A magyarországi színházi olimpia 35 ország és közel 200 társulat közreműködésével 70 helyszínen, közel 550 programmal várja az érdeklődőket. Igazán impozáns számok.
És hozzátenném, hogy ezek még nem véglegesek, mert jelenleg is tart a szervezés. A kiemelkedően magas számok nagyrészt annak köszönhetők, hogy nálunk nem egyetlen intézmény hív vendégeket. A legkülönbözőbb műfajokat bemutató színházakat vontuk be szerte az országból, így mondhatni a teljes magyar színházi intézményrendszer képviselteti magát a programsorozatban. Ez adja a különlegességét és az erejét a magyarországi rendezvénynek.
Mely színházi műfajok szerelmeseinek kedveznek majd a programok?
Mindenki találhat köztük kedvére valót. A színházi olimpiáknak mindig is az volt az egyik legfőbb célkitűzésük, hogy különböző műfajokat öleljenek fel, és teljes spektrumban mutassák be a befogadó ország színházi életét. A magyarországi palettára pedig büszkén mondhatjuk, hogy rendkívül gazdag és színes. A prózai és a zenés teátrumok, a báb- és a táncszínházak egész rendszere mellett nyáron a szabadtéri színházaink is olyan gazdag programkínálattal várják a közönséget, ami akár a környező országokat, akár a világot tekintve is kiemelkedő. A színházi életünknek ezt a különleges gazdagságát is szerettük volna bemutatni a magyarországi olimpián.
Országszerte várják majd előadások és kísérőrendezvények az érdeklődőket?
Elsődlegesen a Nemzeti Színház lesz az olimpia, azon belül pedig a MITEM helyszíne, de számos más csatolt helyszínen is lesznek programjaink. Egyebek mellett az Operettszínház, az Opera, a legjelentősebb prózai és alternatív színházak csatlakoztak a rendezvénysorozathoz. A fővárosi teátrumok minden rétege bemutatkozik a programsorozatban, de vidéken is közel ugyanannyi programból válogathat majd a közönség, és ugyanúgy jellemző lesz a műfaji változatosság is.
A Budapesti Bábszínház például egy új kortárs bábfesztivállal jelentkezik, a vidéki bábszínházak a Magyar Bábművészek Szövetségének irányításával egy három hónapot átölelő előadás-sorozatra szövetkeztek, és az ország legkülönbözőbb pontjain fognak megjelenni. Nemcsak professzionális színházi műfajokban mutatkozunk be a nemzetközi közönségnek, hanem minden olyan területen, ami a színházi életünkhöz hozzátartozik. Az Országos Diákszínjátszó Egyesület elnöke, Tóth Zoltán például idecsábított egy nemzetközi fesztivált, de a Regős János által vezetett Magyar Szín-Játékos Szövetség is szervez egy nemzetközi amatőr színjátszó fesztivált, aminek egy másik változata Nyugat-Magyarországon is megvalósul. Minden területnek lehetőséget próbálunk adni, hogy bővíthessék a nemzetközi kapcsolataikat.
A hidak építése, egymás kultúrájának megismerése és elfogadása már a MITEM-nek is alapvető célkitűzése volt, és ha jól tudom, ennek az évek óta sikeres programsorozatnak is nagy szerepe volt abban, hogy idén Magyarország rendezheti meg a színházi olimpiát.
Az eredeti tervek szerint ráadásul éppen a X. MITEM zajlana a 10. Nemzetközi Színházi Olimpia részeként, ha a pandémia nem szólt volna közbe, és nem lett volna egy év kihagyás. Már a MITEM indulásakor, 2014-ben kiemeltük Madách jelentőségét hazánk színházművészetében, így már négy évvel ezelőtt, amikor az olimpia megrendezésének lehetőségéről először tárgyaltunk, megszületett a gondolat, hogy a bicentenárium évében hozzunk egy ilyen nagy eseményt Magyarországra. Ezáltal a nemzetközi érdeklődést is felkelthetjük nagy drámaírónk iránt. Számos projekt ezt a célt szolgálja majd.
