Hogyan született a most megjelenő, Koffein című dalod?
Ébredés után egyből arra vágyom, hogy kávét igyak, és ez a vágy elég gyakran ismétlődik a nap folyamán. Egy alkalommal az jutott erről eszembe, hogy ilyen függőséget egy személy iránt is tud érezni az ember – és ha a koffein ilyen fontos része az életemnek, akkor vajon mennyire fontos része tud lenni egy ember? Ebben a dalban a koffeinfüggőséghez hasonlítom a szerelmi függőséget. Azt az érzést akartam megfogalmazni a szövegben, amit a férjemmel való megismerkedés során és a kapcsolatunk első szakaszában éreztem. Azt a rózsaszín ködös időszakot, amikor rá gondolva pillangók repkedtek a gyomromban, és kikészültem, ha egy napig nem láttam őt.
Milyen folyamat során állt össze a dal szövege?
Miután leírtam a Koffein szövegét és a dallamívet, Németh Márk zenész barátom, a régi Prove zenekar énekese segített pontosítani és kiegészíteni azt. Olyan szavakkal és gondolatokkal gazdagította, amik által még többen tudnak kapcsolódni hozzá. Például van egy olyan sor a refrénben, hogy „Véremben nyúz, mint a koffein / flat white, cappuchino, alpecin”. Az alpecin szót eszembe se jutott volna használni, mert a koffein helyett az erről elnevezett koffeines samponra asszociálok róla. Nagyon elleneztem, még vitatkoztunk is rajta, de végül egy fogadás miatt bekerült a szövegbe. Megbeszéltük Márkkal, hogy ha ezt a szerzeményt szeretni fogják a hallgatók, akkor több dalban is segíteni fog.
Milyen érzés előadni ezt az intenzív érzelmekkel teli dalt?
Nagyon jó. Pontosan azért szeretem ezt a dalt, amiért a romantikus filmek is közel állnak hozzám: lenyűgöz a párok megismerkedésének folyamata. A kapcsolatok első, intenzív, izgalmakkal teli szakasza a kedvencem, amit átjárnak az apró összenézések, az első közös élmények, és amit felejthetetlenné tesz az első csók. Persze, gyönyörű élmény letelepedni a társam mellett, akit ugyanúgy szeretek, mint a kapcsolatunk elején – sőt, időnként azt érzem, hogy még annál is jobban –, de szeretek nosztalgiázni. Jó érzéseket, jó élményeket és jó gondolatokat idéz fel bennem ez a dal.
Mi az oka annak, hogy a Koffein hangzása különbözik az ezt megelőző számaid zeneiségétől?
Ez a dal az új albumom első előfutára, amivel erősen stílust váltok. Most fogom azt csinálni, amit valójában mindig is szerettem volna.
Milyen út vezetett idáig, és miért most érkezel meg ide?
Avril Lavigne hatására kezdtem el zenélni: a Sk8er Boi című klipjét nézve jöttem rá, hogy ezt akarom csinálni. Azt éreztem, hogy ez a nő az inspirációm, és ez ma, nagyjából tizenöt évvel később is így van. Ugyanúgy rajongok érte, mint gyerekkoromban, napi szinten hallgatom a dalait. Tehát főként pop-punk és pop-rock zenén nőttem fel, ennek ellenére eddig csak pop és elektronikus hangzású dalaim voltak. Miután összeállt a zenekarom, kiderült, hogy mindannyian szeretjük a rockos vonalat, így elkészítettük a dalaim rockos, punkos átdolgozásait, és így játsszuk őket a koncerteken. Nagyon élvezem ezt, és rengeteg pozitív visszajelzést kapok a közönségemtől. Arról számolnak be, hogy jobban tetszik nekik ez a zenei stílus, és látják, hogy én is mennyire élvezem. Bevallom, eddig túlzottan féltem attól, hogy a közönségem nem fogadna jól egy esetleges zenei stílusváltást, de most már ez a félelem se tart vissza, hiába érzem.
