A saját szemünkkel is meggyőződhettünk arról, hogy a tudományos gondolkodás bizony művészi vonásokat is mutathat, amennyiben ellátogatunk a BarabásiLab és a Ludwig Múzeum Rejtett mintázatok – A hálózati gondolkodás nyelve című közös kiállítására. A járvány miatt novemberben bezárt kiállítás újra látogatható.

Tavaly októberig aligha gondoltuk volna, hogy a tudomány képes a művészet nyelvén szólni hozzánk. Aztán jött a Rejtett mintázatok – A hálózati gondolkodás nyelve című kiállítás, amely hálózatvizualizációk, háromdimenziós adatszobrok és VR-adatmegjelenítések segítségével mutatta be Barabási Albert-László, fizikus és hálózatkutató és kollégái 25 évre visszatekintő tudományos munkáját.

A tárlat már csak abból a szempontból is úttörőnek számít, hogy egy egészen új oldaláról mutatja meg Barabási Albert-Lászlót és kutatócsoportját, akik szemmel láthatóan vizuális gondolkodók: már 1995 óta nagyon tudatosan fejlesztik a hálózatok vizuális szókészletét, olyannyira, hogy van olyan adatvizualizációs videójuk is, amellyel két díjat nyertek a Webby Awardswon, az egyik legnagyobb presztízsű internetes fórumon. Ennek a bizonyos videónak az elkészítése kétezer munkaórát vett igénybe egy szuperszámítógépen – olvasható a Roadster 2021-es júniusi számában.

Barabási Albert-László művészet iránti szeretete gyermekei nevelésében is tetten érhető, amire tökéletesen rávilágít a következő válasza: „Mi is mindig ezt a játékot játsszuk a gyerekekkel, ha múzeumba megyünk. Ha végeztünk, sokszor megkérdezem őket, melyik képet hoznának haza magukkal? Azért kérdezem ezt, hogy kezdjenek kicsit másképp gondolkozni a művészetről. Én is sok mindent látnék szívesen a falamon.”

Az elmondottakat bizonyítja, hogy Barabási maga is műgyűjtő, ugyanakkor kiemelte,

hogy az a művészet mozgatja meg, amely ugyanazt a világot vizsgálja, amely őt körülveszi.

„Én csak élő művésztől veszek képet, mert ez egy gesztus a közösség felé. Munkácsy-festmény nem lóg a falamon, és nem azért, mert nem értékelem, hanem azért, mert annak a megvásárlása nem okozna számomra semmiféle örömet. Ha egy kortárs művész képe felkerül egy falra, az a művésznek és a közösségnek is jó hír. Rengeteg kortárs művészt kedvelek. Nagyon imádom Tomás Saraceno munkáit, van is egy alkotásom, amit tőle kaptam ajándékba. A japán művésznőnek, Csiharu Siotának is sok izgalmas alkotása van, előbb-utóbb szerezni fogok tőle is valamit. Magyarországon is sok figyelemre méltó művész dolgozik, Molnár Vera munkáit például figyelem egy ideje. Ha valaki érdekel, annak általában a művét szeretném a falamon látni.”

Akik Németországba készülnek idén nyáron, azoknak mindenképp érdemes lesz felkeresniük Európa egyik legfontosabb kortárs kiállítóterét, a ZKM-et, ugyanis egészen nyár végéig a német városban állomásozik az esztétika és a tudomány találkozásából született kiállítás,

a Ludwig Múzeumban pedig a június 26-ig látható a meghosszabbított kiállítás.

A teljes interjú a Roadster frissen megjelent számában érhető el, melyben Barabási Albert-László többek között a kiállítás hátteréről beszél, de azt is megtudhatjuk, mikor került legelőször kapcsolatba a vizualitással.

Nyitókép: Barabási-Albert László. Fotó: Pictorial Collective