Balanchine-balett a Müpában

A zongoristaként konzervatóriumot is végző George Balanchine gyermekkora óta rendkívül közeli kapcsolatban állt a zenével és a tánccal egyaránt. Ennek köszönhető, hogy az 1920-as években megalkotta az úgynevezett szimfonikus balettet. Ez a klasszikus-romantikus hagyományokon nyugvó, de a szovjet balett-kísérletekből is táplálkozó műfaj nem más, mint cselekmény nélküli, programmentes tánc ? az abszolútzene mintájára abszolúttánc. Csajkovszkij 1884-ben keletkezett 3. zenekari szvitjének utolsó tétele a Tema con variazioni, azaz a Téma variációkkal címet viseli. Ez ihlette meg Balanchine-t, aki a főtémára írott zenei változatokat fordította le a mozgás nyelvére. A zenemű 12 igencsak különböző formában mutatja be a dallamot, így a színpadon is tucatnyi karaktert kellett ábrázolni. A Téma és variációk táncosai számára a legnagyobb nehézséget azonban mégsem a stílusok közötti váltások jelentik, sokkal inkább az a maximalizmus, amely a koreográfus valamennyi művéből kiviláglik. Újszerű kombinációi a legbonyolultabb lépéseket, lépéssorokat követelik meg a fellépő művészektől a szokottnál gyorsabb tempóban, de csakis ezzel a komplexitással valósulhat meg a koreográfia célja, és festheti le mozgással Csajkovszkij zenéjének sokszínűségét.

A darab magyarországi bemutatójának világítástervezője Solymosi Tamás, a díszleteket Rózsa István, a jelmezeket Rományi Nóra jegyzi. John Clifford betanító balettmester munkáját Aradi Mária, Dózsa Imre, Solymosi Tamás és Venekei Marianna próbavezető balettmesterek segítették. Az előadás hármas szereposztásban láthatja a közönség, a fő szóló lány szerepét Tanykpayeva Aliya, Földi Lea és Cheprasova Elizaveta, míg a fő szóló fiút Leblanc Gergely, Oláh Zoltán és Balázsi Gergő Ármin táncolja.

Az Etűdök szintén nem egy konkrét történetet mesél el, tételein keresztül mégis nagyívű folyamat, a balett-tanulás rögös útja rajzolódik ki előttünk. A társulat által 2014-ben bemutatott Harald Lander-művet ? hasonlóan a szünet előtt látható Balanchine-darabhoz ? klasszik(us) zene ihlette. Carl Czerny ujjgyakorlatai, melyeket gyakran nem vagyunk hajlandók műalkotásként elismerni, arra inspirálták Knud?ge Riisagert, hogy hasonló célzatú koreográfiához dolgozza át a szerző etűdjeit. A praktikusságot, az egy-egy technikai nehézséget előtérbe helyező apró darabok kiváló terepet szolgáltattak ahhoz, hogy szülessen egy felvonásnyi balett arról, hogyan jut el egy táncos a rúdtól a rivaldafényig. A szépséges mozdulatok mögött rejlő izzadságos és aprólékos munka jelenik itt meg, lebontva a balettet annak legkisebb alkotóelemeire.

A produkció Lise Lander művészeti tanácsadó, Johnny Eliasen betanító balettmester, valamint Kövessy Angéla és Pongor Ildikó balettmesterek segítségével jött létre. Az ugyancsak hármas szereposztásban látható Etűdök Balerináját Sarkissova Karina, Kozmér Alexandra és Kim Minjung alakítja, az első szólót Rónai András József, Lagunov Ievgen és Balázsi Gergő Ármin, a másodikat Timofeev Dmitry, Leblanc Gergely és Oláh Zoltán táncolja.

A produkciót a Nemzeti Táncszínház szervezésében a Müpában mutatják be.