A miniatűr iparművészeti remekek története a 18. századra nyúlik vissza, Magyarországon igazi virágkoruk a dualizmus időszakára tehető - mondta Horváth Hilda művészettörténész. A táncrendek apró füzetecskék voltak, amelyeket a báli időszakra készítettek. A változatos formájú programfüzetekbe apró ceruzával írták be, melyik táncot kivel óhajtja táncolni a hölgy.
A míves kivitelű, díszes füzetkéket a hölgyek a bálon öltözékükre csatolva hordták, azokban a férfiak - a csárdás, a keringő, a lengyelke, a négyes vagy a tipegő mellé jegyezve nevüket - ígéretet kaptak a táncra. A táncrendeket a legkülönfélébb anyagokból készítették, a múzeumban látható darabok között megtalálhatók papírból, bőrből, selyemből, bársonyból, fából, de ötvösműből formált alkotások is.
Egy-egy kis füzet szellemesen kapcsolódott a megrendezett bál jellegéhez, utalt a bálozók foglalkozására, társadalmi pozíciójára. Így például a technikusbálra egy repülőmakett, a jogászbálra egy apró törvénykönyv, az orvosnői bálra egy tabletta emlékeztetett.
A 19. század utolsó harmadában és a század fordulóján főként díszműiparosok, könyvkötők, ötvösök foglalkoztak a miniatűr programfüzetek készítésével, Budapesten Marton Alajos és Morzsányi József volt a legnevesebb mester. A szerdai átadási ünnepség alkalmából a múzeumban korabeli táncok bemutatásával idézték fel, hogyan használták a táncrendeket a bálokon. Az intézményben 36 különleges táncrendet csodálhatnak meg a látogatók.
(Múlt-kor/MTI)
