BALATON SOUND 3. - Parti hangulat

Persze, nem mindenki dőlt be a hirtelen kolbászból lett kerítésnek. Voltak, akik egy parkolóhely boldog tulajdonosaként remekül szórakoztak: minden kocsiajtót kitártak, bömbölt a zene - az autó méteres körzetében elnyomva a színpadokról kiszűrődő hangokat -, a hűtőtáskából hideg sör tartalmú italok kerültek elő, és már táncoltak is, egymást pajkosan lapogatva. A kerítésen belül persze ennél is nagyobb volt a hangulat, lévén minden lángossütő, fagylaltos, vízibicikli-kölcsönző helyén zenecsiholó emberek váltották egymást. 

A fesztivál elektromos vonalához, hogy ne mondjam, párhuzamosan kapcsolódtak reggie-s, popos, punk produkciók. A népszerű telefontársaság teraszán pedig a jazz-hez közeli, illetve kimondottan jazz produkcióknak örülhetett a közönség. A jazz combo zenészeinek remeklését kiemelte a telített és gazdagon árnyalt hangú vokalista, Kimberly Sanders. A zenekar vezetője, Nicola Conte egyébként már a délutáni fürdőzéshez is igazított zenét, akkor DJ-ként. A combo-t követő Eric Sumo Band tagjai közül már többen is muzsikáltak két nappal azelőtt Péterfy Bori csapatában, zajos közönségsikerrel. A nagyszínpadon fellépő The B-52S kezdésül úgy tűnt, mintha a Tetthely című filmsorozat zenéjét játszotta volna, aztán belevágott a kor fülének kellemesebben hangzó, amolyan poszt-ABBÁ-s - tehát pörgősebb, kopogósabb, töredezettebben dallamos - neogótikus popszerzeményeikkel való szórakoztatásba.

A korosztályon felüli sátorban (18+) Buscemi, a belga DJ diktált olyan tempót, hogy a hallgatóság kénytelen volt hatalmas erővel rázni magát, amitől a hold fénye beleesett a tóba. S akkor bizonyítottnak láttuk: a fény anyag. Nem is volt olyan ostoba az a Butuk Pistók, aki zsákban vitte a világosságot az ablaktalan házba. Buscemi is vitt fényt az ablaktalan sátorba, ha nem is zsákban, de vetítőben. A képek gondolatindító szellemessége tovább emelte a fellépésük élvezeti értékét - a DJ előtt az elsősorban magas tartományban játszó dobos, a trombitás és az énekesnő kerekítette egésszé a muzsikát. Az umcaccás tekintetű, dobóatléta termetű DJ másfél órán át maga is ugrálva bírta csak ki - kétségkívül ez is erős hatású látványelem volt. Mindezek által a hallgatóságban egyes magukról megfeledkezettek gyorscsárdást jártak, az üres flakonokkal pedig, mint keszkenővel lengettek. A fesztiválon fellépő magyar DJ-k - akiknek egyébként legalább a fele a Tilosnál kezdte - is hasonlóan, illetve máshogyan remakelve/ remekelve emlékezetes anyagot raktak össze.

A zamárdi strandon másodszor megrendezett fesztivált rengeteg fiatal látogatta - reméljük, jövőre már itt is megjelennek azok a civil szervezetek (mint a Szigeten), amelyek a mulatság mellé más, közösségi témát is vízre bocsátanak. Kiderült, ugyanis: habár kívül az autópálya, belül a víznek árja, azért a víz azúr.