BarabásiLab – Kiállítás a hálózati gondolkodásról a Ludwig Múzeumban

A CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében megnyíló kiállítás egy tudományos kutatóműhely, a világhírű BarabásiLab munkásságát vizsgálja. Szokatlan téma ez egy kortárs művészeti múzeumban, a hálózatkutatásnak azonban lényegi része az adatok megjelenítése, a felfedezések ugyanis csak a vizualizáción keresztül érthetők meg – mondta el a tárlat pénteki sajtóbejárásán Készman József kurátor.

Mint hozzátette, a BarabásiLab elmúlt 25 évét áttekintve a látogató
végigkísérheti, hogyan fejlődött az adatvizualizáció az első, még gráfszerű,
egyenes vonalakból építkező hálózati ábráktól a komoly esztétikai élményt
nyújtó, ugyanakkor rendkívül komplex rendszereket feldolgozó, két- és
háromdimenziós megjelenítésekig.

Barabási Albert-László felidézte, hogy fiatal korában még szobrász szeretett volna lenni, Ceausescu Romániájában azonban biztosabb jövőt ígért az, hogy fizikusnak tanult. Hálózatkutatással az Egyesült Államokban kezdett foglalkozni, így jutott el az adatok megjelenítésének problémájáig.

Barabási Albert-László hozzáfűzte, a BarabásiLab munkája a szakmai
publikációk és az ismeretterjesztés mellett egy harmadik lábon, a vizualitáson
is áll, a laborban ezért több tudományterület tudósai működnek együtt
művészekkel és tervezőkkel.

Néhány éve például a BarabásiLab a világ képzőművészeti adathálóját
dolgozta ki, a világ egyik legrangosabb tudományos folyóirata, a Nature pedig
Barabási Albert-Lászlót kérte fel arra, hogy tervezze meg a lap jubileumi, 150
éves számának borítóját, amely végül 88 ezer tanulmány kapcsolódási pontjait
mutatta meg.

Az Ízhálózat projekt során a BarabásiLab az különböző nemzeti konyhákat vizsgálva, hálózatalapú megközelítésekkel tárta fel az ízvegyületeknek az összetevők kombinációira gyakorolt hatását. Barabási Albert-László és társai már több mint tíz évvel ezelőtt kutatták a vírusok terjedésének mintázatait, a 2007-es Betegségtérkép pedig a humán genomot vizsgálva tárta fel az emberi szervezet genetikai eredetű rendellenességeinek összefüggéseit.

A kutató elmondása szerint a Betegségtérképet már adatszoborként is elkészítették,
ekkor azonban a labornak még egy éves munkájába telt, mire a bonyolult
kapcsolati hálót 3D-ben ki tudta nyomtatni. Ehhez ugyanis szükség volt egy
olyan matematikai modellre, amelyben az „adathuzalok" nem metszik egymást,
ezt használva pedig komputer számítja ki az adatszobrok „természetes
formáját" – jegyezte meg.

Friss munkaként készültek el a kiállításra a magyar képzőművészeti hálózatot feltérképező munkák, amelyek külön adatvizualizációkban ábrázolják a művészek, a kurátorok és az intézmények kapcsolati hálóját. A terem közepén elhelyezett VR eszköz még részletesebben, virtuális adatszoborként mutatja be mindezt, a MOME Innovációs Központtal együttműködésben fejlesztett rajzoló robot minden nap egy-egy alkotóintézményi hálóját alkotja meg, a Ludwig Múzeum lépcsőházában pedig több emelet magas adatszobor is készült.

A 2021. január 17-ig látható kiállításhoz számos kísérőprogram is kapcsolódik, melyekről itt lehet tájékozódni.

Fotók: MTI/Koszticsák Szilárd