Az irodalom barátai
Nem tudunk ellenállni az irodalmi „szennyesnek”, és szennyes alatt értünk mindent, amit kedvenc íróink és költőink magánéletéről tudni lehet. Szerencsénkre többségük beledolgozta művészetébe személyes élményeinek, ismeretségeinek egy részét – azok esetében, akik nem így tettek, érdemes egyéb írásos dokumentumok, például a fennmaradt magánlevelezések vagy kiadott naplók között kutakodni.
Kincses Krisztina a két eljárást ötvözve gyűjtött csokorba néhány ikonikus irodalmi barátságot. Természetesen Arany Jánossal és Petőfi Sándorral kezdi a sort – mindannyiunk fülében cseng a híres verssor: „TOLDI írójához elküldöm lelkemet” –, majd egy kevésbé reprezentatív, inkább mester-tanítvány viszonyra emlékeztető kötelékkel folytatja. Az, hogy József Attilát ma is olvashatjuk, nem csekély mértékben köszönhető a fiatal tehetséget felfedező és az irodalmi vérkeringésbe bekapcsoló Juhász Gyulának. József Attila nem feledkezett el a köszönetről, és Nincsen apám, se anyám című kötetének Juhászhoz címzett példányába e sorokat írta: „köszönöm Néked e könyvvel, / hogy vagyok.” A barátságlajstrom további tételeit nem lőjük le, de néhány kulcsszóval megemlékezünk róluk: rivalizálás, házaspárok, magnóliagally.
Szellemidézés Gábor Zsazsával és Létay Dórával
Gábor Zsazsa, a leghíresebb amerikai magyar az öröklét felől, a halott ember visszatekintő nézőpontjából mesél életéről a Spinoza Színház Én, Zsa Zsa című előadásában. „Ann Silberberg és Létay Dóra, a darab írói és Czeizel Gábor, a rendezője igazságot akarnak szolgáltatni Gábor Zsazsának. Sok évtized rettenetes, embertelen, kíméletlen bulvársajtójának szemétdombja alól ássák elő a szellemes, kedves, nagyszerű, ironikus és önironikus színésznő és tévésztár gyémántját” – írja kritikájában Kiss Péter. Szerinte a darab egyik fő erénye, hogy rendet tesz a művésznő mítoszát felépítő kritikák között, és megmutatja: a még hetvenöt évesen is jelentős erotikus kisugárzással rendelkező nő sokkal több volt, mint valaki, aki kilenc férjet fogyasztott el élete során.
A legendás nő – aki bizonyos értelemben a standup műfaját megelőző tevékenységet folytatott – megformálására tökéletes választás Létay Dóra, aki nemcsak arra képes, hogy másfél órán át betöltse a színpadot és lekösse a közönséget, de valóságos átalakulóművészként egyszerre alakítja Gábor Zsazsát, annak lányát, valamint el-elvétve saját magát.
A nem létező magyar pszichedelikus rock margójára
Ismert zenekarok kevéssé ismert számai – röviden és tömören így is összefoglalhatnánk a maga nemében hiánypótló bakelitlemezt, amelyet a Dj Gandharva, azaz Pentelényi Pál vezette Budabeats adott ki Psyched Out Grooves From Hungary (1969–72) címmel. Ditzendy Attila Asztrid írása szerint „a kislemezen megjelent számok képviselik azt a pszichedelikus rockot, ami a Magyar Népköztársaságban kábítószerek híján nem születhetett meg, tudniillik eme műfaj alapvetése, hogy a muzsikusok LSD hatása alatt alkottak”. Olyan bandák kezdték pályájukat pszichedelikus rockkal, mint a Pink Floyd, a Yes vagy a Genesis, de még a Beatles is szentelt néhány albumot a zsánernek – ilyenek a Revolver, a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band és a Magical Mystery Tour.
A most megjelent LP többek között a Bergendy együttes, a Kék Csillag – állítólag a szóban forgó banda Budaörsön „akkora sztár volt, mint Liverpoolban a Beatles lehetett” –, a Meteor és a Non-Stop csöndesebb sikert elérő szerzeményeiből válogat. A honlapunkon olvasható cikk pedig amellett, hogy bemutatja és meghallgatásra ajánlja a válogatást, a tárgyalt korszak zenei mozgásait is felvázolja. Az alkotók együttesről együttesre vándoroltak, a legkülönfélébb variációkban dolgoztak együtt, vagyis „komoly jövés-menés zajlott”.
