A jelenleg az Egyesült Államokban élő művész nemrégiben hazalátogatott, hogy exkluzív tárlatvezetést tartson a filmes munkáihoz képest kevésbé ismert fotóiból készült kiállítás megnyitója előtt.
Április 10-én nyílt meg a 35. Budapesti Tavaszi Fesztivál, amely egyben a Fényképezte Zsigmond Vilmos nevű kiállítás megnyitója is volt. A Művészetek Palotájában tartott eseményen Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere úgy fogalmazott: ?Azt kívánom, hogy ne tudjanak ellenállni a genius locinak, Budapestnek, a budapesti kultúra vonzerejének?. Majd kiemelte a főváros és a kormány jó együttműködését a fesztivál fenntartásában, és hosszan méltatta a megnyitón jelen lévő Zsigmond Vilmos Oscar-díjas magyar operatőr munkásságát, akinek fotókiállításával megnyílt a fesztivál. Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes köszöntőjében szintén példásnak nevezte a kormánnyal való együttműködést. Mint mondta, a világviszonylatban is rangos BTF Budapestre hozza Európa és a világ kultúráját, aminek köszönhetően a főváros bő két hétre nyüzsgő kulturális központtá változik.
Bán Teodóra, a Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ vezetője, a fesztivált szervező operatív testület tagja szerint a BTF "a város fesztiválja, a kapcsolatok, az értékek és a közösségek fesztiválja", amelynek ideje alatt Európa fővárosává avathatjuk Budapestet. Káel Csaba, a Művészetek Palotája vezérigazgatója, a fesztivált szervező operatív testület elnöke köszöntőjében fontos idei kezdeményezésnek nevezte, hogy mostantól fogva minden évben szeretnének adni egy kis fókuszt Liszt művészetének és annak napjainkig nyúló hatásának. Fabényi Júlia, a Zsigmond Vilmos-kiállításnak otthont adó Ludwig Múzeum igazgatója annak jelentőségét emelte ki, hogy az összművészeti BTF éppen egy kortárs képzőművészeti eseménnyel nyílik meg idén. A megnyitó végén felszólaló Zsigmond Vilmos úgy fogalmazott: nagy öröm, egy álom megvalósulása számára a kiállítás. ?Majdnem sírtam az örömtől, amikor először megláttam? ? mondta. ?Az elején nem gondoltam, hogy van elég jó képem hozzá? ? mesélte, majd azt is elárulta: ő csak negatívokat küldött a két kurátornak, akik válogatták és nagyították a fényképeket. ?Találtak egy csomó olyan képet, amelyeknek a létezéséről nem is tudtam? ? tette hozzá.
?Hihetetlen, hogy Budapest egyik legnagyszerűbb helyén, ebben a palotában vannak kiállítva a képeim. Ez nem csak egy álom, ez talán nem is létezik. Gyönyörű lett az egész kiállítás, remekül vannak összeállítva a képek, a közönség miatt pedig külön megtisztelve érzem magam: hogy a miniszter úrtól a barátaimig nagyon fontos emberek ülnek itt. Nagyon örülök ennek, el sem tudtam képzelni, milyen lesz. Tegnap és tegnapelőtt bejöttem megnézni, hogyan rakják fel a képeket. Majdnem sírtam. Ez az igazság. Hatalmas köszönettel tartozom azoknak, akik ezt megszervezték és megvalósították: akik a képeket kiválogatták, felnagyították, kidolgozták. Nagyon büszke vagyok a képekre: nem gondoltam volna, hogy ilyen szépek lesznek a hagyományos kémiai eljárással felnagyítva. Köszönöm, hogy itt vagyok, köszönöm ezt a csodálatos napot. Azt hiszem, ez a legszebb nap az életemben?? fogalmazott.
