 |
(MTI) Az épületegyüttes rekonstrukciója több mint 2 milliárd forintos beruházással, az Európai Unió, a Norvég Finanszírozási Mechanizmus, a magyar állam és a városi önkormányzat támogatásával, több önkormányzati cikluson átívelő összefogással, három ütemben valósult meg ? mondta el a III. ütem műszaki átadásának befejezése alkalmából tartott szerdai sajtótájékoztatón Cser-Palkovics András (Fidesz) polgármester.
A tömb első épületének 615 millió forintba kerülő rekonstrukcióját az Európai Unió 600 millió forintos támogatásával, a Nemzeti Fejlesztési és Regionális Operatív Program keretében 2006-ban fejezték be. Akkor újították fel az épületegyüttes teljes tetőzetét, s megtörtént a Hiemer- és a Font-épületrész Városház téri szárnyainak külső és belső felújítása.
A második épületrész rekonstrukciója 2007-ben kezdődött meg és 2008 nyarára fejeződött be. A 835 millió forintba kerülő projekt megvalósítását 710 millió forinttal támogatta a Norvég Finanszírozási Mechanizmus. Az akkor felújított épületrészben alakították ki a város reprezentatív házasságkötő- és rendezvénytermét, továbbá vendégtér, fogadóhelyiségek és ifjúsági klub kaptak ott helyet.
A mintegy 800 millió forintos költséggel, európai uniós támogatással megvalósult, most befejezett harmadik ütemben megújult Caraffa-szárnyban multifunkcionális, elegáns rendezvénytermet és vendégteret alakítottak ki, s ott kap méltó és végleges helyet a néhai Moskovszky Éva egyedülálló játék- és babagyűjteménye, a Fehérvári Babaház is.
A frissen felújított épületrészt néhány hét múlva adják át ünnepélyesen, a babamúzeum pedig várhatóan az év végére vagy a jövő év elejére költözik át új helyére.
A Hiemer-Font-Caraffa-épületegyüttes mai formája a 18. század második felében alakult ki. Az összekapcsolódó szárnyak egymást követően készültek el. Nevüket az épületrészek hajdani tulajdonosairól, a Caraffa grófi családról, a kereskedő Font-, valamint a hentes-mészáros szakmát gyakorló, s a 18. században a városnak főbírót is adó Hiemer-famíliáról kapták.
Bár először 1688-ban említik az épületegyüttest a leírások, a felújítást megelőző régészeti kutatások bizonysága szerint a tömb egyik épülete már a 15. században is állt. A 19. században már a város tulajdona volt, iskola, plébánia is volt a falai között, a II. világháborút követően pedig több intézménynek és lakásoknak adott helyet.
Miután felújítására évtizedekig nem költöttek, annyira lepusztult, hogy 1988-ban ki kellett üríteni, s majd másfél évtizedig üresen állt. Rekonstrukciója az európai uniós csatlakozás után, a pályázati lehetőségek megteremtődésével valósulhatott meg.
A felújítást teljes körű régészeti feltárás, falkutatás előzte meg. A munkálatok során előkerült középkori falrészleteket, gótikus elemeket, falfestéseket, csodálatos freskókat megmentették, s bemutatják.
