Barokk jegyek a Dísz téren

Az Országos Műemlékvédelem első épülete volt a Várban az említett, ahol együtt dolgozhattak a régészek és a területfelügyelők, mely közvetlen szakmai kapcsolatra adott lehetőséget. 2000-ben még számos funkció kapott helyet a vizsgált épületben, melyet a mostani magánbefektető zongoramúzeumra szeretne lecserélni, a földszintre pedig éttermet tervez. Akkor, 15 évvel ezelőtt merült fel az igény az épület teljeskörű kutatására, majd annak folytatásaként több mint tíz év elteltével kerülhetett sor a részletes feltárásra. A megkezdetett kutatás folytatásaként roncsolásos kutatással folytatódott a munka, mely az épület egészére terjedt ki. Akkor festő-restaurátor falkutatása mellett szerkezeti feltárás zajlott, amit régészeti feltárás kísért.

A középkori házak felhasználásával a 17. század végén épült lakóházpár a 20. század elejéig őrizte barokk kiépítését és architektúráját. Mai formája az 1909-ben történt neobarokk átalakítás során, majd meghatározóan a második világháborús sérülések helyreállításakor alakult ki.

Az épületben négy középkorú épületet, sikátort sikerült feltárni, a kertben pedig pincemaradványokat, illetve két pincét. Az épület falainak körülbelül a fele hordoz barokk jegyeket, amikor a végső formáját elnyerte az épület ? mesélte Rozmann Viktor. Hozzátette: a feltárásokat levéltári kutatások egészítették ki.

Eredetileg két kapualjon keresztül lehetett belépni az épületbe, melyet a Duna felől tágas udvar követett a középkorban. Az egyik kapualjon keresztül közelíthető meg ma is az épület belső tere, a másikat azonban a második világháborút követően befalazták. És ugyan az emeltesnek épült és ma is kétszintes épületről van szó, az átépített, megbolygatott épület alaprajza nem kecsegtetett sok sikerrel a felső szint esetében. Az elvárásoknak megfelelően az emeletet vizsgálva nem is kaptak válaszokat kérdéseikre a kutatók.

Az épület története a török hatalom végéhez nyúlik vissza: a mai épület telkén eredetileg két különálló, kisebb épület állt. A mai épületben is a középkori épület nyomait keresték első ízben az oda érkező kutatók. A középkori eredetet erősítette meg már a roncsolást megelőzően az, hogy az északi kapualjban ülőfülkét találtak. Azonnal megvizsgálták a helyreállítás lehetőségét: az északi kapualj déli falában ülőfülkesort találtak, melyhez hasonlót a befalazott kapualjban is találtak, habár rosszabb, töredékesebb állapotban. Nem állították utóbbit helyre egyrészt állapota, másrészt a felügyelő kérésére: nagyon rossz megtartású, morzsolódó falat találtak, így nem adtak engedélyt az ülőfülke feltárására. A talált felületeket a budai Nagyboldogasszony, és a Margit-szigeti Domonkos templomban talált ülőfülkesorokkal hozták kapcsolatba, így a 15. század második negyedére-közepére tehető az eredete. A török hódoltság idején sem maradt azonban funkció nélkül az épület, melyeket hasznosítottak abban az időszakban.

Amikor az újjáépítés a kezdetét vette a török kiűzése után, Európa katolikusait szólították fel, hogy segítsenek a felújításban. Egy osztrák apát erre a hírre rendelte Budapestre tervezőjét, aki a Dísz téri épületet szemelte ki megbízója számára, látva, hogy a terület hét kisebb épülettel és három pincével bír. Túl drágának ítélték meg azonban a magyar munkaerőt és az alapanyagokat, így azokat saját hazájukból hozták a magyar városba.

Az 1790-es évek elején építették fel az új külsőt kapott épületet, onnantól azonban nem laktak az épületben, hanem kiadták azt. Ma is ennek a felújításnak az alapjait láthatjuk a Dísz téren sétálva, azt a struktúrát és homlokzatot pedig két évszázadon keresztül meg is őrizte az épület, kisebb-nagyobb átalakítások mellett ugyanaz a szerkezetet és homlokzatot őrizte meg. A 20. századig őrizte szerkezetét és homlokzatát, melyet aztán 1907-ben József főherceg vásárolt meg, majd egy-két éven belül át is alakította. Jellegzetes homlokzata helyére finom vonalú osztópárkány került, melybe beköt az ablakok keretezése. Finom plasztikája korabarokk architektúrát rejtett.

Az átalakítás eredményeként a régi helyén új lépcsőház épült, a hátsó részben kaptak helyet a kocsimosók, elbontották az udvari mellékszárnyat, a korábbi egyenes záródású falak kosaras záróadásúakká váltak ? álltak az akkori tervekben. Az épületet megmagasították, az udvari homlokzat valószínűleg szecessziós ízű vakolatot kapott, ami azóta teljesen elveszett. Nem minden kapott azonban helyet a tervek közül az épületen, a kosáríves ablak szeletíves lett ?bár igaz, a tervek többsége megvalósult.

Az épület nemsokára, 1920-ban ismét új tulajdonoshoz került, akkor a Magyar Vallásalap vásárolta meg. Később, a második világháborút követően a felújítás ellenére Buda visszafoglalását nagyon megsínylette az épület, az emeleti födém tönkrement, a földszinti boltozatok közül is sok beomlott, a falak egy része kidőlt, a homlokzatot újjá kellett építeni.

A festőrestaurátori falkutatás azonban feltárta, a világháborús helyreállítás és az 1970-es években teljes vakolatcsere történt, elveszett minden korábbi falfestés, két elfalazott falfülkétől eltekintve. Ott szecessziós mintát, illetve historizáló mintát találtak, de csak részlegesen. A mostani kutatás során a pincéket is feltárták: síkfödésemes pince került elő.

A feltárás

Az épületről a fent említett évben, 2000-ben Farbaky Péter (Hild-Ybl Alapítvány) készített a tudományos dokumentációt, mely levéltári kutatáson alapuló telektörténetet, építéstörténetet és helyreállítási javaslatot tartalmazott. Az épület most tervezett felújításához és átalakításához további kutatások váltak szükségessé, így roncsolásos falkutatást és azt megelőző, festőrestaurátor által végzett falfestésvizsgálatot kellett készíteni, valamint az épület műemléki értékleltárát is. Sor került az épület szerkezeti feltárására, régészeti felügyelet mellett. A falkutatást, a jelenségek értelmezését és azoknak a levéltári kutatással, valamint a régészeti megfigyelés eredményeivel való összehangolását László Csaba, Gömöry Judit, Csomortány Levente és Rozmann Viktor végezték.