Különös látvány lehetünk, amikor a sötétedésre várva gyülekezünk a Bajor Gizi Színészmúzeum kertjében. Az egésznek van valami kísérteties, titokzatos hangulata, amit csak fokoznak a zsebekből előkerülő lámpák is. Ez a Pincétől a padlásig program, amelyen a közel ezer négyzetméteres Bajor-villa nagyközönség elől eddig rejtett tereit fedezzük fel.

Bevallom, induláskor szkeptikus vagyok. Hiszen jó, hogy bejárhatjuk az eredetileg földszintesnek épült neobarokk házat, de ugyan mit fogunk látni vaksötétben? Van-e értelme egy zseblámpával végigjárni a kulisszákat?

De szempillantás alatt kiderül, hogy nagyon is megéri az éjszaka leple alatt sétálni ezekben a terekben. Felerősödnek az érzékeink, életre kel a ház, és vele együtt a Bajor Gizi-éra is. Titkok tárulnak fel a sötétben. A múzeum munkatársai pedig pontosan érzik, mikor kell a segítségünkre lenniük felolvasásokkal, vetítésekkel, interaktív játékokkal. Így Bajor Gizi élete a séta végére kirakósként bontakozik ki ezekből a darabkákból.

A kertben megtudjuk, hogy Bajor Gizi 1933 elején költözött az épületbe, amelyet Országh Béla tervei alapján már a 20-as években nagystílű villává alakíttatott. Az emeleti lakrészén lakott harmadik férjével Germán Tibor fül- és gégeorvossal 1945-ig. Ezt követően a földszintre költöztek, az emeleti részt ugyanis államosították.

A séta vezetője, Lakatosné Ircsik Teréz felolvassa Márkus Jenő Budapest Székesfőváros Részvénytársaság vezérigazgató-helyettesének levelét 1939 októberéből, amelyben arról tájékoztatja a művésznőt, hogy nyugalma érdekében áthelyezik a ház közelében található buszmegállót. 

Bajor Gizi nemcsak díva volt, emberségből is remekelt. A ház alagsorában nyújtott menedéket barátainak a háború alatt és azt követően. Egy meredek lépcsőn óvakodunk le a ház oldalán a szuterénig, ahol a lámpafényben pompásabbnál pompásabb jelmezek csillannak meg… Majd gyertyaláng mellett Tamási Áron naplójából hangzik el egy részlet, melyből kitűnik: Bajor még a nehéz időkben is tündökölt a nevető, figyelmes háziasszony szerepében.

Ezután megismerkedünk Bajor Gizi féltve őrzött, Pain grillé á la Bayor Gizi nevű pirítós receptjével, majd az egykori pályatárs Bilicsi Tivadar szavain keresztól a villában tartott előadás-próbák elevenednek fel. A leírásból Bajor Gizi humorát ismerhetjük meg. Ezt követően a 30-cas években készült Két fogoly című filmből látunk egy részletet, amelyben Bajor partnere Jávor Pál volt.

A múzeumban egy külön helyiség Bajor Gizi emlékeit őrzi, itt pedig maga a színésznő „ „mesél” arról, hogy gyermekként mennyire félős, érzékeny volt. Egészen rettegett, ha egyedül maradt otthon.

A múzeum kávézójában tudjuk meg, hány és hány színésznő volt féltékeny Bajorra. Ignácz Rózsa például egy nyilatkozatában arról panaszkodik, hogy Gizi jelmezei senkire sem jók: 40-es a cipőmérete, X a lába, túl széles a csípője… Ennek ellenére mégis kapkodtak a ruhái után…

A második szintre tartva megtudjuk, hogy Bajor hetente két vendégváró napot tűzött ki. Szerdán jöttek azok, akikkel illett jóban lenni, politikusok és művész-előkelőségek, mások mellett Herczeg Ferenc, Petrovics Elek, British Frigyes. Vasárnap pedig a család és a barátok érkeztek, dr. Barát Irén, Gombaszögi Ella, Péchy Blanka, Gobbi Hilda, valamint a Diósy- és Holländer-házaspár.

Korabeli fotók között bogarászunk, amelyekből visszaköszön a Bajor-rezidencia hangulata, az a nagypolgári miliő, amelyet a színésznő ízlése szerint alakítottak ki. 

Az emeleten belesünk a házaspár életébe is. Megtudjuk, hogy Bajor harmadik férjétől inkább a létbiztonságot, mint nagy érzelmeket várt el. Ezzel szemben Germán istenítette feleségét, rajongott érte.

A szalonba érkezünk, ahol a művésznő a szerepeit tanulta a díványon, félkönyékre helyezkedve. Otthon nem játszott. Csak a szavainak pontosságára figyelt. 

Szóba kerül Bajor mecénási szerepe is. Művészteákat szervezett, hogy a részvételi jegyekkel és tombolákkal összegyűjtött összeggel egy-egy művészt támogathasson. Majd Újházi Ede kerül szóba, aki Bajort felvette a Színművészetire és, akinek azt a bizonyos tyúkhúslevest is köszönhetjük.

Az erkélyre tartunk. Kicsit csípős már az este, illik a színésznő élettörténetének drámai végéhez. Sokáig azt gondolták, hogy a házaspár disszidálni akart, s mivel ez nem sikerült nekik, öngyilkosságot követtek el. Csak annyi bizonyos, hogy Germán 1951. február 12-én halálos adag morfiumot adott Bajornak, majd magával is végzett. 

A Nemzeti Színház több mint százéves székei között még meghallgatjuk Darvas Iván sorait. Ő azt ecseteli, hogyan bolondított mindenkit magába Bajor Gizi, és hogy mit kapott az, aki ellenállt ennek a játéknak.

Végül a manzárdszobát járjuk be, ahol Bajor Gizi bújtatta a férjét, hogy megmentse a munkaszolgálattól. 

Kigyúlnak a fények, a Bajor Gizi-féle pirítós és egy pohár forralt bor társaságában meghallgatunk még néhány történetet Gobbi Hildáról is, akinek köszönhetően 1952-ben megnyílt a Színészmúzeum.

Majd e rengeteg történettel együtt utunkra bocsájtanak a szokatlanul meleg őszi éjszakában.

Fotók forrása: Bajor Gizi Színészmúzeum