A három előadásban a Kosztolányi Dezső Színház (KDSZ) társulatának tagjai mellett vendégművészeket is láthat a fővárosi közönség. Érdemes lesz mielőbb jegyeket foglalni (ha még nem fogytak el), hisz egészen biztosan felráznak mindenkit a nyugalmas téli álomból.
Urbán András rendező, a KDSZ igazgatója elmondta, vendégjátékok esetén több szempontot is figyelembe kell vennie a színháznak, amikor összeállítja, mely előadásokkal vendégeskedjen a társulat. „A mostani egy többnapos miniturné, s három olyan előadást választottunk, melyek szerintem képviselik a Kosztolányi Dezső Színház irányvonalát, ráadásul a három előadásból kettő igen friss, nemrég lettek bemutatva. A másik dolog, amit figyelembe kell vennünk ilyenkor, azok az adott körülmények. A sajátjaink s a befogadószínházé, adott esetben a Bethlen Téri Színházé, hisz egyeztetni kell a technikai igényeket és lehetőségeket is. Három egészen különböző előadást viszünk Budapestre, amit érdemes lesz megnézni.”
Február 17-e a turné első napja, amikor is Lovas Ildikó Amikor Isten hasbarúg című regényéből készült előadást láthatja a közönség Urbán András rendezésében. A darab a KDSZ és az Újvidéki Színház közös produkciója. Február 18-án Az Úr nevében című előadást mutatja be a társulat, amelyet szintén Urbán András rendezett. Az előadás premierje 2018-ban volt, ám témája a mai napig aktuális. Az utolsó vendégelőadás a színház legfrissebb produkciója, a 2022 decemberében bemutatott Gunilla Boethius: A föld fia, melyet Hegymegi Máté állított színpadra.
Kucsov Borisz lesz az első, aki színre lép, nem is akárhogyan, egy akváriumban lebegve. „Egy előadást indító, nyolc-tíz perces jelenetet egy akváriumban tölteni víz alatt különleges élmény, emberileg és színészileg is. A szó szoros értelmében megszűnik minden. Nincsenek hangok, nincs viszonyítási alap, megszűnik az idő… Kívül kerülni mindenen és megélni ezt az élményt mindenképpen felemelő érzés.”
Kucsov Borisz és Mészáros Gábor is mindhárom előadásban játszanak, tehát pihenni nem sokat fognak. Abban mindketten egyeznek, hogy egészen más koncentrációt, figyelmet és jelenlétet igényel a három előadás, s nagy kihívás lesz egymás után játszani őket.
Mindegyikre máshogy készülnek, hogy – mint mondják – a lehető legmagasabb szinten teljesítsenek a színpadon.
„Az Úr nevében szöveges előadás, nagyon fontos, mit hogyan, mikor, miért, milyen intenzitással mondunk. Kellék szinte nincs is, végig színpadon vagyunk, szinte csak a szövegre támaszkodhatunk, ezért különösen fontos, hogy fejben maximálisan jelen legyünk. Az Amikor Isten hasbarúg című előadásban olyan koncentráltságot kell a színésznek tartania, ami fokozott testkontrollt és felfokozott lelkiállapotot igényel. A föld fia című előadás szintén szöveges darab, itt nekem az egészet kell egészen részletesen átlátnom, hogy a karakterem fejlődni tudjon” – mondja Gábor.
„Az Amikor Isten hasbarúg különleges átszellemülést igényel, Az Úr nevében színészileg mindig nagy kihívás és fizikailag minden egyes alkalommal nagy feladat. A föld fia pedig precizitásában és érzékenységében igényel nagy odafigyelést” – teszi hozzá Borisz.
Crnkovity Gabriella az Újvidéki Színház színművésznője, s nem először dolgozik Urbán Andrással. Az Amikor Isten hasbarúg próbafolyamatáról elsőként az jut eszébe, hogy adott volt egy fájdalmasan inspiráló szöveg és egy felemelően inspiratív közeg.
