Bartók gyémántos bolygóbirodalma ? KOMLÓSI ILDIKÓ

Egyéb

? Ennyire szereti a 3D-s mozit?

 
? Inkább a fiam imádja, de amikor először láttam vele ilyen előadást, engem is magával ragadott, és gondolkozni kezdtem, hogyan lehetne ezt az operában is hasznosítani. Egy évvel ezelőtt, amikor Carment énekeltem a veronai Arénában, az előadás után vacsoráztunk a barátainkkal. Az építész ismerősünk mesélt a kínai, nagy projektjükről, és az erről készült terveket is megmutatta a számítógépén. Lenyűgöző volt a látvány, így arról is beszélgetni kezdtünk, hogyan lehetne 3D-ben díszletet tervezni. Ekkor jött az ötlet, hogy operát kellene ilyen színpadképpel bemutatni, és én rögtön Bartók Kékszakállújára gondoltam. A férjemnek, Francesco Stochino Weissnek, aki sok éve producerként dolgozik, szintén nagyon tetszett az elképzelés, és azonnal felvette a kapcsolatot neves szakemberekkel. Mindenki úgy gondolta, érdemes megpróbálni, így közel egy esztendeje dolgozunk rajta. Amikor Győriványi Ráth György hallott a tervről, rögtön azt mondta, szeretné Budapesten bemutatni a produkciót.
 
? Gondolom, mások is igényt tartottak volna a világpremierre. Miért döntöttek Budapest mellett?
 
? A pekingi fesztivál szerette volna lekötni, de én meggyőztem a férjemet, hogy hozzuk a magyar dalszínházba. Az operaválasztáskor fontos szempont volt a darab aktualitása is, egyfajta megemlékezés a százéves évfordulóról, hiszen Bartók 1911-ben fejezte be a Kékszakállút. Az Ybl-palota különleges szerepet tölt be az életemben, itt indult a pályám, így amikor hívnak, mindig örömmel jövök. Ráadásul még egy jubileum fűződik a budapesti előadásokhoz, ugyanis a három est egyikén ünnepelhetem Judit szerepében a százötvenedik Kékszakállúmat. S szeretnék a Bartók-operával Polgár László előtt is tisztelegni, ezért a 9-i előadást az ő emlékének dedikálom.
 

? Polgár volt a legkedvesebb Kékszakállúja?

 
? Igen, hiszen hihetetlen volt, ahogy minden rezzenésemre, hangomra azonnal reagált, és ahogy az összes közös előadásunkon tudtuk egymást inspirálni. A százötven este egyharmadát, közel ötvenet vele énekeltem. Minden alkalommal meg kellett újulni. A legemlékezetesebb előadásainkat Fischer Iván hihetetlen intenzív vezényletének köszönhetjük. Nagyon örülök, hogy most Kovács István alakítja a Herceget, aki Polgár-növendék volt, és időnként gesztusaiban, éneklésében Laci köszön vissza. Ő is ugyanolyan visszafogott és érzékeny. Jó szívvel ajánlom bárhol a világban, mert nagyszerű énekes és kiváló partner. Egy hullámhosszon vagyunk, és ez ennél a darabnál nagyon lényeges, hiszen ez egy végtelen duett. Remélem szép In memoriam Polgár László-est lesz! Meg kell említenem még Kováts Kolost, aki hangilag a Kékszakállúk Kékszakállúja, kivel szintén számos előadást énekeltem, ezek közül életem első Kékszakállúját is.
 
? Több mint negyedszázada énekli a szerepet. Miben változott, alakult Judit?
 
? Lacival sokat beszélgettünk, s a legutóbbi közös előadásokon már azt mondtam neki, hogy jaj nekem, bölcsülök. S persze az eltelt évtizedek alatt bölcsebb lettem, pontosan tudom, hogy az életem változása hogyan alakított a szerepformálásomon is. Az én Juditom szüntelen-szakadatlan változik. Az én Juditom szerelmet keres, kutat, az én Juditom elszánt, determinált. Bartók hősnőjének sokat köszönhetek a magánéletemben is. Sok mindenre megtanított már a Kékszakállú. Hiszen ott vannak figyelmeztetései: ?vigyázz, vigyázz miránk Judit!? Egy kapcsolatot nagyon kell óvni. Nem kell mindig mindent tudni, tényleg nem kell az összes ajtót kinyitni. A kíváncsiságra nincs mindig szükség. Nemcsak két ember létezik, mindig akadnak külső benyomások, a környezet is befolyásolja az érzelmeket. Ahhoz, hogy ezt túlélje a kapcsolat, bizony intelligencia is kell, nem elég a szeretet. Tizennyolc év boldog házasság után mondhatom, hogy odafigyeléssel, megbecsüléssel minden gondot túl lehet élni. S tényleg nem kell mindig, mindent ráterhelni a másikra. Arra nagy segítséget jelentenek a barátok.
 

? A férje szintén muzsikus, ez az első közös munkájuk. Ez sem megy a kapcsolat rovására?  

