„Vége van. A Tünet Együttes kihűlt. Hogy ez fagyhalál vagy téli álom, majd elválik, ha egyszer lesz még tavasz” – írja búcsúlevelében Szabó Réka, a magyar független szcéna egyik legizgalmasabb, 2002 óta működő társulatának művészeti vezetője.

A Tünet Együttes 2002-ben alakult, a két évtized alatt hazai kortárstánc- és színházi szcénában meghatározóvá vált független társulat, művészeti vezetője Szabó Réka matematikus, táncos, koreográfus és rendező. Működésükben kezdettől fogva fontos volt a társadalmi szerepvállalás, készítettek utcai performanszot, strukturált improvizációt, gyermekeknek készült interaktív meseszínházi előadást, beavató programjukkal pedig a középiskolásokra fókuszáltak.

Előadásaikat jelentős hazai és nemzetközi díjakkal ismerték el. A teljesség igénye nélkül: az Alibi megkapta a debreceni Alternatív Színházi Szemle és a veszprémi A Tánc Fesztiválja fődíját, szintén Veszprémben ismerték el Az élet értelmét, a Buddha szomorút, a Karcot; a Nylon revüvel jártak Szarajevóban, a Sóvirág – A létezés eufóriája a tatabányai MOST Feszt fődíját, A Tánc Fesztiválja különdíját és a Színikritikusok díját egyaránt megkapta.

Az előadásokat filmen is továbbgondolták, így készült el az Árnyékfilm, a Gyászfilm, a Láthatatlan bemutató és több nemzetközi filmfesztiválon, köztük Locarnóban, Szarajevóban, Minszkben, Trieszben, Barcelonában, Münchenben, a Magyar Mozgókép Szemlén, a budapesti Verzión is díjazott A létezés eufóriája, amely a Sóvirág, Fahidi Éva, a készítés idején 93 éves Auschwitz-Birkenau-túlélő és egy fiatal táncosnő, Cuhorka Emese duettjének próbafolyamatát kíséri végig.

„Az elmúlt évek alatt tele lettem keserűséggel, frusztrációval és önváddal is, mert nem voltam már képes jól működni, kimerültem, leértem a gödör aljára. Most épp felfelé tartok. Teret kell nyissak magamban, magam körül. Nem tudom, nem akarom folytatni jelen körülmények között a társulat napi szintű működtetésének szélmalomharcát. Nem akarok vezető, munkáltató lenni olyan helyzetben, amelyben lehetetlen felelősséget vállalni. Nincs kedvem az önbecsülésemet végleg elveszíteni, és ezáltal képtelenné válni arra, hogy másokat megbecsüljek. Kilépek a szokásos működésemből, átalakítom az idegrendszeremet.

Az elmúlt években egyre inkább azt éreztem, hogy a körülmények, a rendszer irányít. Elvesztettem a kapcsolatomat a vágyaimmal. Vissza kell vegyem a szabadságomat” áll Szabó Réka levelében.

„Az évadban még játszunk 2 db Nothing Personalt, 3 db A tünetegyüttest, 2 db Burokot, 1 db Kucokot. A Tünet Terem, amíg lehet, megmarad. Befogad fiatal alkotókat, kurzusokat, teret ad szakmai és közösségi eseményeknek, találkozásoknak. Megmarad egy pici háttérstáb, a rendszeres reggeli torna, na meg a hírlevél mint egyetlen biztosan célba érő információforrás rólunk, hogy merre tartunk, mi van velünk. Például, hogy lesz-e júniusban Tünet Búcsú a Trafóban. (Lesz)

A Tünet Együttes szelleme tovább él, és lehetséges, hogy egyszer újra testet ölt. De ezzel az évaddal lezárul egy korszak, elbúcsúztatjuk ezt a repertoárt és ezt a 20 évet.

Nagyon köszönöm azt a sok szeretetet, inspirációt, küzdeni tudást, lojalitást, humort, alázatot, lelkesedést, testet, lelket, történetet, mozdulatot, szellemet, ötletet, figyelmet, törődést, tapsot, csalódást, tapasztalatot, amit az évek során kaptam tőletek.

Én most hátradőlök, és figyelek. Nem harcolok tovább. Keressetek bátran” zárta sorait.

Nyitókép: Szabó Réka. Fotó: Dányi Viktória