„Amikor Isten hasbarúg, megszületik a gyermek. Párhuzamok és ellentétek. Külső és belső. Vonzó és taszító érzések tömkelege. Mit érez egy anya? És ebből mit ad át a gyermeknek? A létezés lehetne-e másmilyen, mint amilyen? Ha anya nélkül marad egy gyermek, azt a repedést nincs, ami kitöltse. Tehetség, magány, vágy, árvaság, függőség, félelem, vívódás, álom és valóság. Utazás Csáth Géza lelkébe, az anyja lelkébe, a felesége és a lánya lelkébe. És mindenhol sok-sok fájdalom, de sok szeretet is. Ragaszkodás az élethez és egymáshoz. Öröm volt dolgozni ezen az anyagon és ezzel a csapattal. A kollégákkal, akikkel ritkán adódik alkalom az együtt alkotásra. Jó hatással voltunk egymásra, azt hiszem. Urbán András lassan adagolta nekünk a feladatokat, így volt időnk és terünk kutatni. Önmagunkban is. Hogy megérezzük, mi az, amire szükség van. És hol vannak még ajtók, amiket ki lehetne nyitni. Hol vannak a határok, amiket még kellene feszegetni. És amikor mindent kipakoltunk, amink volt, akkor következett a takarítás. Hogy a lényeg legyen az, ami marad. És a tisztaság.”
Fülöp Tímea már nem tagja a Kosztolányi Dezső Színház társulatának, szabadúszóként siklik Budapest és Magyarország színházi vizein. Az Amikor Isten hasbarúg és A föld fia című előadásokban is anyát játszik.
„Amikor elkezdtem a pályát, azon nevetgéltem, hogy két éven keresztül csak olyan szerepek találtak meg, ahol szépnek kellett lenni, kacérnak, csábítónak, mindenkit az ujjam köré kellett csavarnia a karaktereimnek. Aztán jött egy éles váltás, elkezdtem anya szerepeket kapni. Ilyen az Amikor Isten hasbarúg, ahol Csáth Géza édesanyja bőrébe bújva megélem az áldott állapotban levő nő gyötrelmeit, küzdelmeit, a szülést magát, ahol egy csodálatos gyermeket szülök, akit nem sokkal később elhagyok, hisz meghalok. Ebben az a hihetetlenül megrendítő, hogy előadásonként újra és újra végighallgatom, mennyire szeretett a fiam, s mennyire gyűlölt, amikor már nem simogattam. Furcsa, határokat feszegető érzelmek törnek belőlem elő ilyenkor. Aztán itt van a nemrég bemutatott A föld fia című előadás, ahol egy »félig a földé, félig a levegőé« gyermeknek »adok életet«. Csodálatosan abszurd előadás, mely a szülő és a gyermek közti viszonyról szól, és sok olyan mondat hangzik el benne, amit szülőként talán soha nem szeretnék a gyermekemnek mondani. Tehát ezek az előadások minden alkalommal nyomot hagynak bennem és szerintem a nézőben is. Előadás után sokszor gondolkozom azon, hogyan lehet megelőzni ezeket a dolgokat a való életben, anyaként. A választ nem tudom.”
Verebes Andreát, a KDSZ társulatának jelenleg egyedüli női tagját is két előadásban láthatjuk: az Amikor Isten hasbarúg mellett A föld fiában játszik. Ez utóbbiban a társulat legfiatalabbjaként a legidősebb karaktert, a nagymamát alakítja, de mint mondja, a rendező, Hegymegi Máté sok kapaszkodót adott hozzá, így nem egy klasszikus nagymama szerepet játszik.
„A föld fia azért fontos számomra, mert a próbafolyamat alatt a gyökerekkel foglalkoztunk, a legközelebbi családtagok közti viszonyokkal. Szép tükröt tart elénk, hogy milyen viszonyokat szüntetünk meg csak azért, hogy mi jól érezzük magunkat, vagy milyen kapcsolatokat hagyunk ott azért, mert azt hisszük, máshol jobb lesz. A kapcsolatok, az önzőség és a halál témaköre foglalkoztatott ezen előadáson keresztül. Nagyon szép útkeresés volt az egész folyamat.
A másik előadás Csáth Gézával foglalkozik, aki már fiatalkoromban is foglalkoztatott, egyszerre tartom őt mérhetetlen zseninek és őrült pszichopatának. Az előadás érdekes, mert olyan, mintha az álmokat és a valóságot, az őrült zsenit és a pszichopatát egyszerre mutatnánk meg. A munkafolyamat során színészként a legnagyobb kihívás az volt, hogy hangfelvételekre mozgunk, ami egy különleges állapot, s nincs is mindig szinkronban az, amit látunk azzal, amit hallunk. Nagy kihívás volt ezt az állapotot megtalálni magamban. Nagyon szép, érzékeny előadás született.”
Mikes Imre Elek sok-sok évig volt a KDSZ társulatának tagja, sok előadásban láthattuk, most azonban szünetelteti a színházat és az Újvidéki Rádió munkatársaként dolgozik.
