Bábra megy a játék

Egyéb

A Kolozsvári Puck Bábszínház Sz. Kiss Katalin A szelíd sárkányfiú meséje című darabját adta elő. A vízokádó hercegsárkány és a virágot lépő sárkány-hercegnő történetén keresztül a különbözőségből adódó kellemetlenségeket - mivel mindkét különleges adottság szégyen és gyalázat egy valamirevaló tűzokádó-ifjonc esetében -, ám ezzel együtt a gyarapítható vagy mindeddig kiaknázatlan lehetőségeket mutatja be. Hiszen a sárkányfiú végül megtalálja a módját, hogyan váljon különlegessé a másból. Jövendőbelije megmentésére igyekezvén, útja során olyan állatokkal találkozik, akik víz nélkül nehezen boldogulnának. Megtalálva hitvesét pedig mindketten rájönnek, hogy úgy illeszkednek egymáshoz, mint a borsó meg a héja - a sárkánylány nyomában növő virágok elhervadnának, ha a sárkányfiú nem tudná őket meglocsolni. A keserű felismerés, a kezdeti nehézségek után a másság kamatoztatásáról és másokban való kiteljesítéséről, a Nagybetűs, felnőtt életbe való beillesztéséről szól Sz. Kiss Katalin meséje.

A kedd délelőtti előadás a barátság és a kibékülés bájos tanmeséje, Sárgalábú Tóbiás és Kendermagos Kelemen, a két rakoncátlan kiskakas példáján keresztül. Az Excalibur Bábteátrum és a Keljfeljancsi Kompánia közös produkciójában Veress Zoltán Tóbiás és Kelemen című verses mesejátékát kelti életre Demeter Ferenc - csekély eszközökből, megdöbbentő változatossággal. Ő a darab házigazdája, mókamestere, narrátora valamint az összes szereplő egy személyben - ahogyan ez egy "rendes" mesemondótól elvárható. Nem kis feladat az övé: két javíthatatlanul rossz kakast kell kibékítenie úgy, hogy mindebbe a nézők is beleegyezzenek. A megoldás a számos kaland után az lesz, hogy szabadon bocsátják őket, mielőtt húsleves lesz belőlük, ha barátságot kötnek.
Mindkét bábjátéknak szépen ívelt és egyértelmű erkölcsi mondanivalója van, nem szájbarágós, együttműködésre késztető, jól kivitelezhető.
De a bábozásnak rengeteg elengedhetetlen kelléke van az eszközökön és az erkölcsi mondanivalón túl, melyek nélkül a legszebb bábkompozíció sem él. Ha ezek megvannak, a leggyérebb eszközökkel felszerelt darab sem akad fenn egy-két bakin - Tóbiás és Kelemen esetében például kihagyható lett volna a közbeékelt rap-betét, de nem ezen múlik. Sokkal inkább a tiszta, érthető, kifejező beszédmódon és hangsúlyozáson, ami a legtöbb lehetőséget adja a játékra; a kreativitáson; az együttműködésen bábok és színészek, bábok és gyerekek, gyerekek és színészek között.

Hiba lenne azonban különbséget tenni gyerekek és nézők között, hiszen ilyenkor ők a "mélyen tisztelt publikum", a leglelkesebb és legkritikusabb közönség is egyben - ugyanis, ha leköti őket, amit látnak, mert partnerként kezelik őket, síri csend van, ha nem, krónikus pisi-csoki-mozgásigény lép fel, mormolással, sírás-rívással, csörgéssel egybekötve, a figyelmes ücsörgés, és a színészekkel-bábokkal együtt mozgó párbeszéd helyett. Ebből a szempontból Kisvárdán a mélyen tiszteltek mindkét esetben határozottan elégedetteknek tűntek.