Most, huszonhat évesen végre ténylegesen megtaláltam önmagam, az utam, az irányom. Százszázalékosan önazonos vagyok, benőtt a fejem lágya. Megérkezek ahhoz a Rékához, aki gyerekkorom óta szerettem volna lenni.
Most jutottam el oda, hogy meg merem tenni ezt a lépést, megmutatom az embereknek a pop-rock, pop-punk énem. Valószínűleg nem fognak túlzottan meglepődni, mert bár eddig a sima popot képviseltem a zenémmel, az öltözködési stílusom, a tetoválásaim és a piercingjeim eddig is a punk-rock vonalas stílust tükrözték, és nem titkoltam, hogy kifejezetten metálrajongó vagyok.
Eddig miért féltél a közönség reakciójától, miért nem mertél ilyen mértékben önazonos lenni?
Én is ezen gondolkoztam, hogy: miért nem eleve így kezdtem az énekesi pályám? Tini koromban volt egy kezdetleges garázszenekarom, amelyikkel rockot játszottunk, de aztán eltávolodtam ettől a műfajtól. Úgy érzem, nyomás van a női előadókon – legalábbis én nyomást éreztem. A nagy popsztárokat látva azt hittem, hogy pop kell az embereknek. Hiszen az előadók popzenével törtek a csúcsra, és nem a rockos vagy alternatív hangzású dalokkal. Talán én is olyan popsztár akartam lenni, aki nagyon szép, jól hangzó, fülbemászó dalokat ír. Láttam egy mintát, és azt próbáltam követni, most viszont megértem arra, hogy megtegyem azt a lépést, amit eddig nem mertem. Félreértés ne essék, szeretem a régi dalaimat, szívesen adom elő őket. Ez is én vagyok, továbbra is hallgatok popzenét, viszont most már nem rejtem el a másik oldalam.
Mi adta a bátorságot az érettség mellé ahhoz, hogy felvállald magad?
A zenekarom és a velük megélt alkotói és előadói folyamat vezetett ide, sokat köszönhetek nekik. Emlékszem, amikor félve megkérdezték, hogy esetleg tehetnénk-e egy kis rockhangzásvonalat az új dalokba, majd ledöbbentek, amikor kitörő lelkesedéssel közöltem, hogy: úristen, igen, csináljuk! Ezt követően történt, amit az imént említettem: nemcsak az új dalokba került rockvonal, hanem majdnem az összes számot áthangszereltük. A gitárosom, Michelisz Norman rengeteg rockot és metált hallgat, és nagyon jó gitártémákat készít, amiket rendszeresen átküld nekem, hogy együtt ötleteljünk új dalokon. Az egész zenekar rock- és punkrajongó, nagyon közösen gondolkozunk. Szerintem a sors akarta, hogy együtt zenéljünk.
Hogy érzed magad most, a Koffein premierje során és a közelgő albumod megjelenése előtt ebben az önfelvállaló helyzetben?
Félek. (nevet) Persze, okkal kezdtem bele ebbe a folyamatba, okkal csinálom és szeretném is csinálni, de ettől még félelmetes egy ilyen nagy váltás. A Koffein egy könnyed felvezető, de a szeptemberben megjelenő dalom már teljesen pop-punk lesz. Kíváncsi vagyok, hogyan fognak reagálni a hallgatóim az új számokra, de bízom benne, hogy azok, akik szerették az eddigi Rékát, azok az új hangzásvilágú Rékát is szeretni fogják. Pop-punk lesz a zene, tehát bár bejön a képbe a punk, a pop is megmarad. Az is lehet, hogy megmozgatom azokat az embereket, akik szerették a kétezres évek pop-punk vonalát, aminek nem igazán van mai magyar képviselője, és ezáltal bővülhet a közönségem.
Hogyan tudtatok olyan klipet készíteni az új dalhoz, amelyben hitelesen jeleníted meg az új oldalad?
