- Hogy tetszik ez a város egy harmadik generációs építésznek?
- Budapesten pillanatnyilag nem érzek építészeti koncepciót - befektetői pénzek, teleklehetőségek és ízlések határozzák meg a város arculatváltozását. Vannak kezdeményezések, de ezek nem átfogók.
Nem tudom, jó lenne-e, ha volna egy építészeti vezérelv. Nekem tetszik ez a nőtt jellegű város. Látom és érzem a közép-európai báját. És azt hiszem, fogynak azok az építtetők, akik gyorsan, ócska anyagokból nagy tömegben akarnak 45 négyzetméteres lakásokat építtetni. A közízlés mintha jó irányba tolódna: a befektetők egyre jobb építészirodákkal dolgoznak, olyan terveket, épületeket akarnak, amelyek aztán meg-mutatkozhatnak mértékadó szaklapokba is - hiszen a publicitás további üzleti lehetőséget ad. Így tehát megjelentek a város egyes pontjain jó épületek, amelyek a környezetüket is meghatározzák, újabb és újabb nívós épületeket szülve, amelyek reményeim szerint előbb vagy utóbb talán összeérnek. Az irodánknak szerencséje van, mert több olyan befektetővel kerültünk kapcsolatba, aki hajlandó áldozni esztétikára, akit érdekel a város arculata is.
Vadász Stúdió tervezte szolnoki lakópark
- Az építésznek mitől alakul az ízlése?
- Mindenkinek megvan a maga története. A mi családunkban förtelmesen sok az építész - ahogy apám mondja: én a harmadik degeneráció vagyok, de már itt a negyedik, a bátyám fia is -, úgyhogy nálunk ez egy gyakori genotípus, és bár nem irányítottak erre a pályára, egy gyerek óhatatlanul magába szívja, ami körülötte folyik. Nagyapámról kevés emlékem van - hároméves voltam, amikor meghalt -, a munkáit azonban a mai napig csodálom. Az ő kora a magyar modernizmus nagyszerű időszaka volt, most is érdemes foglalkozni vele. Másfelől rám az építészetnél is erősebben hat a művészet.
- Találsz azonosságokat az építészeted és az általad kedvelt alkotások, alkotók közt
- Nem gondolkodtam ezen, de lehet, hogy hasonló dolgokat szeret az ember, mint amire törekszik, még ha nehéz is megtalálni az azonossági pontokat. Képzőművészetben a De Stijl csoport munkáit, gondolkodását kedvelem. Ezek az építészek például bútort is terveztek a '20-as években. A csoport magyar képviselője Huszár Vilmos volt, aki képzőművészettel és festészettel is foglalkozott.
- A képzőművészeten túl kire figyelsz például az irodalomban?
- Mindent beszereztem, amit Háy János írt, színházban is figyelem a darabjait. Hogy miben lehet rokon a gondolkodásom az övével, vagy hat-e az építészetemre, nem tudom, egyszerűen élvezem az írásait.
- És mi az, amiről tudod, hogy befolyásol?
Nissan-székház, Budapest
- A barátaim véleménye. Szűken tíz, bővebben húsz-huszonöt ember. Különbözőképpen - mert más és más szakmából jönnek -, de jól látják a világot, az ő szavukra adok. Nem elemeznek nyilván, de fontos meglátásaik vannak. Nekem ez nagyobb távlat, mint a mégoly okos szakmai analízis.
- Van városok közt idolod?
- Barcelona, talán. Ott minden más, persze: az emberek, a hely, a klíma. De ami utánozható: néhány pontra behívták a sztárépítészeket: ott van Jean Nouvel, Mies van der Rohe, Frank O. Gehry, vagy a sajátjuk, Moneo - pár meghökkentően érdekes épülettel. Be merték engedni a vadmodernt. Közben élnek a gótikában, vigyáznak is rá, de nem kínos precizitással.
- Akad több fórum is, ahol megindult valami közbeszéd az építészetről. Hogy viszonyulsz ezekhez?
- Örülök, hogy vannak, rengeteg hozama lehet hosszú távon. Fontos, hogy legyenek tűrhető szaklapok is - ezek köré szintén csoportosul a szakma. Nekem azonban egyes emberekkel van viszonyom, tartozzamak bármelyik formációhoz is. De gyűlésekre járni, kiáltványokat fogalmazni, izmusokká merevedő elmélkedéseket hallgatni nincs kedvem. Egy jó bor többet mond.
