A Mexikóvároshoz közeli Tecuaque régészeti lelőhelyén 550 kitépett szívű, feldarabolt, megfőzött és tisztára kapart csontú áldozat maradványira bukkantak a régészek. A szakértők szerint a leletek arra utalnak, hogy az aztékok egy része nem hódolt be Cortez csapatainak, hanem a fegyveres ellenállást választották a korábban istenként tisztelt spanyolok ellen. Enrique Martinez régész, a calpulalpani ásatás vezetője szerint a spanyolokkal szembeni ellenállás elsőszámú bizonyítéka azt is jelzi, hogy a történet nem pusztán a behódolásról, hanem legalább annyira kegyetlenül véres harcokról is szólt.
A leletek a korabeli leírásokkal egybehangzóan bizonyítják, hogy az aztékok - a birodalom második legnagyobb városában, Texcocóban uralkodó Cacamatzin király meggyilkolása miatt - elfogták és megölték a spanyol konkvisztádorok karavánját. A karavánt valószinűleg éppen azért sikerült elkapni, mert a spanyoloknak teherhordóként és szakácsként szolgáló - mulattokból, továbbá meszticekből, majákból, karibi férfiakból és nőkből, illetve spanyol katonákból álló - helyi csoport nagyon lassan haladt előre.
A foglyok mindaddig börtönbe kerültek, amíg eljött az azték papok szerint megfelelő áldozati nap. Ekkor többen is feltehetőleg hallucinogén hatású gombákat és erjesztett kaktuszléből készített alkoholos tejitalt kaptak, hogy elcsendesedjenek. A foglyokat felvitték a templomokra, majd a foglyok kitépett szívét az azték papok különböző isteneknek ajánlották. Az áldozatot végző papok és a város öregjei ezután elfogyasztották a még meleg szíveket, az áldozatok megfőzött karjából és lábáról pedig további húsdarabokat vágtak le. A vágások nyoma ezeken a csontokon még ma is látható - mesélte az ásatást vezető régész. Az áldozatok között terhes nők is voltak, a rituálé részeként hasukat a benne lévő gyermekkel együtt szúrták át.
Egy spanyol férfi koponyája
A hat hónapon át tartó áldozatra távolabbi városokból is érkeztek papok az 5000 lakosú, fehér templomokkal rendelkező Zultepec-be. Cortez a mészárlások hírét véve a várost Tecuaque-nek (bennszülött nahuatl nyelven: "ahol megeszik az embereket") nevezte el, és egy nagyobb sereget is odaküldött, hogy öljenek meg mindenkit, akit ott találnak.
Amikor a helyiek meghallották, hogy közeledik a spanyolok serege, áldozataik javait - a későbbi régészeti rekonstrukciónak kitűnő feltételeket biztosítva - kutakba dobálták. Az 1990 óta tartó ásatáson a gombok és fémtárgyak mellett a spanyolok háziasított disznóinak maradványai is előkerültek. Martinez szerint: "Gondosan eltüntettek ellenségeik elől minden bizonyítékot, és most ennek köszönhetően Mexikó meghódításának egy eddig teljesen ismeretlen fejezetét tárhatjuk fel".
Mexikó korai történelmének egyik vezérmotívuma az emberáldozat: az aztékok véres áldozattal tisztelték isteneiket, sőt, elődeik is embereket áldoztak, míg végül a maják bukása is egy tömegmészárlással vette kezdetét.
További cikkek ebben a rovatban