Nem csupán a kétezres évek pop-punk zenéjéért rajongok, hanem úgy összességében véve a kétezres évekért. Szeretem a korszak filmjeit, zenéjét, öltözködési stílusát – mindent. Tehát enyhén szólva kapóra jött, hogy az egyik barátnőm lakásának olyan a kialakítása, hogy úgy érzi benne magát az ember, mintha a kétezres években rekedt volna. Nála forgattuk a klipet, amiben a tinédzser lány a fiújára gondol a találkozást várva. A fiút pedig nem egy személy testesíti meg, hanem egy kávé, ahogy a dalszövegben is.
Énekesnőként milyen és mekkora jelentőséget tulajdonítasz a klipeknek?
Youtuberként videókészítéssel, videókban történő szerepléssel kezdtem az online karrierem, így nagyon fontos nekem a vizualitás, a klipek. Ráadásul ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik a VIVA tévét nézve nőtt fel, nagy kliprajongó vagyok.
Egy jó vizuál hozzá tud tenni a dalhoz, képes gazdagítani és magyarázni azt, sőt, akár új értelmet is adhat neki.
Én már a dalaim írása közben látom magam előtt a klipet, amivel pluszérzést adhatok át a hallgatóknak, nézőknek. Tudom, hogy a mai világban már nincs akkora jelentősége a klipeknek, mint néhány évvel ezelőtt, de az én lelkemnek továbbra is nagyon fontosak.
Az eddig elmondottakon túl mit árulnál el szívesen a közelgő lemezedről? Például mi lesz a címe?
Még nincs címe, és folyamatosan azon gondolkozom, hogy mégis mi legyen a címe. (nevet) Témáját tekintve sokszínű lemez lesz. Egyfajta felnőtté válás, a gyermeki és tinédzser kori én elengedése jelenik meg rajta. A huszonéves kor nehézsége, hogy ha tetszik, ha nem, fel kell nőni. Ezt a feladatot különböző ütemben ugorják meg a korosztály tagjai – ha megugorják –, vannak családos és még javában bulizó kortársaim is. A felnövés témája mellett a zenei stílus – az új era, az új Réka – fogja össze a lemezen lévő dalokat. Lesz rajta nagyon szenvedős, szakítós, mély dal – ennyire szenvedőset talán még sohasem írtam. Borzasztó nehéz folyamat volt. A sorok megfogalmazása közben vizualizáltam, hogy milyen lenne, ha most ténylegesen megtörténne a szakítás az életemben. Szörnyű volt.
Milyen körülmények közt tudsz elmélyülten alkotni?
Be szoktam zárkózni a gardróbszobámba, amlynek az ablaka előtt van egy nagy diófa. Általában naplemente környékén ülök le írni, a diófa leveleit nézegetve elmélyült, kreatív állapotba szoktam kerülni. Sokat segít az alkotófolyamatban, ha egy kész, például a gitárosom által létrehozott zenei alapra dolgozom. Olyankor ráhangolódok a dallamokra, átérzem és kibontom a bennük rejlő érzéseket, majd kiírom őket magamból. Egy ültő helyemben szeretem elejétől a végéig megírni a szövegeket, mert ha félbehagyom a munkát, nehezen kerülök újra ugyanabba a lelkiállapotba, amelyben a szövegírás első részében voltam. A zenei munkálkodáson belül maga a dalszövegírás a kedvenc alkotófolyamatom – az, amikor gondolatokat és érzéseket írok ki magamból. Ráadásul ez a folyamat magában a felnőtté válásban is segít. Hiszen más dalszerzőkhöz hasonlóan én is terápiának élem meg az alkotást, érzelmeket dolgozok fel közben. A dalszöveg elkészülése után pedig jó érzés hátradőlni és visszatekinteni az írói folyamat kezdetére. A Koffein esetében jó érzés azt látni, hogy ez az érzelmekkel teli dal abból az egyszerű gondolatból jött létre, hogy szeretem a koffeint.
Fotók: Hegyi Júlia Lily / Kultúra.hu
