Balaton Brigád - MÉZFÖLD

A film anyaga kiállítási installációként már 2009-ben készen állt, akkor Berlinben, a következő nyáron a Balatonnál és Európa akkori Kulturális Fővárosában, a Ruhr-vidéken is bemutatták. Az ott látott filmrészletekből 2011-re állt össze Forgács Péter filmje a két német állam polgárainak balatoni találkozásairól.

A határokon kívülre szorult német-német közeledés 1965 és 1989 között kényszerűen történt a szocialista táborhoz tartozó, de az NDK-sok számára nyugatnak tűnő Magyarországon, a Balaton partján, a vakáció féktelen szabadságában. Forgács korabeli privátfilmeket mutat be, és ezek derűjéhez illeszti az egykori szereplőkkel készített mai visszaemlékezések érzelmi kitárulkozását. A magyar rockzene elementáris hatását az otthon betiltott rockhoz képest, a kempingezés boldogságát, a magyarok vendégszeretetét, Budapest és a balatoni táj szépségét az egykor idelátogató keletnémetek úgy értékelték, mint a szabad világ egy kis szeletét, amelyben legalább néhány nyári hét erejéig lubickolhattak. Az NDK-s szerelmét Magyarországon át kimenekítő NSZK-s férfi, a minden évben a Balatonnál nyaraló kamaszfiú, vagy az evangélikus lelkész, aki a balatoni táborokban hozta össze a két német államba szorult német fiatalokat, mindannyian a szabadság és a boldogság földjét látták itt.

A kép azonban így nem pontos. A privát felvételekben felhalmozódott, nagyfokú intimitással, a harminc év után is sírva fakadó interjúalanyok arcán végigszaladó örömmel állítja szembe Forgács az egykori NDK titkosrendőrségének, a Stazinak korabeli jelentéseit. Ma már mindegyikük tudja, hogy a nyaraló családok ?ténykedését? itt, helyben figyelte a magyar Belügyminisztérium és a Magyarországra kihelyezett Stazi-egység, az úgynevezett Balaton Brigád, amelynek jegyzőkönyveit Forgács beidézi a filmbe. A filmben egy volt Stazi-tiszt is megszólal, dr. G., tőle tudjuk, hogyan működött a megfigyelés. A módszerről pedig a magyar belügy korabeli oktatófilmjeiből idézett részletek tudósítanak. Hogy a megfigyelés mégsem volt olyan tökéletes, arról éppen az egyik interjúalany, az evangélikus lelkész beszél, aki az újraegyesítés után, a felnyitott ügynökjelentések között egyetlen sort sem talált azokról a tömeges balatoni ifjúsági táborokról, amelyeket éveken át szervezett?

A balatoni német-német találkozások története így kerek, ezzel a filmmel. Forgács azonban nem csupán helyére tette az évtizedes folyamatot a közelmúlt európai történelmén belül. Ennél sokkal többet ér a film: szellemes és megható, okos és érzelmes regényt formál államhatalom és állampolgár folyamatos háborújából, megmutatja, hogy a diktatúrában milyen eszközökkel harcolt egymással az egyén és a hatalom a magánélet terepén, miközben mindvégig a privátfilm közvetlen közegében marad.