Ezt megelőzően maga Zsigmond Vilmos tartott tárlatvezetést a Ludwig Múzeum emeletén berendezett kiállításon, amely a Fényképezte Zsigmond Vilmos nevet kapta. A kiállítás egyrészt azért különleges, mert az idén nyolcvanötödik életévét tölti be a világhírű magyar operatőr és fotós, másrészt, mert most először mutatkozik be fotográfusként az Oscar-díjas operatőr. A kiállítás mintegy százötven fényképét vonultat fel. A tárlatvezetésen Zsigmond Vilmos a sajtó képviselőivel megosztotta, hogy nagyon fiatal korában kezdett fotózni, és a fotózás számára egyfajta naplóírást jelentett: fényképein örökítette meg az életének és munkájának helyszíneit. Azt is elárulta: a felesége naplót vezet, de ő a fényképeihez nyúl, ha valamiért vissza akar emlékezni, mit csinált vagy hol járt egy adott időszakban. Ahogy fogalmazott: egy fényképész mögött nem áll stáb, a képeket csakis a fényképész rendezi. ?A filmezés alapja is a fényképezés ? az egész filmes pályafutásom alatt fotóztam, hobbiból? ? mondta. ?Ez az első nagy kiállításom, és pontosan azért féltem tőle, lesz-e elég anyag egy önálló tárlathoz, mert a fotózás csak a hobbim volt.?
A kiállítás első néhány terme még a főiskolai munkáihoz készült képeket és a főiskolai tanulmánya alatti, hobbiból készült fotóit mutatja be, amelyeknek témája a falu, a tájképek illetve a vidéken élő emberek. ?Az ötvenes évek első felének Agfacolor filmjei lágy, pasztelles színeket adnak, amelyek saját látásmódomhoz is jól illettek. A filmjeimben sem szerettem soha a rikító színeket? ? mondta a következő teremben. Itt az ötvenes évek Budapestje és a Balaton szolgáltatta a helyszínt a színes fotókhoz. ?A fekete-fehér-játékot sokkal jobban kedvelem: elvont hatást kölcsönöznek a képeknek? ? tért ki a témára a következő fotósorozat kapcsán, amelyen az 1957-es hajóútjának mozzanatait örökítette meg. Az egyik fotó egy színes bőrű tisztet ábrázol a hajón, aki magyar utasokkal foglalkozott. ?Ez a tiszt csak annyit tanult meg magyarul: menni kell hányni? ? osztotta meg a közönséggel Zsigmond Vilmos, aki ezen a hajóúton emigrált az Egyesült Államokba. A művész a hatvanas évektől kezdve rendszeresen hazalátogatott Magyarországra, de, mint a tárlatvezetésen elmondta: az otthon elhagyásának motívuma a mai napig foglalkoztatja. ?A tengerentúlon nem várt túl sok lehetőség, az első évtized volt életem egyik legnehezebb időszaka? ? mondta. ?Fotózásra viszont mindig jutott időm: ezek a New Yorkban, San Francisco-ban és Los Angeles-ben készült életképek ebből az időszakból származnak? ? árulta el.
A kiállításon a művész színes fotói is helyet kaptak, amelyekről azt mondta: ?Ezek olyan témák, amelyeket színes filmmel lehet visszaadni a legjobban: például az afrikai vagy a coloradói táj, a tűzijáték, a naplemente vagy a sivatagos vidék képe? ? kommentálta a képeket. ?Bárhol jártam a világban, a naplementét mindig lefényképeztem. Majdnem ugyanolyan mindenhol, de attól lesz más, hogy a lemenő nap éppen világít meg, milyen sziluett szerepel az előtérben. Szerintem a naplemente-témájú fotóimból van a legtöbb.? Az ötvenes évektől a tárlatvezetésen eljutottunk a nyolcvanas évekig: itt főként a Spanyolországban, Afrikában, Guatemalában vagy Angliában készült fotók láthatók, de Zsigmond Vilmos még a berlini fal ledöntését is megörökítette.
A tárlat Zsigmond Vilmos filmes karrierjének egyes állomásait is bemutatja: a filmjeiből jelenetek láthatók a falra szerelt kijelzőkön, valamint több helyen stábfotók, werkfotók, forgatásokon készült fotók illetve híres filmjeinek helyszínein készült képek színesítik a kiállítást. Az operatőr beszélt arról is, hogy mintegy 10 évnyi kemény munka kellett a filmes karrierje elindításához. Ehhez kint élő magyar filmesek segítségét is próbálta igénybe venni, de elutasításra talált. Amikor pedig egy magyar operatőr azt tanácsolta neki, hogy hagyja a filmet, foglalkozzon inkább kereskedelemmel, annyira feldühödött, hogy elhatározta, mindenképp érvényesülni fog az amerikai filmiparban.
A Fényképezte Zsigmond Vilmos című kiállítás június 21-ig látogatható. A kiállításhoz kapcsolódó filmvetítésekről, tárlatvezetésekről és egyéb kísérőprogramokról www.ludwigmuseum.hu honlapon találhatók részletes információk.
Gangel Noémi
