Babaházból rémálom

A kóma kiszolgáltatott állapot. Tehetetlenség. A szabadság ellentéte. Az ember hajlamos arra, hogy bebörtönözze magát hazugságokba, elképzelt valóságokba, régi traumákba, ismétlődő bántalmazásokba. Hajlamos engedni a kóma-állapotnak, és tehetetlenül reménykedni a csodákban.

Nóra ráeszmél arra, hogy a babaház, amelyben raboskodik, egyre szűkebb. Hogy a díszes falak mögött ismétlődő rémálmok bújnak meg, amelyekkel meg kell küzdenie, ha emberré akar válni. Ha szabad akar lenni. Ez a szabadság lemondásokkal jár.

"Nóra kómában van, abból ébred fel. Az ébredés fájdalmas folyamat, örvényszerű hipnózis. Küzdelem, ahol a kegyetlenség cicomák nélkül talál ránk. Agamemnon feláldozza Iphigéniát, hogy megnyerje a háborút. Nóra pedig feláldozza a jelenét, hogy megnyerje saját háborúit" - mondja a rendező.

Az előadás látványtervezője, Rancz András elmondta: "Arra törekedtünk, hogy szervesen összeboronáljuk a digitális világot a valósággal. Mivel nincsenek hagyományos díszletelemek, az előadás látványvilága vetített képekből, projekciókból épül fel. Ennek óriási előnye, hogy szinte bármit megálmodhatunk és létrehozhatunk. Az egész tér együtt lélegzik a szereplőkkel, és ettől sokkal szervesebben épül az előadásba, mint egy hagyományos díszletelem."

Visky András, a színház művészeti vezetője Thomas Ostermeier kortárs német rendezőt idézve jelentette ki: Henrik Ibsen korszakába léptünk, ő közel másfél évszázada ugyanis a legkorszerűbben fogalmazta meg azt a válsághelyzetet, amelybe a nyugati kultúra jutott, azt a kort, amelyikben "egyetlen vallásos hely maradt: a pénz temploma".

Nóra szerepét Ötvös Kinga játssza, színpadképét, jelmezeit Carmencita Brojboiu, digitális grafikáját Szederjesi Szidónia, zene és hangtervét Kónya-Ütő Bence készítette.

További részletek itt.

Forrás és fotók: Kolozsvári Állami Magyar Színház