Természetesen továbbra is játssza régi szerepeit, egyik ezek közül Az Úr nevében. Elmondta, izgalmasnak találja, hogy az előadás lassan már öt éve, hogy elkészült, mégsem veszített aktualitásából, ma is élő alkotás.
„Az idő múlik, sok dolog változik, de bizonyos hozzáállás és gondolkodásmód csak nehezen. Az Úr nevében című előadás folyamatosan új kérdéseket vet fel bennem. Változott a helyzet a világban? Más lett az élet, a megélhetés? Mások az emberek, a nézeteik, gondolkodásmódjuk? Hol vagyok ebben én, kinek a pártját fogom, kinek az oldalára állok? Előadás közben próbálom megteremteni a kommunikációt a közönséggel, közben azt is figyelem, hogy aznap éppen melyik mondattal tudok leginkább azonosulni, s melyik az, amire azt mondom magamnak: hazudsz, Imre. Az előadásban az emberi gyarlóság is kirakatba kerül. Igazság és hazugság, őszinteség és képmutatás – olyan fogalmak, amelyek változhatnak az emberen belül előadásról előadásra. Nagy kihívás számomra játszani. Tömény koncentrációt igényel, és ezelőtt sosem éreztem annyira, hogy a közönség mennyire szerves része egy előadásnak. Szemtől szembe mondunk minden egyes mondatot, s ez egy olyan kapcsolat, amit már az első pillanatban meg kell teremteni és az utolsóig tartani. Csak ajánlani tudom, mert bátor és szókimondó, szemtelen és szokatlan, szembesít és mindig aktuális, s mert bár mocskos és pillanatokra gusztustalan, közben lírai, szép és letisztult is.”
Búbos Dávidot A föld fia című előadásban láthatjuk: egy lelkipásztort játszik, ő Kurt, akinek karaktere, hogy úgy mondjam, megkavarja a család mindennapjait.
„Érdekes Kurt, a pap karaktere. Katalizátor, ami lényegében tönkreteszi a családot. Idegenként érkezve befészkeli magát közéjük, és sikerül az ösztöneire hallgatva bele is rondítania. Az is izgalmas a karakterben, hogy elvileg isten szolgája, de ő úgy gondolja, hogy mindenkinél okosabb, minden ember felett áll, szóval van egy kis felsőbbrendűségi komplexusa, pedig nem tapasztalt túl sok mindent, szülő sem volt, s szinte biztos, hogy párkapcsolatban sem igazán élt. Szerettem Mátéval dolgozni, közösen kerestük meg Kurt karakterének emberi oldalát, a hedonistát, aki élvezi az életet. Isten szolgája, mégsem tagadja meg magától a földi élvezeteket, amiket egy papnak bizonyos felfogás szerint meg kellene. Ez a kettősség borzasztóan izgalmas benne. És a filozófiai tételmondatai, amik nem is biztos, hogy egy pap szájából elhangzanának.”
Nagyabonyi Emese már nem tagja a KDSZ társulatának, de az otthoni, szabadkai előadásai nagyon fontosak számára.
„Eddigi pályafutásom legmeghatározóbb, legsűrűbb és legmélyebb élményei kötődnek a KDSZ-hez, ahogy (kőszínházi) társulathoz sem kapcsolódtam még annyi szálon és olyan érzékeny módon, ahogy a KDSZ akkori társulatához. Hálás vagyok, hogy játsszuk még Az Úr nevébent, az pedig külön öröm számomra, hogy (második alkalommal) Budapesten is előadjuk, mert büszke vagyok rá. Picit olyan ez, mintha az előadáson keresztül megmutathatnám, honnan jövök, ki vagyok. Egy szelet belőlem, ami emberi és színházi gyökereimet öleli körbe.”
Ha még ezek után sem kaptak kedvet, akkor álljanak itt Emese zárómondatai: „Most is büszkén, gyermeki lelkesedéssel hívtam és hívom meg magyarországi ismerőseimet, barátaimat, kollégáimat a Bethlen Téri Színházba. Akarom, hogy lássák! Annyit írtam nekik: gyertek, mert ilyen színházat ritkán látni Pesten. Az »ilyen színház« alatt nem jobb vagy rosszabb színházra gondolok, hanem egyszerűen »más« színházra. Nehéz pontosan körülírni, miben más. Bátrabb, merészebb, szabadabb, szókimondóbb, karcosabb, egyenesebb, kegyetlenebb, határfeszegetőbb, velőbe maróbb, megosztóbb, mint a legtöbb (általam látott) magyarországi előadás.”
Szerda Zsófi
Fotók: Molnár Edvárd
