A kronológiailag tágan értelmezett századforduló idején több olyan társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális és művészeti probléma fogalmazódott meg, amelyekre máig sem találják a megfelelő választ, illetve számos egykor üdvözítőnek gondolt válaszról kiderült, hogy nem az, sőt nem egy közülük tragikus következményekhez vezetett. Az elmúlt években a százas évfordulók kapcsán sok szó esett az első világháborúról és az azt követő – a magyarság számára tragikus – békekötésről; a koronavírus okozta világjárvány pedig arra inthet többeket, hogy analógiát keressenek a spanyolnátha pusztításának korszaka és napjaink között.

Milyen volt a világ a nagy háború előtt?

A századforduló általában a modernitás kitüntetett korszaka és a magyar történelem meghatározó időszaka, egyszerre az aranykor és a vég kezdete. A természettudományok és a technika fejlődése átalakította az élet megannyi területét, a napóleoni háborúkhoz mérhető fegyveres konfliktus nem jött létre, már-már prognosztizálhatónak tűnt, hogy az ember végre moralizálódik is, és államközi viszonyait az „örök béke” jegyében rendezi be. 

Ugyanakkor az egyes országokban feszítő szociális ellentétek bontották meg a feltételezett harmóniát, aminek visszaállítására különböző programok születtek. Nálunk a századforduló maga mögött tudhat egy párját ritkító gazdasági fejlődést, egyszersmind kénytelen szembesülni a szociális problémákon túl a Monarchiát feszítő nemzeti ellentétekkel is. A modern művészet egyik meghatározó korszaka is a századfordulóra esett, valószínűleg nem véletlenül. A modern művészetnek a múlthoz való viszonya kitágítható a hagyományok általános újra- és átértékelésévé, ami szélsőséges megvalósulásában elvezetett „a múltat végkép eltörölni” abszurditásához.

A konferencián kiderül, hogyan látták a századforduló gondolkodói önmagukat, hogyan látta őket a rá következő nemzedék, illetve hogyan látjuk mi a korszakot. Az április 25-i rendezvény 10 órától élőben követhető a kutatóintézet YouTube-csatornáján.