A sokszor teljesen hétköznapi tárgyakban, természeti formákban rejlő különleges esztétikai értékeket mutatja meg a fotós úgy, hogy a kiinduló látvány helyett egy rejtélyes, misztikus világ tárul föl, nemritkán humoros asszociációkat keltve.
A szarvasi arborétumban töltött gyerekkor és a botanikus apa hatása is szerepet játszott abban, hogy Balla András 1970-ben a Kertészeti Egyetem tájépítész szakán szerezte meg első diplomáját, amit később építészmérnöki tanulmányokkal is kiegészített, hogy aztán az 1970-es évek óta készített fotóival mára az egyik legsokoldalúbb, legszínesebb fotós életművét tudhassa magáénak.
Beke László találó szavaival:
„Balla András foglalkozása kerttervező és építészmérnök, hivatása fényképész.”
Az analóg technikával készült fotókat és fotogramokat az experimentális kísérletektől, a csendélettől a portrékig, aktokig, tájképekig különleges témaválasztások, formai lelemények, kivételes esztétikai érzékkel komponált megoldások jellemzik, fogalmaz a kurátor, Mayer Marianna.
Balla András a művészeti tevékenysége mellett kiemelkedő szerepet vállalt az Esztergomi Fotóbiennálé megalapításával (1976) és szervezésével. Több ezer fotójával közel kétszáz – közte az 1995-ben az Ernst Múzeumban megrendezett – egyéni és még több csoportos kiállítás résztvevője, számos fotóművészeti esemény szervezője, kiadvány szerkesztője. 2012 óta a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
A Műcsarnok november 17-ig látogatható tárlatán a gazdag életműből tematikus egységeket láthatnak az érdeklődők, többek között Borostyán Imre remetéről készült fotóregényét, a történelmi kertek (Versailles, Tivoli, Bomarzo) eső utáni hangulatú fotóit és a korábban Menedék címen megjelent kötet panorámaképeiből bemutatott válogatást.
Nyitókép: Balla András: Ádám, részlet
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
