Potsdamban befejeződik a győztes szövetséges hatalmak, az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió vezetőinek csúcstalálkozója. Clement Attlee, Winston Churchill utóda, Harry S. Truman és Joszif V. Sztálin aláírja a potsdami egyezményt, amely tervbe veszi Németország nácitlanítását és leszerelését, s szabályozza a jóvátételi fizetési kötelezettségeket. Franciaország a konferencia határozataihoz augusztus 7-én hozzájárul.
Június 5-én, a négy szövetséges, "tekintettel a vereségre", átvette Németországban a legfelsőbb kormányhatalmat, s a legyőzött birodalmat az 1937. évi helyzetnek megfelelően négy megszállási övezetre osztotta fel. Megállapodtak azonban abban, hogy minden kérdésben, amely Németországot, mint egészet érinti, közösen és egyhangúlag határoznak. A győztes hatalmak július 17-én, a potsdami konferencián találkoztak, és tizenhárom ülésen terjedelmes határozatokat fogadtak el. Megállapodtak abban, hogy Németországot demilitarizálják, s végrehajtják valamennyi társadalmi intézmény nácitlanítását. Nézeteltérések csupán az állam területének kérdésében merültek fel. Míg a nyugati hatalmak az 1937. december 31-i határok közötti Németországból indultak ki, a Szovjetunió az általa megszállt területekből az Oderától és a Neissétől keletre már átengedett részeket a lengyel közigazgatásnak, s visszautasította a nyugati hatalmak mindennemű beavatkozását Lengyelország, Bulgária, Románia és Magyarország ügyeibe. Egy közvetítő kísérlet után a nyugati hatalmak lemondtak a keleti térséget érintő jogukról. Az Oderától és a Neissétől keletre fekvő területek lengyel közigazgatás alatt maradtak, amíg egy békekonferencia megállapítja a határokat.
