Debreceni művészcsalád sarja, apja Békés István újságíró, író, művelődéstörténész és anekdotagyűjtő, aki egy Berlinben megismert olasz színésznőt vett feleségül. Öt gyerekük közül két ikerpár is született a családban, a szintén színésznővé lett Rita ikertestvére korán elhunyt, ahogy egy másik fiútestvér is. Itala ikertestvére, Békés András Kossuth-díjas színházi rendező lett.
Mindannyiuk számára az egymáshoz erős szálakkal kötődő család alkotta a kritikusi közeget. A szülők csak úgy támogatták művészi törekvéseiket, ha egy kenyérkereső szakmát is szereznek, ezért Itala női szabónak tanult. Kisiskolás korában meglehetősen rossz tanuló volt, a kötelező anyag egyáltalán nem érdekelte, de idővel megtanult tanulni. A színművészeti főiskola felvételi vizsgájára szülői engedély nélkül szökött el, és első nekifutásra felvették.
Főiskolai tanulmányait 1950-ben fejezte be, de már 1947-től játszott az Úttörő és az Ifjúsági Színházban, a Jókai Színpadon és a Magyar Néphadsereg Színházában (korábban és ma is Vígszínház). 1957-ben szerződött a Vidám Színházhoz, majd 1958-tól ötven éven át a Madách Színház tagja volt.
1957-ben bátyjával ők mutatták be az egyik első hazai pantomimszámot, Itala az úgynevezett egyszemélyes színház hazai úttörője is, e műfajjal bejárta a világot. A Nő!? (1969) című produkcióját több mint ezerszer adta elő, 26 show-műsort szerkesztett és adott elő, társastáncot tanító lemezei jelentek meg, kreatív gyermekműsorokat indított el. A Madách Tolnay Szalonjában játszott Piknik Békés Italával című produkciója a gyerekkori családi vendégeskedések hangulatát idézte fel, a műsorral három sikeres fővárosi év után országjárásra indult.
Művészi skálája igen széles, táncos szerepekben, de drámai színésznőként is hiteles alakításokat nyújt. Több mint száz szerepet alakított, 13 évig játszott az Isten pénze című musicalben, a Hegedűs a háztetőn című zenés darabban ő volt Jente, a házasságközvetítő. Az Örkény Színházban bemutatott Borisz Godunovban öt karaktert osztott rá a rendező, egyik-másik akrobatikus mozgást követelt tőle. Jutalomjátéknak számított számára Cs. Bruckner Adelaida szerepe Örkény István Macskajátékában.
Száznál is több magyar filmben és tévéfilmben alakított epizódszerepeket (Kölyök, Vörös grófnő, Abigél, Csoda Krakkóban, Fuss, hogy utolérjenek!, Tűzoltó utca 25., Megdönteni Hajnal Tímeát), Enyedi Ildikó Testről és lélekről című, a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon nagydíjat nyert filmjében zseniálisan alakított egy takarítónőt. Úgy véli, hogy haladni kell a korral, nem szabad megállni.
„Az nem kor kérdése, hogy az ember korszerű színész legyen”
– vallja a fáradhatatlan színésznő, aki 75 éve van a színpadon, és a kilencvenhez közeledve is táncolt, ugrált, rappelt, ha kellett.
1991-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézet színpadi játékmester tanára, illetve a Lakner Stúdió tanára volt, 1992-ben létrehozta a művészképesség-fejlesztő Gondolatiskoláját.
Munkásságát 1964-ben Jászai Mari-díjjal, 1982-ben érdemes művész, 2006-ban kiváló művész címmel díjazták, 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést vehette át. 2010-ben művészi életpályája elismeréseként Kossuth-díjjal tüntették ki. 2015-ben a 150. születésnapját ünneplő Színház- és Filmművészeti Egyetem tanévnyitóján vasdiplomát, majd 2020-ban diplomázásának 70. évfordulója alkalmából rubin oklevelet kapott.
Még Örkény István biztatta önéletrajza megírására. A Hogyan lettem senki címmel 1990-ben megjelent mű regény, korrajz és színháztörténet is egyben. Címe a taoizmusra utal: a senki az, akinek semmije nincs, mégis ő a leggazdagabb, senkije sincs, mégis ő a legboldogabb, senkit nem hív, mégis mindenki hozzá siet. Az azóta elmúlt 30 évet hozzáírva születésnapjára, idén jelent meg a harmadik, bővített kiadás. 2009-ben jelent meg villámtörténeteket tartalmazó kötete, az Olvasd a buszon, 2012-ben pedig Égi játszótársak címmel adott közre színésztársairól szóló anekdotákat. Bár a koronavírus-járvány miatt nem játszik színpadon, idén januárban Mácsai Pállal beszélgetett életútjáról a Hogyan lettem senki? Azt meséld el, Itala! című eseményen az Örkény Színházban.
Nyitókép: Blanche szerepében, Bernard Slade Romantikus komédia című vígjátékának próbáján (1986). Fotó: MTI/Ilovszky Béla
