Bozsidar Dimitrov, a múzeum igazgatója az AFP-nek elmondta, hogy immár nem fér kétség a művész kilétéhez, bár eddig is sejteni lehetett, mivel a név szerepel a Bojana-templom szertartásainak imáiban felsorolt királyok és nemesemberek nevei között. Ami eddig csak feltevés volt, bizonyossággá vált, amikor rábukkantak az egyik freskó alatt a következő rejtett feliratra: "Én, Vaszili festettem."
Grigorij Grigorov restaurátor elmondta, hogy az ilyen aláírás rendkívülinek számít, mivel a bizánci ortodox művészetben tiltják a festő megnyilatkozását, a papok szemében ugyanis Isten vezeti a művész kezét. Ez a művész mégis feltüntette nevét, azt azonban rögtön egy festékréteggel borította be, mert tudta, hogy a hívőknek nem szabad látniuk. Ám ilyen bizonyosság mellett is fennmaradhat némi kétség, ugyanis egy másik szakértő szerint a nevét megörökítő Vaszili nem feltétlenül az egész freskó alkotója, lehet, hogy csak a mester egyik segédje, aki a szóban forgó részletet festette.
A kis Bojana-templom Szófia külvárosában, a Vitosa-hegy lábánál található. Az UNESCO Világörökség-listája szerint freskói, amelyek közül a legismertebb 1259-ből való, az egyik legjelentősebb középkori festményegyüttest alkotják. A templom 1979 óta szerepel az UNESCO Világörökség-listáján. A freskókat a múlt század eleje óta többször restaurálták, a legutóbbi munkálatokat néhány napja fejezték be, ezek alkalmával bukkantak a titokzatos mester nevére.
Az UNESCO értékelése szerint a freskók ugyan még a bizánci festészeti kánont tükrözik, de olyan szabadság, realizmus, a méretek olyan harmóniája, olyan életbőség és melegség jellemzi őket, ami már az olasz reneszánszt harangozza be. Grigorij Grigorov elmondta, hogy a képeken profán elemek is megjelennek, így Szófia korabeli kormányzójának és feleségének ábrázolása. Újításnak számított, hogy a szentek és mártírok arca érzelmeket fejez ki, és érdekesség, hogy az Utolsó vacsorát ábrázoló freskón feltűnnek a bolgár konyhában használt zöldségek is.
A XIV. században kezdődött ottomán uralom idején a templomot sorsára hagyták és csak 1845-től, a bolgár nemzeti mozgalom kibontakozásakor építettek hozzá új részt. Miután a freskókat megrongálta a nedvesség és bekormozta a gyertyák füstje, a templomot 1954-ben bezárták és csak 2006-ban nyitották meg részlegesen a látogatók számára. Az állványzat utolsó részeit a napokban eltávolították, és a templomot olyan légkondicionáló berendezéssel szerelték fel, amely 17-18 fokos hőmérsékletet állandósít. Az új világítás nem fejleszt hőt, a látogatók pedig legfeljebb negyedórát maradhatnak benn az (immár nem ismeretlen) alkotó ecsetjétől való falfestmények megcsodálására.