Közülük az egyik legérdekesebb kezdeményezés talán az, amely a Színház- és Filmművészeti Egyetem vezetésével, több külföldi színjátszó iskolával összefogva valósul meg. A világ különböző táján tanuló színművészeti iskolások Az ember tragédiájának előadásán dolgoznak, úgy osztva fel egymás között az egyes színeket, hogy lehetőség szerint azok kapják az adott részt, akiknek a hazájában játszódik a jelenet. A görögök például a görög színt, a franciák a francia színt dolgozzák fel. Az így elkészült etűdökből áll majd össze Vidnyánszky Attila vezetésével egy többnyelvű előadás, amelyet júniusban egy különleges térben, a Hajógyári sziget csarnokában a közönségnek is bemutatnak a fiatalok. A nemzetközi bizottság ajánlásával a MITEM keretében hozzánk érkező alkotók a kortárs színházművészet világszerte elismert mesterei, és az általuk létrehozott előadások Madách szellemiségéhez hasonlóan látnoki módon keresik a kiutat napjaink nehézségeiből. Művészileg különlegesen magas szinten próbálnak válaszokat találni korunk problémáira. Nagyon érdemes odafigyelni rájuk. Nem könnyű témák, viszont megrendítő erővel fognak hatni.
Gondolom, hogy a háború és a művészetek szerepe a jelenlegi világunkban kiemelt téma lehet ebben a közös gondolkodásban.
Ezek az alkotók nem napi szinten politizálnak a művészetükkel. Sokszor klasszikus témákhoz és szövegekhez nyúlnak, de radikális szemlélettel. Ezáltal sikerül nekik olyan mondanivalót megvilágítani, ami talán segíthet mélyebben elgondolkodni mindazon, ami most történik velünk. Például Ibsen Nórája Theodórosz Terzopulosz rendezésében egy sokkal általánosabb és nagyobb problémára hívja fel a figyelmet, mint amire a történet kapcsán gondolnánk. De mások mellett egy nagyon különleges német alkotóművész, kortárs zeneszerző és színházi rendező, Heiner Goebbels is ellátogat hozzánk, aki egy összművészeti víziót mutat be Mindaz, ami történt és történhetne címmel Európa utóbbi 100 évéről. Okokat és okozatokat felmutatva, a történelemben kutakodva próbál aktuális képet mutatni a világunkról. Évekkel ezelőtt már bemutatták ezt az előadást, most azonban aktualitásokkal felfrissítve hozza el Budapestre.
Magának a rendezvénynek egy bárkát választottak jelképéül, mondván, hogy az alkotók és az előadások arra a kérdésre is keresik a választ, hogy ezekben a zűrzavaros időkben miképp menthetjük át az értékeket a jövőbe. Engem nagyon megfogott ez a gondolat.
Tulajdonképpen a bárka mint szimbólum azt fejezi ki, ahogy az elmúlt években éreztük magunkat. Ennek az olimpiának a szervezése egybeesett azzal a hányattatással, amit a Covid, majd a közelünkben dúló háború és a válság kapcsán megélünk. 2020 januárjában jelentette be Theodórosz Terzopulosz, hogy a bizottság odaítélte Magyarországnak az olimpia megrendezésének jogát. Hamarosan minden megváltozott. És így jutottunk el Noé bárkájához, hiszen egy olyan korban élünk, ami szinte özönvízként változtatja meg a régi világot. Márpedig mi lehet a színház célja ebben a helyzetben, ha nem bárkaként menteni az értékeket? Milyen értékek menthetők át és milyen formában?
Elsősorban ezek a kérdések foglalkoztatnak minket és az újrakezdés lehetősége. Ezért is választottuk a magyarországi színházi olimpia és a IX. MITEM mottójául Madách rendkívül aktuális sorát: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” Számunkra talán kicsit elcsépeltnek hat, de szeretnénk, hogy külföldön is minél többen megismerjék, és bízunk benne, hogy egy olyan tavasszal fogjuk ezeket az eseményeket lebonyolítani, ami valóban reményre ad lehetőséget a világnak.
A nyitóképen Ibsen: Nóra (előadásfotó), Theodórosz Terzopulosz rendezése, az Attisz Színház előadása. Johanna Weber fotója.
Szilágyiné Tukács Orsolya
x támogatott tartalom
