A The Telephone Gambit: Chasing Alexander Graham Bell's Secret című könyv szerint a feltaláló csupán plagizált, és az egyik legfőbb versenytársa, Elisha Gray által benyújtott szabvány kérelméből lopta ki a telefon ötletét.
A szerző, Seth Shulman kiderítette, Bellt agresszív jogászok és egy korrupt szabványügyi hivatalnok is segítette, hogy még a bejegyzés előtt átkutassa a szabványosításra váró bejegyzéseket. Csak ezután valósította meg a telefon ötletét, amelyet szintén a korrupt hivatalnoknak köszönhetően jegyeztek be elsőként Bell neve alatt.
A szerző Bell noteszét is felhasználta kutatásában, amely 1976-ig a család tulajdonában volt, majd később digitalizálták, és 1999-ben mindenki számára elérhetővé tették. A jegyzetfüzet szerint Bell és munkatársa, Thomas Watson kezdeti sikertelensége, hogy a vezetéken elektromágneses erősítéssel hangot továbbítson, 1876-ban megszakad, ugyanis egy 12 napos hiátus következik a feljegyzésekben. Shulman szerint Bell ekkor utazott Washingtonba, majd mikor hazatért, hirtelen minden a helyére került, és egy teljesen új hangátviteli eljárással végül sikert aratott.
Amikor Bell az új találmány dokumentációit készítette, le is rajzolta, amint valaki az új készülékbe beszél. A könyv írója szerint árulkodó, hogy Gray szabadalmi leírása, amelyben ugyanezt a technikát láthatjuk, egészen hasonló ábrát tartalmazott. A hétfőn boltokba került könyv más érveket is felsorol, amelyek egytől-egyig ezt a gyanút támasztják alá. Beszédes, hogy Bell például nem volt hajlandó Gray jelenlétében bemutatni a szerkezetet, illetve egy későbbi plágium-perben nem volt hajlandó tanúskodni sem, de éppenséggel azt sem volt hajlandó vállalni, hogy róla nevezzék el az új készüléket.
A leginkább tanulságos azonban mégiscsak az, hogy a technikatörténet ma kizárólag Bellre, és nem Grayre emlékezik, arról nem is beszélve, hogy Philipp Reis német feltaláló neve teljesen ismeretlenül cseng, noha az 1860-as évek elején sajátos elven működő készülékével mindenkit megelőzött.