 
? Szerencsére nem. Egyébként éppen egy közös produkció kapcsán ismerkedtünk meg, a szarajevói könyvtár lebombázást követően koncertet rendeztek a romok között, s ezen José Carreras mellett én is felléptem Zubin Mehta vezényletével. A koncert producere Francesco volt. Ő egyébként fuvolista, s az utóbbi években producerként nyolcvannál több opera felvételét készítette el különböző, jelentős olasz és nemzetközi dalszínházakban. Például ő volt a II. János Pál pápa tiszteletére adott koncert producere is. Tényleg most dolgozunk először együtt, viszont korábban az ő projektjeiről sokat beszélgettünk. Az nagyon jó, hogy van közös művészi múltunk. Francesco Milánó és Budapest között ingázik, az autóút alatt meghallgat egy-két operát, néhány fuvola vagy hegedűversenyt. Az életünk tényleg a zene és a technika körül forog. Nem mondom, hogy könnyű dolgunk volt ezzel a darabbal, de a technikai fejlesztés főleg az ő vállát nyomta. Szerencsére egyikünk sem az a feladós típus.
 
? Könnyebb lenne egy énekessel?
 
? Ó, nem, nem, néha magamnak is túl sok vagyok. Szerintem egy családban bőven elegendő egy énekes. Az viszont jó, hogy tudja értékelni a művészi produkciót, miközben mindig a legújabbat, a legjobbat keresi, s arra törekszik, hogy a művészeti életet globálisan szemlélje. 
 
? Tényleg családi vállalkozás ez a Kékszakállú, hiszen még a fia is beszállt egy ötlettel.
 
? Igen, örömmel említette az apjának, hogy felfedeztek egy gyémántbolygóvá alakult csillagot. Erre Francesco rögtön azon kezdte törni a fejét, hogyan lehetne az ötödik ajtónál, a Kékszakállú birodalmánál felhasználni ezeket a képeket. Azonnal telefonáltatott Melbourne-be, ahol felfedezték a csillagot, hogy küldjenek képeket. Ebben a technikában ez is nagyon jó, hogy a látványvilágban bármikor bármit át lehet alakítani.
 
? Nem tart attól, hogy a technikára és nem az énekesekre terelődik így a figyelem? Hogy lesznek olyanok, akiket csak a 3D érdekel, s mindegy nekik, hogy kikkel és mi hangzik el a színpadon?
 
? Ennek épp az ellenkezőjét gondolom. Bartók muzsikája mindenkire hat, és egyébként is nagyon nehéz ezt az operát megfelelő látvánnyal színre vinni. Úgy vélem, a vetítés csak erősíti a zene hatását. Bízom abban, hogy aki a technika miatt jön, és az is, aki csak az operaélményben szeretne részesülni, megtalálja a számítását. Ez egy olyan mű, ami mindig aktuális, egyben hatalmas lehetőségeket rejt a 3D-s tecnika kibontakoztatására. Haladni kell a korral, még egy ilyen muzeálisnak nevezett műfaj esetén is. Ha csak kicsit is tudunk újítani, én már akkor boldog vagyok.
 

? Hová viszik innen a 3D-s Kékszakállút?

 
? 2012-ben a Pekingi Fesztiválon adjuk elő, és most folynak a tárgyalások a velencei operával. Nagyon sokan várnak már egy ilyen produkcióra. A New York-i Metropolitan jövőre rövid 3D-s részletet tervez a Siegfriedbe. Mi megmutatjuk, hogy akár egy egész estén át teret engedhetünk ennek a technikának. Nagy dolog ez nekünk, magyaroknak, a világ szeme rajtunk. Tudom, lesz, akinek tetszik, és lesz, akinek nem. Mi ennél a rendezésnél az illúziót, a szépséget, a monumentalitást szeretnénk visszaadni. Inkább vetített háttér legyen, mint üresség.
 
? Van, ahol üres a színpad?
 
? A gazdasági válság miatt nagyon sok színház kerül nehéz helyzetbe. Olaszországban is rossz a helyzet. Nagyok a megszorítások, és bizony már tiltakoznak az emberek. Nem kell alábecsülni a közönséget, mondván, a magas kultúrára úgysincs igénye. A publikumnak szüksége van rá, hogy katarzissal gazdagodjon. Az emberek áldoznak azért, hogy jobban érezzék magukat, töltődjenek.
 
? Szeptemberben sokat hallhatjuk itthon, hiszen a három Kékszakállú után Kocsis Zoltán vezényletével énekel, majd Marcello Giordanival lesz áriaestje a Művészetek Palotájában. Mi lesz a folytatás?
 
? Októberben kínai koncertkörútra megyek, de a japán turnémat lemondtam, hogy a budapesti Aida-felkérésemnek eleget tehessek. A következő év elején szintén fellépek itthon Vénuszként, majd később a Carmenben. Bizet operájában egyébként visszamegyek a veronai Arénába is a nyáron. Nagyon készülök már a Metropolitan-beli visszatérésemre is, ahová James Levine kért fel az Árnyék nélküli asszonyba. A Metben ez lesz az ötödik szerepem. Amikor a 125. évad megnyitója volt, anyukám, akinek mindent köszönhetek, elkísért engem a New York-i szereplésemre. A Met egy külön falat dedikált az ünnepre, és erre felkerültek a leghíresebb énekeseinek képei, Marton Éva, Kónya Sándor, Rost Andrea mellett megtaláltam a saját portrémat is. Büszke voltam magyar mivoltomra, de a legnagyobb örömömet az anyukám boldogsága, elégedettsége jelentette, az, hogy ott találja a lányát a legnagyobb művészek között.