Bárkié is a dicsőség, a hazáé a haszon

Vincze Máté, a Kulturális és Innovációs Minisztérium közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkára köszöntőjében elmondta: a Magyar Géniusz mérföldkőhöz érkezett, hiszen elkészült ez a kiadvány, méltó lezárásaként a másfél éven át futó programnak. A Magyar Géniusz a vidéki múzeumokban rejlő kincseket tárta a közönség elé, megmutatta, hogy micsoda értékek lappanganak azokban az intézményekben, amelyek a Budapest-centrikus gondolkodás miatt kevéssé kerülnek fókuszba.

Hangsúlyozta: a múzeum a kultúra második lépcsője, az, ahová az örök élet számára szánt dolgokat gyűjtjük össze és tesszük közszemlére. „Amikor múzeumot alapít egy közösség, akkor megmutatja a gyökerét, és olyan gyűjtést kezd, ami a jövő generáció számára számára adja át a múltunk tiszteletét, a jelenünk magyarázatát és a jövőnk zálogát.”

A Magyar Géniusz Program azért volt különleges, mert egyszerre fogta össze az egész országot, jelentett vándorkiállítást és kezdetét egy megújulási folyamatnak, bemutatva a vidéki muzeológia elképesztő erejét. A programnak köszönhetően megújultak állandó kiállítások is, olyanok, amelyek több évtizede nem változtak. 2023 végéig 38 állandó, 26 időszaki kiállítás és 39 tudományos projekt valósult meg.

A Magyar Géniusz Program másik lába volt az a vándorkiállítás, amit több mint 154 ezren láttak Kecskeméten, Gyulán, Debrecenben, Győrött, Szombathelyen, Egerben és Szekszárdon. 67 intézmény 154 műtárgyát mutatták be, amelyen keresztül fontos üzeneteket adtak át Magyarországról, a magyar zsenialitásról. „Létrejött egy eddig soha nem látott közös kiállítás, egyfajta múzeumi innováció, amely során a múzeumok összetették a tárgyaikat, a muzeológusok minden helyszínen kidolgoztak egy sajátos koncepciót, valamint létrejött egy brand, amelynek keretében a vidéki muzeológia újra fókuszba kerülhetett. Bár a kiállítási program lezárult, a létrejött katalógusnak köszönhetően a jövő számára mégis megőrződik.”

Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója elmesélte, hogy az ötlet először 2020-ban fogant meg, amikor a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségének elnökeivel leültek és arról beszélgettek, hogyan, milyen eszközökkel lehetne megmutatni azt a hatalmas értékkészletet, ami jelen van a Kárpát-medencei intézményekben. „Az volt a célunk és szándékunk, hogy a mentális térképünket színezzük ki, és hogy a fővároscentrikus kulturális teret átalakítsuk”. Ezt követően arról beszélt, hogy mennyire nem egyértelmű, hogy létezik magyar anyanyelvi kultúra, helyzete sérülékeny és kiszolgáltatott, emiatt is fontos, hogy ne kezeljük evidenciaként és megfelelően gondoskodjunk a fennmaradásáról. „A vidéki muzeológiában is ott van a potenciál, csak egy kis bátorítást kell neki adni, de a Magyar Géniusz Programnak köszönhetően Székelyföldtől a Felvidékig született valami olyasmi, ami az egész Kárpát-medencei muzeológia helyzetét előre tudta mozdítani”.

Ódor János Gábor, a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségének elnöke elmondta, hogy a program lehetőségként és kihívásként érte a szövetséget, azonban úgy érzi, hogy a kínálkozó alkalommal megfelelően tudtak élni és sokat profitáltak belőle. Az elnök megköszönte Csapláros Andrea és Végh Katalin főkurátoroknak, valamint Bozsó János, Csűr Kinga, Mészáros Márta és Mohácsi Endre kurátorok a munkáját, továbbát Császtvay Tündének, aki a katalógus szerkesztésében is oroszlánrészt vállalt.

A szerkesztő elmondta, hogy a kötetnek két célja is van: egyszerre szolgál műtárgykatalógusként, ugyanakkor olyan időtálló kiadványról van szó, ami a múzeumokat méltó helyre teszi, legyenek azok bárhol az országban. Hangsúlyozta: fontos, hogy a múzeumokat lehozzuk a földre, hogy a szakmai tudásanyagot közérthető, látványos formában tálaljuk. Ebben segített ez a program, valamint a katalógus is ebben a szellemben született meg.

A nyomdába adásig nem volt a kötetnek egységes kézirata, egy kiállítási műtárgylistából, valamint sok oldalas leírásokból és tanulmányokból dolgozott. Emellett pedig rengeteg történészi, irodalomtörténészi, művészettörténészi kutatómunkát végzett, hogy a hatalmas információrengeteg végül egységes, koherens kötetté rendeződjön. A kiállítási műtárgyleírásokat pedig történetekké alakította át, hogy azok még könnyebben befogadhatók legyenek.

A kötet első fejezetében a résztvevő múzeumok bemutatkozása olvasható ábécérendben, valamint egy általuk kiválasztott műtárgy szerepel ezekben a blokkokban. Ezután a következő fejezet szól magáról a vándorkiállításról, amelyben enteriőrökön és műtárgyakon keresztül idéződnek meg a tárlatok. A harmadik fejezet pedig a köszönetnyilvánítást tartalmazza, amelyből kiderült, hogy mekkora összefogás is kellett ahhoz, hogy ez a grandiózus projekt megvalósulhasson.

Fotók: Bach Máté / Kultúra.hu