A Barcsay-díj átadásának ünnepi eseménye alkalmat ad arra is, hogy a névadó munkássága is fókuszba kerüljön. 2023 pedig több szempontjából is fontos esztendő a Barcsay-életművet illetően, például hetven éve jelent meg a Művészeti anatómia című könyve.
A díjátadás arra is ráirányítja a figyelmet, hogy Barcsay Jenő egész festészete, munkássága mennyire aktuális ma, mert Barcsay szakmai tekintélye, szakmai bázisa ma is megkérdőjelezhetetlen. Ez összefügg hatalmas teljesítményével, a Művészeti anatómiával. A művészetpedagógia szempontjából a könyv kiemelkedő jelentőségű a munkásságában, hiszen olyan pedagógiai alapművet teremtett, ami korábban így összefoglalva nem létezett. Nagyon sok szakirodalma van a művészi anatómiának a két világháború közötti időkből, ismerjük Székely Bertalan és mások munkálkodását, de ilyen tudatosan, módszeresen számba véve az emberi test képzőművészeti ábrázolás szempontjából fontos, lényegi részeit, nem született még. Ez Barcsay munkásságának óriási eredménye.
1945-ben nevezték ki a Képzőművészeti Főiskola tanárának – 1970-ig tanított –, és bár otthonos volt ezen a területen, igazán csak a könyv írása, rajzolása közben lett ennek a tudósa. Az a felfogás, hogy a figurára, az emberábrázolásra kell építeni a képzőművészeti ábrázolás alapjait, a 20. század második felében is érvényes. 1953-ban adták ki Magyarországon először, de '55-ben már megjelent a második kiadás, '85-ben pedig már a kilencedik. Nemcsak a művészeti felsőoktatásban, hanem számos területen alkalmazták, a közművelődésben, rajziskolákban, illetve elindultak a külföldi kiadások is.
Ez a könyv minden képzőművésznek készülő generáció számára a biztos alap?
Nagyon elgondolkoztató, hogy azoknak is fontos, akik később a figurális festészettől, a reális festészettől eltávolodnak. Későbbi festői útján ő maga sem figurális pályát futott be, hanem egy konstruktivisztikus, geometriai alapozottságú meditatív festészet felé fordult. De ebben is benne van az a szakmai tudás, amit a Művészi anatómia képvisel. Az általa tanított hallgatók közül három olyan kiemelkedő alkotó is geometrikus festő lett, akik nagyon is jól tudtak rajzolni és jól tudták az anatómiát: Konok Tamás, Deim Pál vagy Balogh László. Nem szabály, hogy valaki később nem távolodhat el ettől a szemlélettől. Barcsay Jenő nagyon „bevésette” ezt a tárgyat, de azt mondta növendékeinek, hogy amikor kilépnek a művészi életbe, felejtsék el azt, amit ő oktatott nekik. Tehát az ismeretek fontosak, de az önálló alkalmazás ezután nagyon lényeges.
Egy másik évforduló is kapcsolódik az idei esztendőhöz, hiszen harmincöt éve hunyt el a Mester.
Azok a festői, művészi alapelvek és ars poetica, ami szerint ő alkotott, ma is érvényes. Nem szabad beleragadni semmiféle megtanult formavilágba, nyitottnak kell lenni, fejlődni kell. Az ő saját pályája is rendkívül erőteljesen mutatja ezt, hiszen egy külső szemlélő számára fordulatokon esett át, ugyanakkor ő mindig a legmélyebb etikai alapozottsággal, belső meditációval, kétkedéssel haladt előre pályáján. A halála óta eltelt 35 év egy pillanatra sem kérdőjelezi meg az ő művészi nagyságát, sőt azt mondhatjuk, hogy ez egyre fontosabb sokunk számára.
Még egy dátum kapcsolódik az idei évhez...
Igen, 45 éve, 1978-ban nyílt meg a Barcsay-gyűjtemény Szentendrén, ami sajnos évek óta zárva van. Óriási feladat lesz az újranyitása, nagyon sok pénzt igényel. Közös összefogással ezen is dolgozunk, és reméljük, hogy két év múlva – 2025-ben ünnepeljük születésének 125. évfordulóját – egy nagy Barcsay-fiesztában összegződhet mindaz, amit Barcsay Jenő életművének nevezünk.
Az alapítvány és a kuratórium a díjjal kapcsolatban azt vallja, hogy odaítélésekor Barcsay szellemiségét tágan kell értelmezni.
A díjjal évről évre a 35 évet még be nem töltött fiatal, pályakezdő művészeket jutalmazzuk. Az elismerés lendületet adhat a szakmai pályának, de nemcsak a művészi tehetség a fontos, hanem az etikai, erkölcsi hozzáállás is. A világhoz, a szülőföldhöz, az emberekhez való kapcsolódás. A kuratórium például külön értékeli, ha valaki tanár, pedagógus is.
Kevesebb szó szokott esni Barcsay Jenő indulásáról, nevezetesen, hogy Erdély szülötte. Katona a Mezőség egyik kis községe, a Mezőség pedig különleges vidéke Erdélynek. Néhány kilométerre van Katona községtől az a Pusztakamarás, ahol Sütő András töltötte egész életét, vagy ott van a közelben Válaszút, ahol Kallós Zoltán született és egész életében odakötődött. Barcsay nagyon szerette a szülőföldjét, noha tízévesen már kiszakadt onnan, de a szülőföldhöz való ragaszkodás, a „honnan jövök, hova megyek” tudatossága nagyon erős volt nála. A díj odaítélésekor ezt a Barcsay-szellemiséget, a tehetség és az erkölcsiség összegződését, a szakmával való teljes azonosulást, a benne való föloldódást és az ennek megfelelő szakmai életutat is figyelembe vesszük.
A 2022-es Barcsay-díjakat január 26-án adták át a szentendrei ÚjMűhely Galériában a Barcsay Jenő Képzőművészeti Alapítvány és a Petőfi Kulturális Ügynökség együttműködésében. Az elismeréseket Kónya Ferenc jogörököstől vehették át díjazottak: M. Kiss Márti és Szabó Franciska festőművészek, valamint Krizbai Gergely Krizbo képzőművész. Műveikből március 3-ig látható válogatás a szentendrei kiállítóhelyen.
Nyitókép: Barcsay Jenő festőművész a műtermében 1975-ben. Fotó: Fortepan/Gábor Viktor
