„Élni annyi, mint röhögni a halálon, és belehalni a nevetésbe.” Boris Vian mondata élete mottója is lehetne. Nevét anyja opera iránti rajongása miatt Muszorgszkij Borisz Godunovja ihlette. Tizenkét évesen szerzett tudomást szívbetegségéről, az orvosok már akkor sem áltatták, úgy vélték: a negyvenéves kort sem élheti meg. Lázasan élt, habzsolta a perceket, alig aludt. Szíve egy moziban állt meg, a regényéből készült botrányosan rossz film tizedik percének próbavetítésén. Hirtelen felkiáltott és meghalt. Harminckilenc évesen. Köpök a sírotokra – ez volt a film címe, Vian álnéven írt bestsellere nyomán.
Kultikussá lett regénye, a Tajtékos napok a maga korában szerény érdeklődésre tartott számot – idézi fel Kiss Csaba. Az előadás rendezője megjegyzi: Vian életművének szépirodalmi része életében teljes bukásnak bizonyult, ezért döntött úgy, hogy a regények, versek után dalok írásába fog. Csaknem ötszáz dala született, a Budapesti Operettszínház előadása tizenegyet mutat be ezek közül. „Húszévesen olvastam a Tajtékos napokat, kolozsvári egyetemi éveim alatt” – meséli Kiss Csaba. „Olyan szabadság, stílus és életszeretet áradt belőle, amelyre ott akkor nagy szükségem volt.” Vian műveit – így dalait is – lenyűgöző játékosság, stiláris gazdagság jellemzi. „Az ötszáz dalból magyarul – tudomásom szerint – nem hangzott még el egy se.”
Számos kiváló költő, fordító jegyzi a dalok magyar változatát. A tizenegy sanzonból hatot Müller Péter Sziámi magyarított. „Lehetetlen egy dalt lefordítani. Meg lehet próbálni, csak az ember örökké bizonytalan lesz abban, mennyire sikerült” – fogalmaz. Sziámi megjegyzi: egyetemista korában is Borisz Viannal lehetett a legjobban csajozni. „Aki adott magára, az a francia zsebkönyvsorozat egy-egy kötetét mindig magánál hordta. Csodálatos a Viant jellemző humor és érzelemgazdag líraiság.”
A Tajtékos dalok egy szertelenül csapongó színpadi mese; „játék életre-halálra, kis zenekarra”, amelyet négy színész ad elő, kettős szereposztásban: Györgyi Anna/Kékkovács Mara, Földes Tamás/Pálfalvy Attila, Gubik Petra/Széles Flóra, Kocsis Dénes, Cseh Dávid Péter, a zenei vezető pedig Kovács Adrián.
Ahogyan Frédéric Rauser, a Budapesti Francia Intézet igazgatója fogalmazott: Vian munkássága himnusz az élethez és a fiatalsághoz. Újrateremti a világot az abszurd, a fekete humor és a sci-fi egyvelegéből. És mit is mondhatnánk mást, hátradőlve hallgatjuk, ahogy a színésznők azt éneklik: „Verj meg, Johnny!”, mire Johnny azt feleli: „Azt élvezed? Hogy élvezed?”
Fotók: Kultúra.hu/ Csákvári Zsigmond
