságosság előnyeit kiélvezni Nadine Secunde, az amerikai operaénekes, aki Kovalik Balázs rendező meghívására érkezett az Operaház Elektra című bemutatójának címszerepére. Klütaimnésztrát éneklő partnerével, Agnes Baltsával együtt játszották e zenedrámát Athénban is, azon az estén is, amikor a magyar rendező megtekintette az ottani előadást. Megbeszélésükre Kovalik már kiforrott koncepcióval érkezett, ami kis híján teljesen lehengerelte a nemzetközi viszonylatban is sűrűn foglalkoztatott két sztárt. Agnes Baltsa híre könnyebben eljutott hozzánk, hiszen ő egyrészt a tavalyi Bartók+Verismo fesztivál gáláját elvállalva átesett magyarországi bemutatkozásán, másfelől pedig Bécsben él, szóval a műfaj hazai rajongóitól csak karnyújtásnyira arat sikereket estéről estére.
Secunde az egyik nagy belvárosi szálloda apartmanházában fogad - innen minden néhány lépésre van, aznap például a Szabadság tér felé vette reggeli sétáját. Meséli, földbe gyökerezett a lába, amikor meglátta a Tőzsdepalota épületét, s azt is nehezen hitte el, hogy a köztévé dolgozik benne. A Budapesten többször megfordult, antik könyveket gyűjtő férje javasolta neki, hogy látogasson el a térre. S bár számos tanácsot kapott tőle, igyekszik a helyieket faggatni a város valódi érdekességeiről. Nem értette például a belvárostól távol eső Művészetek Palotája küldetését, s talán ha nem is a legautentikusabb forrást kérdezte erről, beszélgetésünket bemelegítő érdeklődése több volt mint megható, s egyszerre zavarba ejtő.
Aztán rögtön rátér a produkcióra, s igyekszik az udvarias tiszteletkörök fölé helyezkedni: a magyar szólisták tudását és alázatát dicsérve például csak hálálkodni tud azért, hogy ők már szeptember óta együtt dolgoznak a rendezővel, Baltsa és ő szinte a készbe csöppentek bele.
- Az igazat megvallva nem bánom, hogy előkészítették a terepet, s nem kellett fárasztó szerepelemzésekbe bocsátkozni a rendezővel a büfében két próba között - mondja. A hazai alkotótársak érezhetően kőkemény munkával készítették elő a színpadot és a jeleneteket, mondhatni, szinte a készbe csöppentünk - persze ez túlzás lenne. Mire megérkeztünk, már meg tudták mondani méterre és percre pontosan, hogy mi történik, és ez valóban rengeteg energiát spórolt meg nekünk. Az a dolgunk cserébe, hogy ezeket az energiákat ettől függetlenül adjuk bele a produkcióba, és erre készek is vagyunk.
Kovalik munkastílusáról és felkészültségéről akar beszélni, és előre bocsátja, talán hízelgésnek tetszik majd, de nem az.
- Nem kevés elhivatott és tehetséges rendezővel dolgoztam, Balázs valamit mégis jobban tud mindnél. Néha azt gondolnánk, hogy képtelen lenne a legapróbb részletekre odafigyelni, hiszen nyilvánvalóan azokra a hatalmas, gyönyörű, már-már megszólaló képekre koncentrál, amelyeket épít. S mikor megakadunk valami apróságon, ő már meg is oldotta, mire mi egyáltalán észrevettük. A tehetsége azért leírhatatlan, mert monumentális maga az elképzelése is arról, hogy mi az opera. Azaz, hogy milyen kellene, hogy legyen. Az ilyen emberek nehéz emberek, fanatikusok, messze járnak a normálistól, a valóságostól, ám közelebb állnak az igazsághoz. Számukra az opera vallás, másoknak kompromisszum. Kérdem, ő szintén fanatikus-e, de szinte gondolkodás nélkül vágja rá:
- Nem. Sajnálom, de nem. Teljesen normális életet élek, már amennyire egy énekes élhet hétköznapi életet. Szerelmesen szeretem a hivatásomat, és szerelmesen szeretem a családomat, a gyermekeimet. Rajongok a munkámért, de ez akkor is munka.
Erre felmerül, mi inspirálja akkor, hogy ugyanazt a szerepet századszor és ezredszer is elénekelje, és még ennyit utazzon is hozzá? Fejtegeti, hogy egyrészt egy olyan beszélgetés, amit hármasban folytattak a rendezővel Athénban, aztán az is, hogy mindig vágyott megismerni ezt a várost.
- És azt is bevallom, hogy valójában két szerep izgat az operairodalomban: Elektra és Brünhilda. Már rég nem érdekelnek azok az unalmas szüzek. Végre elég öreg vagyok ahhoz, hogy ezeket az igazi, vérbeli nőket énekeljem. Ha erre nyílik lehetőségem egy okos rendező előadásában, bármennyit hajlandó vagyok utazni érte. Ez az én Mekkám, ez a legnagyobb szentség.