Aki szépen énekel, kétszeresen imádkozik
A Szent Ágostonnak tulajdonított, nemrég pedig Böcskei László nagyváradi megyés püspök által felidézett mondás érzékletesen jellemzi a Nemzeti Filharmonikusok erdélyi turnéjának szellemiségét. A Nagyváradtól Kolozsvárig tartó útra Seres Gerda is elkísérte az együttest – a zenészek nemcsak szendvicsekkel, de a kívülálló számára is jól látható kedvességükkel és összetartásukkal is lekenyerezték újságírónkat.
A turnéról készült riportban mások mellett megszólal Somos Csaba karigazgató, Mukli Gyula énekkari titkár, illetve Kristófi János Zsigmond, a nagyváradi római katolikus székesegyház orgonistája és karnagya. Beszámolóikból egy feszített tempójú, magas minőségű előadásokkal tarkított, ám mindvégig jó hangulatú, a kölcsönös egymásra figyelés jegyében telő utazás rajzolódik ki. A svájci Gabriela Scherertől pedig megtudjuk, hogy az énekkar nemcsak Magyarországnak, de Európának is a legjobb kórusa.
Festői szerelem a Magyar Nemzeti Galériában
„Szenzációs eredménynek számít, ha egy művész alkotásáról, amelyet évtizedeken át a fő művének tekintettek, az derül ki, hogy nem is ő festette. Márpedig Galimberti Sándor Amszterdam című képéről bebizonyosodott, hogy valójában feleségének, Dénes Valériának a keze munkája. Ráadásul nem is Amszterdamban készült, hanem Scheveningenben.” És nem ez a festő házaspár kapcsán említhető egyetlen alkotás, amelynek címe vagy keletkezési helye kérdésessé vált azon kétéves kutatómunka alatt, amelynek eredményeképp megszületett a Magyar Nemzeti Galéria január 26-ig látogatható kiállítása.
A Galimberti Sándor és felesége, Dénes Valéria munkássága előtt tisztelgő kiállításon a házaspár 43 ma ismert és fellelhető képe, valamint Galimberti első feleségének és édesapjának, Luigi Galimbertinek a művei láthatók. Az anyagot rejtélyes atmoszféra lengi körül, ez elsősorban a Galimberti és Dénes életéről szóló források hiányosságának köszönhető. Még önarcképük sem ismert, csupán egyetlen fénykép maradt fenn, amelyen együtt szerepelnek. Budai Kriszta beszámolója a tárlatról itt olvasható.
Sorozatgyilkos a randipartnerem
A Nő a reflektorfényben egy saját gyártású Netflix-filmhez képest remek munka, minden a helyén van benne. A hírhedt egyesült államokbeli sorozatgyilkos, Rodney Alcala történetét eleveníti fel, de közel sem „true crime-féle dokufeldolgozásról” van szó. Poós Zoltán rávilágít kritikájában, hogy Anna Kendrick első rendezése ízig-vérig játékfilm, illetve bűnügyi történet nyomozás nélkül. Korrekt munka apró hiányosságokkal.
Kár, hogy a szereplőket nem igazán ismerjük meg – nem csak Alcalát, aki egy társkereső műsorban kutat áldozatai után, de a főszereplő Cheryl karakteréről (akit a rendezői székből fel-felállva Anna Kendrick alakít) is lehetett volna többet mondani. Cheryl feltörekvő színésznőként minden munkát elvállal, nem válogat, ez a pozíció pedig alkalmas lett volna a sztárvilág mögötti sötét és megalázó folyamatok bemutatására. „Jobb lett volna, ha nagyobb a film tétje, és nemcsak az, hogy [Cheryl] a sorozatgyilkosnak lesz-e az áldozata vagy sem, mert ugyanúgy megfojthatta volna Hollywood is.”
Hit és más tudatmódosító szerek
Mérő László matematikus, pszichológus, publicista és játékfejlesztő nem ateista, de nem hisz Istenben – magában a hitben viszont annál inkább. „Emelt fővel vállalom, hogy nem vagyok hívő, de ateista sem vagyok történetesen. Hit nélkül nem nagyon lehet létezni, de ez nem feltétlenül istenhit. Pszichológiai szempontból úgy tűnik, hogy valamennyi hitre mindenkinek szüksége van, már az is egyéni, hogy kinek mennyire. Majdnem mindegy, hogy ilyen szempontból Istenben hiszel-e, és ha igen, akkor melyik módon: muszlim, keresztény, izraelita elvek szerint vagy bármilyen más módon. De még az is mindegy, hogy egyáltalán Istenben hiszel-e vagy valami másban.”
A Magyar Kultúra magazin interjújából nemcsak azt tudhatjuk meg, hogy Mérő a hitet – a mágia, a tudományok, a misztika és a művészetek mellett – fontos, gondolkodásunkat segítő tényezőnek tartja, de azt is, hogy miért akartak a jezsuiták filmet forgatni vele, és hogy miért kerüli a „nagy szavakat”.
